A szerk.

A Parnasszus ostroma

A szerk.

Miről ismerszik meg a dilettáns? Tán malaclopót hord, hozzá kilométeres fehér vagy piros sálat? Ja, lehet. Sűrűn hátraveti rakoncátlanul szemébe hulló fürtjeit? Éppenséggel láttunk már ilyet is. De ez csak a felszín.

A dilettánst valójában azon elképzelése, vágyképe leplezi le, melyben ő egy kiváltságos csoportot rajzol meg magának, az úgymond művészvilágot, ahova ő tartozni szeretne szíve, lelke teljes erejéből, de ez a különös, misztikus, furcsa világ, a kalandok, a szép nők, a gondosan megszakértett borok, a mellybetegen, fűtetlen padlásszobákban elköltött abszintek és más huncutságok világa folyton csak hátat mutat neki. Nem veszik be. Ha létezik efféle világ, akkor azért nem veszik bele őt, mert valami baj van a pedigréjével, meg még azért sem, mert ő jobb náluk, ezért félnek tőle, hogy le­aratja a fejükről az összes babérkoszorút. Ha meg nem is létezik efféle világ, csak művészetek, szakmák, tudományok évszázadok alatt kialakított, írott és íratlan értékrendszere van, akkor azt egyesek, egyes körök kisajátítják maguknak, mégpedig egyetlen egy okból, hogy őt és „a maga fajtáját” kipontozzák vele. Mert így megy ez.

A hétvégén viszont az történt a NER filmfesztiválján, hogy a NER valamelyik kurzusfilmjének a rendezője fellökött és ordenáré tónusban szidalmazott egy – történetesen ellenzéki napilapnál dolgozó – filmkritikust (Csákvári Gézát, a Népszava munkatársát), mert az neki nem tetsző szavakkal illette az ő filmjét.

Nem kell szeretni a filmkritikusokat, ha mégoly körültekintően végzik is a munkájukat, akkor is előfordulhat, hogy megbántanak alkotókat, márpedig a művészember érzékenysége közismert, hosszú regények is szólnak róla – többségükben olyanok, amelyekből a bevezetőben leírt művészvilág létezése is kiolvasható. Ugyanakkor fellökni és ocsmányul szidalmazni egy embert nem tisztességes dolog. De szentséges úristen, ez az eset a NER filmfesztiválján történt, s az elkövető a NER egyik kultuszfilmjének a rendezője volt. Tényleg, mit vártunk? Lódobogást? (Volt ott az is nyilván, bőséggel.)

Éppen ezért ez a cikk nem is erről szól: fellökték, felállt, leporolta magát, s a vasárnapi telefonos bocsánatkérést is bizonyára a helyén és értékén tudja kezelni. A lapja meg feljelentést tett. Itt a történet vége, a konzekvenciákat majd levonja a bíróság.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.