A szerk.

Hanyatlásban

A szerk.

Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy elindult Orbán Viktor EP-kampánya, és ennek kizárólagos tartalma a „migráció” „megállítása”.

Orbán Viktor hétpontos kampánya hét pontból áll, ezek közül nincs egy sem, amely ne állna valami nagyon távoli összefüggésben a valósággal, és egy sincs, amelynek lenne valódi értelme. (Na, jó, egynek az égvilágon semmi köze semmihez: annak, amelyik a „keresztények” hátrányos megkülönböztetése ellen szólít harcba. Hacsak hátrányos megkülönböztetésnek nem gondoljuk azt, hogy az európai országok valóban vonakodnak leszámolni az egyház és az állam szétválasztásával és bevezetni a teokráciát: és sajnálatos módon a degenerált Nyugaton erre igényt is igen kevesen támasztanak.) A migráció „kezelését” nem lehet, pláne nem „kell” elvenni a „brüsszeli bürokratáktól”, és „visszaadni a tagállamoknak”, mert az most is a tagállamok „kezelésében” van. Aztán. Az a tárgy, amelyet Orbán Viktor „migránskártyának” hív, valóban létezik, a Görögországban regisztrált menedékkérők segélyezésére szolgál, és csak Görögországban lehet használni. Az ENSZ menekültügyi főbiztossága és az Európai Bizottság közös segélyprogramjának egyfajta segédeszköze, de nem kapja meg minden „migráns”, és végképp nincs köze hozzá Soros Györgynek, viszont arra szolgál, hogy Görögországban (tehát: nem itt, nem akárhol, hanem Görögországban) ne okvetlenül haljon éhen a Görögországban (tehát: nem itt, nem akárhol, hanem Görögországban) regisztrált menedékkérő.

Nem zárhatjuk ki mindemellett a színtiszta hatalmi tébolyt sem elemzésünk köréből: a hétből egy pont arra enged következtetni, hogy a szerző, a magyar Charlemagne saját szerepét is egyre tisztábban látja a szerecsenekkel esedékes armageddoni küzdelem frontvonalában. („Bevándorlás-ellenes vezetők kellenek Európa élére.”)

És így tovább. A hét ponttal szemben azért nehéz politikai természetű ellenállításokat megfogalmazni, mert a nyelv, amelyen íródott, a szavak, amelyeket használ hazugok, a fogalmai torzak, és minden ellenállításnak iszonyú messziről kéne elindulnia – valójában ezt a nyelvet, ezt a mindent elborító, mindenhová behatoló, mindent beszennyező, embertelen és aljas nyelvet kellene megcáfolnia és hatályon kívül helyeznie. A hét pont ily módon nem is azért van, hogy semmi másról, mint a bevándorlásról és „veszélyeiről” ne lehessen beszélni – hanem leginkább azért, hogy a bevándorlásról magáról ne lehessen semmilyen vitát folytatni.

Két dolog mindazonáltal biztosan kiolvasható a hét pontból: az egyik az, hogy Magyarország továbbra sem hajlandó részt venni az Európába érkező menekültek valamiféle európai uniós szolidaritáson, közös teherviselésen alapuló elosztásában – ezt, mondjuk, tudtuk eddig is. („Egyetlen ország sem kötelezhető migránsok befogadására.”) De jó, ha tudatában vagyunk annak is, hogy Orbán Viktor kis választási vade mecuma a II. világháború utáni nemzetközi rend egyik, a genfi menekültügyi egyezményben megtestesülő oszlopát és alapvető morális imperatívuszát helyezné hatályon kívül. Ezen imperatívusz szerint az emberiség békében élő részének kötelessége segítséget nyújtani azoknak a fajtársainak, akik nem békében élnek, pontosabban üldöztetésnek, erő­szaknak és ebből fakadóan életveszélynek vannak kitéve. (Más okból költözni kívánó fajtársai vonatkozásában viszont nem nehezedik rájuk ilyesféle morális és gyakorlati teher). És ha már így szóba hoztuk a dolgot: ezt az egyébként mélységesen keresztény szellemű és fogantatású kötelezettséget arra reakcióként vette magára az emberiség – megkésett reakcióként, de mégis –, hogy a II. világháborúban senki, egyetlen ország sem akarta befogadni a faji törvények, majd a megsemmisítés elől menekülni szándékozó zsidókat – s ennél fogva tekinthetjük a II. világháború utáni antifasiszta konszenzus egyik építőkövének is.

Orbán Viktor választási programja mögött a jól ismert, bizarr metanarratíva rajzolódik ki, miszerint a globális pénzügyi elit és helyi ügynökeik – ezek Soros György irányítása alatt szinte elképzelhetetlenül ravasz és kifinomult módon működnek együtt, úgy, ahogy csak a zsidók tudnak – muszlimok és feketék tízmillióit, sőt, százmillióit telepítenék Európába a keresztény civilizáció és a nemzeti kultúrák elpusztítása érdekében. Teszik márpedig ezt két okból: egyrészt mert nagyon gonoszok, ilyen a természetük, másrészt mert ez áll nekik a pénzügyi érdekükben. Ez a szöveg megy ebben az országban 2015 óta, jól érzékelhető és jól mérhető következményekkel. A napokban például a Pew Research Center nemzetközi közvélemény-kutató intézet tette közzé vonatkozó eredményeit, melyek szerint a vizsgált uniós és nem uniós országok közül Magyarországon gondolják a legtöbben tehernek a bevándorlókat, itt képzelik a legtöbben azt, hogy a bevándorlók nem hajlandók alkalmazkodni a befogadó ország szokásaihoz, s a mi honfitársaink vannak leginkább meggyőződve arról, hogy a bevándorlók növelik a terrorizmus kockázatát.

Magyarország minden jelenlegi bajának hátterében ez a fenti történet, a 20-as, 30-as évek uralkodó ideológiájának a jelenkor követelményeihez igazított verziója áll; s e történet népszerűsége. Ez taszítja szellemi és morális hanyatlásba a nemzetet és teszi diszfunkcionálissá az államot. Tulajdonképpen érthetetlen.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?