A szerk.

A megfelelő személy

A szerk.

A parlamenti kétharmad megválasztotta az új ombudsmant, aki szeptember végén veszi át a hivatalt elődjétől, Szabó Mátétól. E pozíció a mai magyar közjogi rendszerben azért különösen fontos, mert az állampolgárok már nem fordulhatnak közvetlenül az Alkotmánybírósághoz (AB) - a szűrő az állampolgári jogok biztosa lett. Nála kell jelezni, ha alkotmányos aggályaink támadnak, és ő dönti el, továbbítja-e indítványunkat az AB-hoz, vagy sem.

A feladatra a Fidesz megtalálta azt az embert, akinek szakmai-tudományos előélete alapjogi kérdésekben, hogy finoman fogalmazzunk, nem túlságosan ismert. Székely László Bős-Nagymaros ügyében dunai kormánybiztosként, és a mostani - többek között a családjogi diszkriminatív változások miatt is vitatott - polgári törvénykönyv egyik előkészítőjeként vétette észre magát.

Végül is nincs az sehol megírva, hogy ombudsman csak olyan személy lehet, aki előző életében elkötelezett jogvédő volt. Szabó Máté sem volt az, és nem is egy kiköpött alkotmányjogász. De a politikai függetlensége legalább megkérdőjelezhetetlen volt - korábban egyik párt holdudvarában sem tűnt fel, kormányzati tanácsadó sem volt. Ismeretlenként érkezett a magyar közéletbe. Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Sólyom László államfő bejelentette a jelölését, és az akkori legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezetője, Navracsics Tibor szemrebbenés és pirulás nélkül azt nyilatkozta: tanulmányozzák a számukra ismeretlen jelölt addigi szakmai pályafutását? (Navracsics akkor már bő egy évtizede dolgozott egyazon tanszéken, majd intézetben Szabóval az ELTE jogi karán.)

Szabó Máté munkásságát érte kritika, és bizonyára éri ezután is. Mi sem mindig ájultunk el tőle. De az tény: amikor a leginkább szükség volt rá, a helyén volt. Az egyre gázosabb törvényhozási termékeket rendre az Alkotmánybíróság elé küldte, mégpedig nem is sikertelenül. Azt például, hogy az alaptörvény "átmeneti rendelkezéseinek" valójában nem átmeneti tételeit - mint az MSZP bűnös párttá nyilvánítását, vagy az előzetes választási regisztrációt - végül törölték a szövegből, neki is köszönhetjük.

Székely kiválasztása persze nem meglepő - nem a feladat, hanem a személy volt a fontos. Pontosabban a megbízhatóság. Az Alkotmánybíróságot és a Kúriát leszámítva ma már nincs olyan közhivatal, amit ne Fidesz-közeli vagy egyenesen a pártból igazolt személy töltene be. És ha a Magyar Fórum és (később) a Magyar Nemzet-HírTv házi jogászából a magyar média mindenható ura lehetett, akkor inkább az a furcsa, hogy nem a dettó jogvégzett és a gyengébbek iránti érzékenységéről ugyancsak közismert Varga István lett az új ombudsman.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.