A szerk.

Aranylabda: a legjobb helyen

  • A szerk.
  • 2020.01.05 12:12

A szerk.

Aki nézte nyáron a franciaországi női labdarúgó világbajnokságot, láthatta, hogy hol tart ma a női labdarúgás: a legjobb csapatok lendületes, technikás és nem utolsósorban szórakoztató focit játszanak, olyat, amit öröm nézni is, akár kint a stadionban, akár televízión. A világbajnokság adatai is ennek megfelelően alakultak: a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) közlése szerint a sorozat meccseinek legalább egymilliárd nézője volt, a stadionok 70 százalékos látogatottsággal üzemeltek, s már a csoportmeccsek közül is 11-et játszottak telt ház előtt. A rendezvény marketingeredményei is ennek megfelelőek voltak.

S ha ezekhez az adatokhoz hozzácsapjuk még azt is, hogy a nők számára először 1984-ben rendeztek hivatalos Európa-bajnokságot, s csak 1991 óta fut a világbajnoki sorozat, az olimpián pedig 1996 óta focizhatnak nők, az elért közönségsiker, az időközben mutatott fejlődés, az egyre meggyőzőbb és korszerűbb játék még imponálóbbnak hat. Ezeknek a nagyszerű eredményeknek az egyik vitán felüli előidézője, fő motorja az Amerikai Egyesült Államok női labdarúgó válogatottja. Az eddig megrendezett nyolc világbajnokságból négyet nyertek, és elvittek ugyanennyi olimpiai bajnoki címet is.

Aranylabdát (ki ne tudná a férfi labdarúgás ismerői közül, hogy mennyire jelentős elismerés az) tavaly adtak először női labdarúgónak is. Idén az Egyesült Államok aktuális világbajnok csapatának kapitánya, egyértelmű vezéregyénisége, a kiváló szélső, Megan Rapinoe kapta – óvatosan fogalmazunk, ha azt mondjuk, megérdemelten.

Vannak a futballnak virtuózai, mint manapság Messi vagy régen Pelé, és sorolhatnánk még párat a férfi foci több mint százéves történetéből, akik egyszerűen jobban fociznak mindenkinél, és passz. Megan Rapinoe nem ez a fajta labdarúgó, klasszis focista persze, játéka meccseket dönt el, ezen a vébén is lőtt hat gólt, s a sorozat legjobb játékosának választották, de nem ettől az igazi. Hanem attól, ami nézőben, ellenfélben, csapattársban is evidencia már a mérkőzés előtt: hogy az a csapat, amelyik vele áll fel, eleve előnyben van. Személyisége, emberi kiállása, karmesteri képességei a pályán és pályán kívül is vitathatatlanok, s különös tekintélyt adnak neki. Tekintélyt, amelyet senki nem tudott kikezdeni, de még megkérdőjelezni sem – pedig hosszú pályafutása (2006 óta úgy 160 válogatott mérkőzés) alatt nem is kevesen próbálkoztak ilyesmivel, bezárólag az Egyesült Államok hivatalban lévő elnökéig.

Megan Rapinoe ugyanis sohasem rejtette véka alá világnézetét, véleményét a nők és női sportolók helyzetéről, s mindenkor erre biztatott mindenkit, beleértve a csapattársait is. Megan Rapinoe sohasem rejtette véka alá azt sem, hogy leszbikus, s mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, állt ki a meleg sportolók jogaiért, elismerésükért. Ahogy kiállt a rasszizmus ellen is. S a kiállásával távolról sincs egyedül a hazájában, erre a hozzá legközelebbi példa nyilván az, hogy az amerikai női válogatott beperelte hazája labdarúgó szövetségét a vébé idején, mert javadalmazásuk a férfi válogatott díjazásának töredéke volt csupán.

Megan Rapinoe eddig minden sportsikerét arra használta, hogy teleordítsa a világot azzal, hogy állj ki magadért, s álljunk ki egymásért.

 

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.