A szerk.

A Parnasszus ostroma

A szerk.

Miről ismerszik meg a dilettáns? Tán malaclopót hord, hozzá kilométeres fehér vagy piros sálat? Ja, lehet. Sűrűn hátraveti rakoncátlanul szemébe hulló fürtjeit? Éppenséggel láttunk már ilyet is. De ez csak a felszín.

A dilettánst valójában azon elképzelése, vágyképe leplezi le, melyben ő egy kiváltságos csoportot rajzol meg magának, az úgymond művészvilágot, ahova ő tartozni szeretne szíve, lelke teljes erejéből, de ez a különös, misztikus, furcsa világ, a kalandok, a szép nők, a gondosan megszakértett borok, a mellybetegen, fűtetlen padlásszobákban elköltött abszintek és más huncutságok világa folyton csak hátat mutat neki. Nem veszik be. Ha létezik efféle világ, akkor azért nem veszik bele őt, mert valami baj van a pedigréjével, meg még azért sem, mert ő jobb náluk, ezért félnek tőle, hogy le­aratja a fejükről az összes babérkoszorút. Ha meg nem is létezik efféle világ, csak művészetek, szakmák, tudományok évszázadok alatt kialakított, írott és íratlan értékrendszere van, akkor azt egyesek, egyes körök kisajátítják maguknak, mégpedig egyetlen egy okból, hogy őt és „a maga fajtáját” kipontozzák vele. Mert így megy ez.

A hétvégén viszont az történt a NER filmfesztiválján, hogy a NER valamelyik kurzusfilmjének a rendezője fellökött és ordenáré tónusban szidalmazott egy – történetesen ellenzéki napilapnál dolgozó – filmkritikust (Csákvári Gézát, a Népszava munkatársát), mert az neki nem tetsző szavakkal illette az ő filmjét.

Nem kell szeretni a filmkritikusokat, ha mégoly körültekintően végzik is a munkájukat, akkor is előfordulhat, hogy megbántanak alkotókat, márpedig a művészember érzékenysége közismert, hosszú regények is szólnak róla – többségükben olyanok, amelyekből a bevezetőben leírt művészvilág létezése is kiolvasható. Ugyanakkor fellökni és ocsmányul szidalmazni egy embert nem tisztességes dolog. De szentséges úristen, ez az eset a NER filmfesztiválján történt, s az elkövető a NER egyik kultuszfilmjének a rendezője volt. Tényleg, mit vártunk? Lódobogást? (Volt ott az is nyilván, bőséggel.)

Éppen ezért ez a cikk nem is erről szól: fellökték, felállt, leporolta magát, s a vasárnapi telefonos bocsánatkérést is bizonyára a helyén és értékén tudja kezelni. A lapja meg feljelentést tett. Itt a történet vége, a konzekvenciákat majd levonja a bíróság.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újra ingyenes egyetemi kurzusokat kínál a Bibó István Szabadegyetem, nem csak egyetemistáknak

  • narancs.hu

Négy izgalmas, mindenki számára elérhető közéleti, politikai és társadalmi kurzussal indul a CEU Bibó István Szabadegyetem idei szemesztere. Boncasztalra kerülnek a balatoni infrastrukturális beruházásokat övező dilemmák, a választások apropóján az orbáni rendszer leváltásának lehetőségei és veszélyei, a szegénység sokszínű magyar arca és a gyerekvállalási, gyereknevelési kérdések az állami beavatkozások függvényében.

Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.