A szerk.

Múzeum a süllyesztőben

A szerk.

Már tavaly nyáron tudni lehetett, hogy a budai Várban működő Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak meg vannak számlálva a napjai.

Annak ellenére, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf a jobbikos Lukács László György írásbeli kérdésére válaszolva épp az ellenkezőjét állította. A miniszter akkor azzal indokolta a múzeum elköltöztetését, hogy „a magyar és a kapcsolódó egyetemes katonai örökségünk megőrzésére hivatott intézménynek” meg kell újulnia. „A Kormány célkitűzése, hogy ezeket a feladatokat az Intézmény méltó módon és méltó helyen láthassa el olyan körülmények között, melyek a nagyközönség és a tudományos közélet számára is biztosítják a jelenleginél könnyebb megközelíthetőséget” – írta Szalay-Bobrovniczky, és mindezt megfejelte azzal is, hogy az új helyen „a XXI. század kihívásainak is megfelelő modern, tágas külső és belső kiállítóhelyeket” alakítanak majd ki. Arról nem esett szó, hogy a méltó körülményeket mikor és hol biztosítják a múzeum számára, mint ahogy azt sem kötötték az orrunkra, hogy a 21. század kihívásainak való megfeleltetés mennyibe fog kerülni. Csakhogy e kérdéseket talán nem is érdemes feltenni. Ha ugyanis tekintetbe vesszük mindazon tényeket, amelyek az elmúlt évtizedben múzeumi megújulás címén történtek – tönkretették a Természettudományi Múzeumot, bezárták az Iparművészeti Múzeumot és lebontották a Közlekedési Múzeumot, ráadásul senki nem tudja mikor fognak ismét működni ezek az intézmények –, akkor nyilvánvaló, hogy sok jóra már tavaly nyáron sem számíthatott a Hadtörténeti Múzeum.

Most azonban már azt is látjuk, hogy megpecsételődött a sorsa. Mint ahogy az a Honvédelmi Minisztérium friss közleményéből kiderül, a múzeumot nemcsak elköltöztetik, de fel is darabolják. A gyűjtemény „a modern kiállítótérré alakított Bálnában, illetve a magyar történelem egyik legjelentősebb központjában, Székesfehérváron kap méltó helyet” – áll a közleményben. Azaz a gyűjtemény egy részét bepakolják egy rendezvényközpontba, a többi meg mehet Székesfehérvárra. Nyilván a „jelenleginél könnyebb megközelíthetőség” érdekében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.