A szerk.

Múzeum a süllyesztőben

A szerk.

Már tavaly nyáron tudni lehetett, hogy a budai Várban működő Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak meg vannak számlálva a napjai.

Annak ellenére, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf a jobbikos Lukács László György írásbeli kérdésére válaszolva épp az ellenkezőjét állította. A miniszter akkor azzal indokolta a múzeum elköltöztetését, hogy „a magyar és a kapcsolódó egyetemes katonai örökségünk megőrzésére hivatott intézménynek” meg kell újulnia. „A Kormány célkitűzése, hogy ezeket a feladatokat az Intézmény méltó módon és méltó helyen láthassa el olyan körülmények között, melyek a nagyközönség és a tudományos közélet számára is biztosítják a jelenleginél könnyebb megközelíthetőséget” – írta Szalay-Bobrovniczky, és mindezt megfejelte azzal is, hogy az új helyen „a XXI. század kihívásainak is megfelelő modern, tágas külső és belső kiállítóhelyeket” alakítanak majd ki. Arról nem esett szó, hogy a méltó körülményeket mikor és hol biztosítják a múzeum számára, mint ahogy azt sem kötötték az orrunkra, hogy a 21. század kihívásainak való megfeleltetés mennyibe fog kerülni. Csakhogy e kérdéseket talán nem is érdemes feltenni. Ha ugyanis tekintetbe vesszük mindazon tényeket, amelyek az elmúlt évtizedben múzeumi megújulás címén történtek – tönkretették a Természettudományi Múzeumot, bezárták az Iparművészeti Múzeumot és lebontották a Közlekedési Múzeumot, ráadásul senki nem tudja mikor fognak ismét működni ezek az intézmények –, akkor nyilvánvaló, hogy sok jóra már tavaly nyáron sem számíthatott a Hadtörténeti Múzeum.

Most azonban már azt is látjuk, hogy megpecsételődött a sorsa. Mint ahogy az a Honvédelmi Minisztérium friss közleményéből kiderül, a múzeumot nemcsak elköltöztetik, de fel is darabolják. A gyűjtemény „a modern kiállítótérré alakított Bálnában, illetve a magyar történelem egyik legjelentősebb központjában, Székesfehérváron kap méltó helyet” – áll a közleményben. Azaz a gyűjtemény egy részét bepakolják egy rendezvényközpontba, a többi meg mehet Székesfehérvárra. Nyilván a „jelenleginél könnyebb megközelíthetőség” érdekében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.