A szerk.

A modell

A szerk.

Ma reggel végre hivatalos választ kapott az ország arra a bizonyára sokakat lázban tartó kérdésre, hogy tudniillik miért is van Dzsu­dzsák Balázsnak magyar diplomata-útlevele.

Minden stimmelt is, a kérdés címzettje, a terület gazdája, a külügy válaszolt, történetesen Magyar Levente miniszterhelyettes keze által, s az sem rontotta szemernyit sem a hatalom és a társadalom közötti nyílt párbeszéd e ragyogó példáját (aki kérdez: Vadai Ágnes, ellenzéki képviselő), hogy válaszában a miniszterhelyettes pusztán megerősítette az addig itt-ott közölteket. Hogy azért, mert csak. De most végre megvan ez fejléces papíron, még ha kicsit tört magyarsággal is. Eszerint tehát Dzsudzsák Balázsnak, az egyesült arab emirátusokbeli el-Ajn FC labdarúgójának azért van magyar diplomata-útlevele, mert „a magyar nemzeti labdarúgó-válogatott csapatkapitánya, és igen, ezáltal méltó és érdemes a diplomata-útlevélre”.

Most akkor hagyjuk a levél nyelvét, hagyjuk a méltó és az érdemes közti különbségtételt, azt, hogy a leírtak szerint a diplomata-útlevél az valami középmagas vagy közepesen alacsony állami kitüntetés, s hagyjuk azt is, hogy ezen méltóságot és érdemességet végső soron ki is dönti el. Hagyjuk a flegmán odavetett „és, igen” kitételben csücsülő arroganciát és minden benne kapálózó kompenzálási igyekezetet. Fogadjuk inkább el ezeket egyfajta adottságként: itt élünk. Ez történik velünk nap mint nap.

S ha ezt belátjuk, mindjárt igazat kell adnunk Magyar Levente miniszterhelyettesnek: a magyar diplomata-útlevél valóban egy arcképes hősigazolvány, és felmutatója 100 százalékig jogosult arra, hogy Magyarországot annak határain túl képviselje, megtestesítse, megjelenítse, szimbolizálja és megfesse.

És e ponton nincs, mert nem lehet olyan ellendrukkere a NER-nek, aki nem hajt fejet, vallja be: igen, ez így van. Dzsudzsák Balázsnál erre nincs alkalmasabb személy.

Volt némi verseny, a múlt héten például egy végeláthatatlan sajtóinterjúban bejelentkezett erre a Tiltott Csíki Sört vagy mit gyártó vállalat tulajdonosa, és tényleg oda is tette magát rendesen. Akik benne látják Magyarország legméltóbb reprezentánsát, máig találgatják, hogy saját bevallása szerint apácákat vagy táncosnőket próbált-e – sikertelenül, ez úgy látszik, feltétel a diplomata-útlevélre való érdemességnél és méltóságnál – az Egyesült Államokba csempészni. De szerencsére kispályás hencegéssel és némileg gátlástalan üzleti tevékenységgel csak az ezüstéremig lehet jutni.

Az aranyat a 2. Bundesliga általános színvonalának a mértani közepéért adják egy kiöregedőben lévő focistának. Ez a mértani közép pedig így jön ki: három és fél szezon az épp lefelé konvergáló Eindhovenben, utána nyolc meccs Dagesztánban, 89 Moszkvában, majd a legendás Bursaspor után három csapat emíréknél; közben „a nemzeti labdarúgó-válogatott kapitányaként” vereség Andorrától és egy darab győzelem (Ausztria ellen) az Európa-bajnokságon, két döntetlennel és egy ugyancsak megalázó vereséggel ugyanott. Plusz a karanténszabályok letojása.

Nincs vita, nincs több látnivaló.

A mai Magyarország Marianne-szobrához vitán felül Dzsudzsák Balázs útlevélképe állhat csak modellt. Pont olyan az, mint Mészáros Lőrinc milliárdjai, a félhomályt alulról szagoló közvilágítás vidéki városainkban, a stadion a budi mögött.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.