A szerk.

A nagy Fausto köztünk van

A szerk.

Emlékszel, az mekkora volt már, amikor Herningből indult a Giro d’Italia? Az semmi, az volt a nagy szám, amikor Seraingból vágtak neki a kerekesek!

Lenne is mindjárt két kérdésünk. Az első, melyik országban van Herning? A másodikat már ki is találták: mikor is volt ott a Grande Partenza? Szerencsére Budapestet nem kell keresgélni a térképen, tudja azt az egész világ, hogy hol van, de 2020 májusától majd még jobban fogja tudni, mert akkor meg innen indul majd az olasz kerékpáros körverseny. Ám a kérdések sora ezzel még nem ért véget, kezdjük a legkönnyebbel.

Honnan indul az idei Giro?

Alig pár hét van a rajtig, mégsem megy?

Bolognából, spongyát rá. A tavalyelőttit bezzeg tudjuk! Sajnálatos módon onnan, hogy a galád sajtóban megjelentek mindenféle összevetések a Girónak feldobott lóvét illetően. Tehát tavalyelőtt Jeruzsálemből bicikliztek el hosszú (repülő)útjukra a fiúk, s erre a helyi erők úgy 5 milliárd forintnyit sékeltek el. Nekünk (nem, majd Mészáros Lőrincnek) ez már 7,7 milliárdba fáj, na ja, nyilván emelkedtek azóta az árak. Bár az is lehet, hogy nem emelkedtek, inkább estek, mert a Grande Partenzára beérkező másik (értelemszerűen elvetett) ajánlat csupán alulról nyalta a 2 milliárd huffocskát – Marseille volt ennyire smucig. Nyilván más lapra tartozik a feltételezés, hogy simán vihették volna ennyiért is, ha nem fut be a Maglia Rosát viselő Csekonics báró mesés ajánlata.

De nyugi van, megéri… Mit megéri, akkora üzlet, mint ide Lacháza! Egy holland tanulmány a napnál is világosabban mutatta ki (konkrétan Apeldoorn vonatkozásában – na, ott mikor volt?), hogy minden beléfeccölt fillér pont a dupláját hozza vissza – mármint a muja hollandusoknak, Mészáros Lőrinc aligha éri be ennyivel. Akkorát keres ezen a nemzet, hogy csak győzze hazavinni! De ilyenkor kell mértéktartónak lenni, számoljunk csak a kikutatott összeggel, tehát a duplájával! A „vizes vébé” büdzséje is valahonnan nyolcmilliárd körülről indult és a Csomolungmán végezte, na, az szorozva kettővel: nemhogy minden magyar gyereknek biciklit fogunk venni a haszonból, hanem hétüléses kocsit. Miközben a világ tátott szájjal bámulja Budapest nevezetességeit, s Magyarország fenséges tájait, mert a fővárosi időfutam után lesz két vidéki szakasz is.

Mindezt a sok jót az illetékesektől tudjuk, bár a meghatottságtól kicsit elcsuklott a hangjuk. Révész Máriusz biciklizésügyi főmegbízott például ilyeneket szólt a nagy esemény bejelentésekor, hogy „valóra vált egy álom, amit senki nem mert remélni”, illetve „nagyszerű promóció ez az országnak”. Szabó Tünde sportállamtitkár is idelátogatók ezreit vizionálta, s kijelentette, hogy a magyar a sport szerelmeseinek nemzete, s arra is célzott, hogy a Giro láttán majd magyarok tömegei kapnak mindennap drótszamárra. Ám a dolgot Szalay-Bobrovniczky Alexandra, a főpolgármester humán helyettese nevezte csak nevén, amikor azt mondta az ünnepélyes bejelentésen, hogy „azt akarjuk, hogy Budapest a sport fővárosa legyen”. Erről van szó. Vagy majdnem erről, hiszen azért ebben benne van – nyilvánvaló kényszerűségből – Budapest neve is. Szalay-Bobrovniczky tehát akkor fogalmazott volna pontosan, ha azt mondja: azt akarjuk, Orbán Viktor legyen a világsport fővárosa.

Mindezzel szemben persze ott vannak a tények, közelebbről pedig a máig sűrűn emlegetett úszó-világbajnokság emlékezete. Az, hogy a Batthyány téren pár napig tartó műugró versenyre épített szörnyűség vasbeton alapzatát majd’ egy évig tartott szétverni és elszállítani. Hogy a költségek elszálltak a francba, és egy külsőre módfelett gagyi uszoda röhög azóta is kéken az Árpád-hídon közlekedők képébe. De nincs mit tenni, kedves gályarabok, a főnök vízisízni akar, ideje jobban húzni azokat az evezőket.

A 7,7 milliárdot pedig átszámítani bármire ugyebár a demagógia tankönyvi esete. Különösen abban az országban, ahol az idén elkészülő sportberuházások ára 55 milliárd forinttal előzi a kulturális, rekreációs, turisztikai és egyházi ingatlanfejlesztéseket, illetve 12 és félszerese a szociális épületekre jutó összegnek. A nemzeti parkjaink fejlesztésre szánt 4 milliárdból pedig csak a híres olasz bicikliverseny mezőnyének fele indulhatna útjára. Szóval tényleg hagyjuk a demagógiát. Milyen kórház, milyen iskola, milyen bármi, amikor innen indulnak Fausto Coppi unokái?

Csakhogy ebben a történetben is hazugság minden: dehogy a magyar emberek szenvedélyes sportrajongásáról van itt szó, nézzük már meg, hány néző van a Tour d’Hongrie végső befutóján (amikor a törökbálinti Auchan parkolójában tartották, arról lapunk is beszámolt). Nem sportszerelem ez, hanem sporttéboly, s nem a magyar embereké, hanem a választott vezetőjüké. Egy szál emberé, aki valami defekt miatt azt hiszi, hogy ezzel beírja magát valahová. S mindenki ennek a tébolynak szolgál. Ki azzal, hogy igazolni igyekszik, ki azzal, hogy eltűri.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?