A szerk.

Oh, Angéla, hát utolért az a híres szerelem

A szerk.

A kisegér meg az elefánt mennek a hídon, egyszer csak megszólal a kisegér: elefánt, hallod, hogy dübörgünk?!

"Kedves Mihail Illarionovics, daragíje druzjá, édes, egyetlen Misám, hogy egyem azt a generál feldmarsali szívedet, te csúnya orosz medve!

Nagy örömmel fogadtuk itt a híreket Budapesten arról a diadalról, amelyet a most befejeződött borogyinói csatában arattatok. Fontos győzelem ez, nektek nyilván, de nekünk is az, hiszen biztatást és bátorítást jelent a jövőre nézve. Bátorítást jelent, mert arról tanúskodik, hogy bátor politikával még a súlyos európai válság körülményei közepette is ki lehet érdemelni a győzelmet. Gratulálok hozzá. Biztatást is jelent, mert arról szól, hogy lesz mód és lehetőség arra, hogy az előttünk álló években közösen keressünk orvosságot közös hazánk, Európa súlyos bajaira. Isten éltesse a cárságot, gratulálok, kedves Misenykám!" A kép itt egy pillanatra elsötétül, majd a PaDöDő együttes felvétele következik, ezzel a felirattal: "Riffkin- Novai: Bye-bye, Szása! Küldöm Szentpétervárra, Mihail Illarionovics Kutuzovnak a régi barátsággal."

Fölismerik, ugye? Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a napokban szinte szó szerint ugyanilyen videoüzenetet küldött Angela Merkelnek pártja választási sikere alkalmából. De szerkesztőségünkben tudnak hasonló tartalmú miniszterelnöki küldeményekről Barack Obama, Ferenc pápa, a marslakók és Dolly bárány címére kipostázva is. (Obamának a nemrégiben slágerlistákra került Barack-dalt, Ferencnek pedig a Fradi-indulót küldte Magyarország miniszterelnöke. Vajon mit kaphatott Dolly?)

Az üzenetek célbajutásáról keveset tudunk, de berlini tudósítónk arról számolt be, hogy többen is látták a kancellárt a Bundestag folyosóinak egyik sötét zugolyába húzódni okostelefonjával, ily szavakat intézvén kíséretéhez: Lasst mich in Ruhe, hagyjatok békén pár percre, meg akarom hallgatni meine liebe Viktor üzenetét. Többen azt is látni vélték, hogy közben elfátyolosodott a tekintete, s egy röpke pillanatra még az SPD-ről is megfeledkezni látszott. Más források viszont arról számolnak be, hogy a Kedves Angela [at] Reichstag_rogton_a_Branderburgikapunal_balra [dot] de címzéssel elküldött üzenet sajnálatosan nem ért célba, mert fennakadt már Bad Schandaunál, az első spamszűrőn. Végül is mindegy, hisz Orbán Viktor a bratyizós hangon felvett üzenetet legalább annyira nem Angela Merkelnek szánta, mint amennyire a mondott Mihail Illarionovicsnak se.

Ez a szánalmas marhaság, amiben egy zavaros tekintetű figura szervilis és bizalmaskodó mosolyát váltogatva magyaráz valamiféle sosem volt együttérzésről vagy a libák együtt őrzéséről, nos, ez csak és kizárólag a rajongóknak készült. Orbán Viktor "követőinek" - ezért is tette közzé a Facebook-oldalán. Meg persze azért, hogy lecsapjon rá a sajtó, és hírét vigye a többieknek, a nyilvánosság erejével adva némi hitelt e tényleg nevetséges gesztusnak. Hogy a követők tudjanak - pár napig, amíg nem kapnak egy újabb gumicsontot az ilyen téren roppant tevékeny Orbántól - mit hazudni maguknak arról, hogy mekkora nagy ember az ő kedves vezetőjük. S a többiek közül meg hátha beveszi valaki, mit lehessen tudni... Az Orbán-adminisztráció imázsért felelős seregei sosem tartották túl sokra saját közönségüket.

Hogy momentán a mi kis egerünket a közelébe sem engedik annak a hídnak, amin az elefánt jár? Az nem számít. Hogy a német és a magyar állam aktuális viszonyában mennyire képtelen ez a gesztus, arra úgysem gondol senki. A legkevésbé Magyarország miniszterelnöke. Miért is gondolna, van neki elég gondja, országosak - például a Felcsút a hétvégén összecsap a Mezőkövesddel.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.