A szerk.

Oh, Angéla, hát utolért az a híres szerelem

A szerk.

A kisegér meg az elefánt mennek a hídon, egyszer csak megszólal a kisegér: elefánt, hallod, hogy dübörgünk?!

"Kedves Mihail Illarionovics, daragíje druzjá, édes, egyetlen Misám, hogy egyem azt a generál feldmarsali szívedet, te csúnya orosz medve!

Nagy örömmel fogadtuk itt a híreket Budapesten arról a diadalról, amelyet a most befejeződött borogyinói csatában arattatok. Fontos győzelem ez, nektek nyilván, de nekünk is az, hiszen biztatást és bátorítást jelent a jövőre nézve. Bátorítást jelent, mert arról tanúskodik, hogy bátor politikával még a súlyos európai válság körülményei közepette is ki lehet érdemelni a győzelmet. Gratulálok hozzá. Biztatást is jelent, mert arról szól, hogy lesz mód és lehetőség arra, hogy az előttünk álló években közösen keressünk orvosságot közös hazánk, Európa súlyos bajaira. Isten éltesse a cárságot, gratulálok, kedves Misenykám!" A kép itt egy pillanatra elsötétül, majd a PaDöDő együttes felvétele következik, ezzel a felirattal: "Riffkin- Novai: Bye-bye, Szása! Küldöm Szentpétervárra, Mihail Illarionovics Kutuzovnak a régi barátsággal."

Fölismerik, ugye? Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a napokban szinte szó szerint ugyanilyen videoüzenetet küldött Angela Merkelnek pártja választási sikere alkalmából. De szerkesztőségünkben tudnak hasonló tartalmú miniszterelnöki küldeményekről Barack Obama, Ferenc pápa, a marslakók és Dolly bárány címére kipostázva is. (Obamának a nemrégiben slágerlistákra került Barack-dalt, Ferencnek pedig a Fradi-indulót küldte Magyarország miniszterelnöke. Vajon mit kaphatott Dolly?)

Az üzenetek célbajutásáról keveset tudunk, de berlini tudósítónk arról számolt be, hogy többen is látták a kancellárt a Bundestag folyosóinak egyik sötét zugolyába húzódni okostelefonjával, ily szavakat intézvén kíséretéhez: Lasst mich in Ruhe, hagyjatok békén pár percre, meg akarom hallgatni meine liebe Viktor üzenetét. Többen azt is látni vélték, hogy közben elfátyolosodott a tekintete, s egy röpke pillanatra még az SPD-ről is megfeledkezni látszott. Más források viszont arról számolnak be, hogy a Kedves Angela [at] Reichstag_rogton_a_Branderburgikapunal_balra [dot] de címzéssel elküldött üzenet sajnálatosan nem ért célba, mert fennakadt már Bad Schandaunál, az első spamszűrőn. Végül is mindegy, hisz Orbán Viktor a bratyizós hangon felvett üzenetet legalább annyira nem Angela Merkelnek szánta, mint amennyire a mondott Mihail Illarionovicsnak se.

Ez a szánalmas marhaság, amiben egy zavaros tekintetű figura szervilis és bizalmaskodó mosolyát váltogatva magyaráz valamiféle sosem volt együttérzésről vagy a libák együtt őrzéséről, nos, ez csak és kizárólag a rajongóknak készült. Orbán Viktor "követőinek" - ezért is tette közzé a Facebook-oldalán. Meg persze azért, hogy lecsapjon rá a sajtó, és hírét vigye a többieknek, a nyilvánosság erejével adva némi hitelt e tényleg nevetséges gesztusnak. Hogy a követők tudjanak - pár napig, amíg nem kapnak egy újabb gumicsontot az ilyen téren roppant tevékeny Orbántól - mit hazudni maguknak arról, hogy mekkora nagy ember az ő kedves vezetőjük. S a többiek közül meg hátha beveszi valaki, mit lehessen tudni... Az Orbán-adminisztráció imázsért felelős seregei sosem tartották túl sokra saját közönségüket.

Hogy momentán a mi kis egerünket a közelébe sem engedik annak a hídnak, amin az elefánt jár? Az nem számít. Hogy a német és a magyar állam aktuális viszonyában mennyire képtelen ez a gesztus, arra úgysem gondol senki. A legkevésbé Magyarország miniszterelnöke. Miért is gondolna, van neki elég gondja, országosak - például a Felcsút a hétvégén összecsap a Mezőkövesddel.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.