A szerk.

Múzeum a süllyesztőben

A szerk.

Már tavaly nyáron tudni lehetett, hogy a budai Várban működő Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak meg vannak számlálva a napjai.

Annak ellenére, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf a jobbikos Lukács László György írásbeli kérdésére válaszolva épp az ellenkezőjét állította. A miniszter akkor azzal indokolta a múzeum elköltöztetését, hogy „a magyar és a kapcsolódó egyetemes katonai örökségünk megőrzésére hivatott intézménynek” meg kell újulnia. „A Kormány célkitűzése, hogy ezeket a feladatokat az Intézmény méltó módon és méltó helyen láthassa el olyan körülmények között, melyek a nagyközönség és a tudományos közélet számára is biztosítják a jelenleginél könnyebb megközelíthetőséget” – írta Szalay-Bobrovniczky, és mindezt megfejelte azzal is, hogy az új helyen „a XXI. század kihívásainak is megfelelő modern, tágas külső és belső kiállítóhelyeket” alakítanak majd ki. Arról nem esett szó, hogy a méltó körülményeket mikor és hol biztosítják a múzeum számára, mint ahogy azt sem kötötték az orrunkra, hogy a 21. század kihívásainak való megfeleltetés mennyibe fog kerülni. Csakhogy e kérdéseket talán nem is érdemes feltenni. Ha ugyanis tekintetbe vesszük mindazon tényeket, amelyek az elmúlt évtizedben múzeumi megújulás címén történtek – tönkretették a Természettudományi Múzeumot, bezárták az Iparművészeti Múzeumot és lebontották a Közlekedési Múzeumot, ráadásul senki nem tudja mikor fognak ismét működni ezek az intézmények –, akkor nyilvánvaló, hogy sok jóra már tavaly nyáron sem számíthatott a Hadtörténeti Múzeum.

Most azonban már azt is látjuk, hogy megpecsételődött a sorsa. Mint ahogy az a Honvédelmi Minisztérium friss közleményéből kiderül, a múzeumot nemcsak elköltöztetik, de fel is darabolják. A gyűjtemény „a modern kiállítótérré alakított Bálnában, illetve a magyar történelem egyik legjelentősebb központjában, Székesfehérváron kap méltó helyet” – áll a közleményben. Azaz a gyűjtemény egy részét bepakolják egy rendezvényközpontba, a többi meg mehet Székesfehérvárra. Nyilván a „jelenleginél könnyebb megközelíthetőség” érdekében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Amióta a kormánynak központi témája lett a gyermekvédelem, szinte soha nem a lényegről beszélünk”

Az elhanyagolással, fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazással kapcsolatos esetek száma ijesztő mértékben emelkedett az elmúlt években idehaza, ahogyan az öngyilkossági kísérletek is egyre gyakoribbak a gyerekek körében. A civil szervezetek szerepéről e kritikus időkben Stáhly Katalin pszichológus, a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője beszélt lapunknak.

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.