A szerk.

Oh, Angéla, hát utolért az a híres szerelem

A szerk.

A kisegér meg az elefánt mennek a hídon, egyszer csak megszólal a kisegér: elefánt, hallod, hogy dübörgünk?!

"Kedves Mihail Illarionovics, daragíje druzjá, édes, egyetlen Misám, hogy egyem azt a generál feldmarsali szívedet, te csúnya orosz medve!

Nagy örömmel fogadtuk itt a híreket Budapesten arról a diadalról, amelyet a most befejeződött borogyinói csatában arattatok. Fontos győzelem ez, nektek nyilván, de nekünk is az, hiszen biztatást és bátorítást jelent a jövőre nézve. Bátorítást jelent, mert arról tanúskodik, hogy bátor politikával még a súlyos európai válság körülményei közepette is ki lehet érdemelni a győzelmet. Gratulálok hozzá. Biztatást is jelent, mert arról szól, hogy lesz mód és lehetőség arra, hogy az előttünk álló években közösen keressünk orvosságot közös hazánk, Európa súlyos bajaira. Isten éltesse a cárságot, gratulálok, kedves Misenykám!" A kép itt egy pillanatra elsötétül, majd a PaDöDő együttes felvétele következik, ezzel a felirattal: "Riffkin- Novai: Bye-bye, Szása! Küldöm Szentpétervárra, Mihail Illarionovics Kutuzovnak a régi barátsággal."

Fölismerik, ugye? Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a napokban szinte szó szerint ugyanilyen videoüzenetet küldött Angela Merkelnek pártja választási sikere alkalmából. De szerkesztőségünkben tudnak hasonló tartalmú miniszterelnöki küldeményekről Barack Obama, Ferenc pápa, a marslakók és Dolly bárány címére kipostázva is. (Obamának a nemrégiben slágerlistákra került Barack-dalt, Ferencnek pedig a Fradi-indulót küldte Magyarország miniszterelnöke. Vajon mit kaphatott Dolly?)

Az üzenetek célbajutásáról keveset tudunk, de berlini tudósítónk arról számolt be, hogy többen is látták a kancellárt a Bundestag folyosóinak egyik sötét zugolyába húzódni okostelefonjával, ily szavakat intézvén kíséretéhez: Lasst mich in Ruhe, hagyjatok békén pár percre, meg akarom hallgatni meine liebe Viktor üzenetét. Többen azt is látni vélték, hogy közben elfátyolosodott a tekintete, s egy röpke pillanatra még az SPD-ről is megfeledkezni látszott. Más források viszont arról számolnak be, hogy a Kedves Angela [at] Reichstag_rogton_a_Branderburgikapunal_balra [dot] de címzéssel elküldött üzenet sajnálatosan nem ért célba, mert fennakadt már Bad Schandaunál, az első spamszűrőn. Végül is mindegy, hisz Orbán Viktor a bratyizós hangon felvett üzenetet legalább annyira nem Angela Merkelnek szánta, mint amennyire a mondott Mihail Illarionovicsnak se.

Ez a szánalmas marhaság, amiben egy zavaros tekintetű figura szervilis és bizalmaskodó mosolyát váltogatva magyaráz valamiféle sosem volt együttérzésről vagy a libák együtt őrzéséről, nos, ez csak és kizárólag a rajongóknak készült. Orbán Viktor "követőinek" - ezért is tette közzé a Facebook-oldalán. Meg persze azért, hogy lecsapjon rá a sajtó, és hírét vigye a többieknek, a nyilvánosság erejével adva némi hitelt e tényleg nevetséges gesztusnak. Hogy a követők tudjanak - pár napig, amíg nem kapnak egy újabb gumicsontot az ilyen téren roppant tevékeny Orbántól - mit hazudni maguknak arról, hogy mekkora nagy ember az ő kedves vezetőjük. S a többiek közül meg hátha beveszi valaki, mit lehessen tudni... Az Orbán-adminisztráció imázsért felelős seregei sosem tartották túl sokra saját közönségüket.

Hogy momentán a mi kis egerünket a közelébe sem engedik annak a hídnak, amin az elefánt jár? Az nem számít. Hogy a német és a magyar állam aktuális viszonyában mennyire képtelen ez a gesztus, arra úgysem gondol senki. A legkevésbé Magyarország miniszterelnöke. Miért is gondolna, van neki elég gondja, országosak - például a Felcsút a hétvégén összecsap a Mezőkövesddel.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.