A szerk.

A jövő katonái

A szerk.

A hétvégén tisztújító kongresszust tartott a Fidesz ifjúsági szervezete. Az eseményen leg­inkább Kósa Lajos félmondata hagyott mély nyomot, miszerint az önkormányzati választáson a „zsidók” is a „nyilasokra” szavaztak, de Kósa azóta nyilvánosan megbánta ezt a mondást. És lehet, hogy Kósa furcsán gondolkodik a „zsidókról”, és ott is „zsidót” lát, ahol nem kéne, de legalább helyesen detektálta beszédében a Fidesz problémájának a velejét, miszerint az ellenzéki pártok „jobban utálnak minket, mint egymást”. Ez igaz! Úgyhogy ugorgyunk.

De van-e hová?

A Fidelitas feltűnt az önkormányzati választási kampányban is: egyszer például parkolóórának öltözve próbáltak Karácsonyba belekötni, másszor egy kisteherautóról bömböltettek cirkuszi zenét ugyane célból a Margit körúton, bekapcsolt vészvillogóval tartva fel a külső sáv forgalmát, szegedi fiókszervezetüket pedig jogerősen pénzbüntetésre és bocsánatkérésre ítélték, mert hülyén hazudtak Botka Lászlóról. Ezek a kiötlői által bizonyára ellenállhatatlanul szellemesnek és fiatalosnak gondolt akciók keveset hoztak a konyhára – az ifjú mókamestereket valaki elmulaszthatta figyelmeztetni, hogy öreg, ez kurvára nem vicces. Ezek után, és a kudarcnak megélt helyhatósági választások után kellett volna a „fiataloknak” és a párt idősödő kemény magjának kezdeniük valamit egymással – miközben egyre nő a Fidesz elutasítottsága a fiatalabb populáció körében.

Szijjártó Péter külügyi szolgálati karriert helyezett kilátásba az igyekvőknek, Gulyás Gergely kedélyeskedett, a beszédek közt pedig dinamikusra vágott videoklipek mutogattak önfeledten konferenciázó Fidelitas-tagot, fáklyás felvonuláson megrendülten fáklyát tartó Fidelitas-tagot, idősebb fideszes politikusok beszédét valóságos érzéki gyönyörrel hallgató Fidelitas-tagot. A szónoklatokban az uralkodó motívum a leselkedő nemzethalál és vele összefüggésben a fenyegető bolsevik hatalomátvétel volt. A számos felszólaló a Lenin- és Szamuely-fiúktól, sőt, régebbről, az évszázadok óta tevékeny nemzetromboló erőktől a „komcsik” megannyi rémtettén át húzott egyenes vonalat a mai ellenzékig – talán el sem tudják képzelni, de Kubatov Gábortól még Wass Albertet is elvették Lendvai Ildikó és társai! A szónokok az ellenséggel szembeni szüntelen harcon és az éberségen kívül a fiatal fideszeseket országjárásra, hazánk és a határon túli országrészek megismerésére és gyermeknemzésre szólították fel.

Beszéde egy-egy pontján kettő orátor is hasonló fordulattal élt, miszerint „de most félre a tréfával”, illetve „komolyra fordítva a szót”, amiből arra következtethettünk, hogy a beszédük közvetlenül azt megelőző része vicces volt – de sajnos ezt a megjelentek is elmulasztották észrevételezni, és nem nevettek.

Feltűnő volt még, hogy az ellenség kijelölésén kívül – és a fő célpont, érthető módon, a Momentum volt – politikai vagy bármilyen szellemi, intellektuális tartalma egyik beszédnek sem volt; az ország valós, égető gondjai még az eltagadásuk formájában sem bukkantak fel. Dörgő tapsvihart aratott viszont Novák Katalin, aki fölszólalását néhol rímes szabad vers formájában adta elő. Ebben az államtitkár asszony így borongott a romló demográfiai mutatókon (a központozásért nem vállalunk felelősséget): „Fiatalon mindenki gyermekről álmodik / Nem is kettőt szeretne, rögtön jöhet a harmadik. / De aztán nem így lesz, a valóság másképpen alakul / Sok fiatal mást vesz majd alapul / S hiába tervezte, hogy kisbusszal hordja majd haza a srácokat / Beszippantja a meló, s maximum bárokat látogat.” Az államtitkár-költő ez után a gyermeknevelés szépségeit ecsetelte, nem hallgatva el az esetleges párkapcsolati nehézségeket sem. Ugyan­csak feltűnő volt, hogy az ünnepi összejövetelen Orbán Viktor igazgató úr semmilyen formában nem jelent meg – talán nem akarták összefüggésbe hozni őt a Fidelitas-kongresszus lekonyuló hangulatával, vagy épp fordítva, nem akarták vele ijesztgetni a kis politikai dedeket.

De nem tudjuk megállni, hogy ne idézzük Novák Katalin hozzászólásának első, mellbevágó, vallomásos strófáját is. „Mióta megszülettem, folyton öregszem, / és így vannak ezzel azok is, akik körülöttem élnek, / Hiába minden módszer, kence vagy ékszer, / Egyre öregebb leszek, s ezt nehezen fogom fel ésszel.” Adódik a befogadói kérdés: a művész-politikus vajon miért nem érti itt meg azt, hogy a sminktől és a fülbevaló felhelyezésétől nem lesz fiatalabb; és ha már ezt a viszonylag alacsonyra helyezett kognitív lécet is leveri, vajon hogyan birkózik meg azokkal a miniszteriális feladatokkal, melyek ennél, vélnénk, lényegesen súlyosabb intellektuális kihívások elé állítják? Erről viszont Hoppál Péter esete jut az eszünkbe, aki a minapi hóesésben nemcsak a globális felmelegedés frappáns és további indoklást nem igénylő cáfolatát látta meg, de felfedezte benne a végső bizonyítékot arra is, hogy a háttérben Soros és magyarországi ügynökei ármánykodnak. Itt az a kérdés tolakszik rögtön elő, hogy a kitűnő karnagy, a református kóruséneklés szakértője, Az egyházi ének szerepe a 21. századi református közoktatásban c. kardinális munka szerzője miért érzi belső szükségét annak, hogy magát az általános tudományos konszenzussal, illetve jóakaratú, hozzáértő szakemberek, komoly tudósok ezreivel szemben határozza meg? S összefüggésben azzal, hogy Hoppál Péter nem is olyan rég még ennek az országnak a kulturális minisztere volt – vajon nem ez a kegyetlen, csontig hatoló butaság áll-e hazánk leromlásának hátterében? S ez a közeg, ezek az emberek, ezek a menthetetlenül vesztes frázisok vajon mire mennének, és mire fognak menni Orbán nélkül?

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.