„Mélységesen sajnáljuk, hogy Václav Havel vissza szeretné adni a 2009-ben kapott díját. Havel elnököt A becsületesen megtett út hatalma cím alatt tüntettük ki. S ezért különösen fáj, hogy úgy tűnik, nem lát már rá módot, hogy a díjazottak körének tagja maradjon” – áll a Quadriga-díj kuratóriumának idén július 16-án kelt közleményében. Az Európa egyesüléséért végzett munkát jutalmazó, különösen nagy presztízsű németországi kitüntetést idén – mint azt a kuratórium négy nappal korábbi (július 12-i) bejelentése tudatta – egyebek mellett Vlagyimir Putyin kapta volna. A sajnálkozó 16-i szöveg úgy folytatódik, hogy 2011-ben nem adják ki a díjat.
A világpolitika egyik legnagyobb hatalmú figurája helyett a hrádečeki nyaralójában haldokló drámaírót, exelnököt, exsörgyári munkást, exbörtöntölteléket választották. Mert győzött az igazság. Václav Havelnak elég volt rá négy nap, hogy megakadályozza egy antidemokrata demokratikus elismerését, persze nem volt egyedül most sem, a német értelmiség egy része és néhány korábbi díjazott is vele tartott, de korántsem véletlen, hogy a visszakozó közlemény egyedül őt nevesíti. Václav Havel maga volt a megkérdőjelezhetetlen morális imperatívusz – nem csak Csehország, nemcsak Kelet-Európa, de az egész világ előtt.
Győz az igazság
Az isten tudja, hogy mikor és hol volt nehezebb megőrizni a tisztességet, a kommunizmus börtöneiben, vagy egy rendszerváltás utáni, szétszakadó kis kelet-európai ország politikai harcaiban? Tudunk példákat olyanokra, akik becsületben kiállták a börtönt, de jóval tovább kéne keresgélni a rendszerváltás reménységei közt, hol is tartanak ma becsület dolgában. Mindezzel együtt sem Havel volt az egyetlen derék ember a világon, s nekünk – ha Göncz Árpádra gondolunk – nem is kell panaszkodnunk. Ám, hogy a becsület eszmévé magasodjon, hogy egy ember egy egész világ számára erkölcsi mérce legyen, azt csak – igen kevesek társaságában – Václav Havel valósította meg. De Teréz anyára, a dalai lámára, vagy hirtelen ki is juthatna még eszünkbe, soha nem úgy néztünk, mint emberre, mint egyre közülünk, ők kiválasztottak voltak, s maradnak mindétig. A láncdohányos Vašek egész más tészta, Venoušek, a nők kedvence egész más tészta, az 1996 óta gyakorlatilag kisebb-nagyobb megszakításokkal, de egyfolytában betegeskedő Václav Havel, akiért folyton aggódni kellett, hogy nem éri meg a holnapot, s neves külföldi professzorok rángatták ki olykor a halál torkából, nos, ő valóban egészen más tészta. Egészen olyan, mint mi vagyunk, vagy mi szeretnénk lenni legjobb pillanatainkban.
Václav Havel
Fotó: MTI
A kelet-európai rendszerváltásnak van pár – nem túl sok – emblematikus jelenete, örökre emlékezetes momentuma, a fal leomlása, a soproni határnyitás, hasonlók. Most a halála alkalmából ezernyi helyen veszik elő a bársonyos forradalom tán leghíresebb felvételét, amikor a teljes Vencel teret megtöltő tömeg előtt először lépett ekkora nyilvánosság elé Václav Havel. A Melantrich kiadó erkélyén tartott beszédében mondta, hogy „pravda a láska musí zvítězit nad lzí a nenávistí” („az igazságnak és a szeretetnek mindig győzedelmeskednie kell a hazugság és a gyűlölet felett”). Később az oroszlános elnöki zászlajára is ráhímeztette: Pravda vítězí (Győz az igazság). Azóta folyamatosan kapott érte a pofájára, gúnyolták, számon kérték: sokan túl patetikusnak tartották, mások hiába várták, hiába keresték, nem találták az igazságuk győzelmét sehol. De akkor nagy hatással volt a tömegre, megváltoztatta a világot. Közösen nem sikerült ugyan betartani, de ő mindig ragaszkodott hozzá. Ő kitartott.
A Várból a Váracskába
Václav Havel nagypolgári családban született, az övék volt a híres barrandovi étterem, számos prágai ingatlan, többek közt a Vencel téren álló Lucerna szórakoztató központ, mozi és bár, ahová még a szocializmusban is kedvvel jártak a magyar turisták, persze akkor már rég állami tulajdonban volt. S nemcsak elvette mindenüket, de tanulni sem engedte a rendszer Havelt. Már a gimnáziumot is esti tagozaton végezte, míg egy sörgyárban gürcölt, később próbálkozott a műszaki egyetemmel, a filmfőiskolával, de egyiknek sem lett túl jó vége, színpadtechnikusként (csehül így hívják a díszlettologatót) helyezkedett el előbb az ABC, majd a Na zábrádlí színházban (a hatvanas évek egészen kivételes prágai kísérletező „kisszínházi” hálózatának két megkerülhetetlenül fontos helyszíne). 1963-ban a Na zábradlíban (Színház a korláton) mutatták be máig leghíresebb drámáját, a Kerti ünnepséget – innen végre bekeveredett a színiakadémia levelező tagozatára, s dramaturgként végzett 1966-ban. Ekkor jelenik meg az első kötete, két éve nős, révbe látszik érni. 1968-ban már Bécsben és New Yorkban is játsszák a darabjait, amikor jön a prágai tavasz 1968-ban, aminek – kell-e mondani – épp ő az egyik legfontosabb liberális figurája. A forradalom (mert mi más volt) leverése után kihajítják a színházból, szilenciumot kap. De nem hagyja magát, petíciókat ír alá, szervez az orosz megszállás elítéléséért, a politikai foglyok szabadon bocsátásáért, s újra jön – ezúttal a trutnovi – sörgyár, a dögnehéz zsákok cipelése, a hetvenes években a börtön is, öt hónap előzetes a Pankrácban, aztán tizennégy hónap Ostravában, innen írta híres leveleit első feleségének, Olgának. 1979-ben aztán végleg berág rá Gustáv Husák rezsimje: négy és fél évet kap a köztársaság megdöntésének vádjával – rámegy az egészsége, voltaképpen elkésett gesztus, amikor nyolcvanháromban egészségügyi okokból házi őrizetbe helyezik. Öt évet húz le a kommunizmus börtöneiben, de nem törik meg, kiszabadulván szamizdatkiadót gründol… és a többi, és a többi. Végül egyik alapítója az első „hivatalos” ellenzéki szervezetnek, az Občanské Forumnak (Polgári Fórum).
Híres Vencel téri beszéde 1989. november 21-ére esett, s berogyott alatta a rendszer. Egy hét múlva Husák belengeti távozását, s egész Csehszlovákián végigsöpör az új jelszó: „Havel na Hrad!” (Havelt a Várba! – elnöknek). December 29-én már egyhangúan meg is választják Csehszlovákia első emberének. 1990. július 5-én pedig immár az új Cseh és Szlovák Köztársaság elnöke lesz, mígnem Klaus és Mečiar urak a föderáció szétszakítására tett eredménnyel kecsegtető kísérletei elleni utolsó lehetséges lépésként lemond. Az így létrejövő Cseh Köztársaság első elnöke lesz, s mint ilyen ki is tölti mindkét lehetséges ciklusát, 2003-ra.
Eztán visszavonul Hrádeček (Váracska) falubeli nyaralójába, drámát ír, majd pár év múlva filmet rendez belőle, s mint azt tudjuk, idén még megfúrja Putyin ordóját. A múlt héten meghívta a dalai lámát, nyilvánvaló: útravalót kért tőle. Vasárnap hajnalban álmában érte a halál a nyaralóban, második felesége, az ünnepelt színésznő, Dagmar volt vele, meg egy irgalmas nővér.
