A szerk.

A puritán

A szerk.

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Ám hiába a sugdolózás, faluhelyen könnyen híre megy az ilyennek, mindenki megtudta, hogy milyen nagyon puritán ez a puritán. Később sem volt könnyű dolga a puritánnak, mert akkoriban mindenki elég puritán volt, de elég puritánnak és puritánnak lenni mégsem ugyanaz, hiába hívták az egész országot Puritániának, s lakóit puritánoknak, mindig volt köztük egy legpuritánabb. De – ugyancsak akkoriban – még nem volt megbízható puritánmérő, csak úgy ránézésre becsülték meg, hogy ki mennyire puritán. Persze, látszott az, a jó szemű pedagógusok is hogy kiszúrták! Őszintén szólva, nem is volt olyan nehéz kiszúrni egy puritánt. A puritán például a cipője mellett járt, egyrészt, hogy el ne kopjon, másrészt, hogy ne hivalkodjék vele – a mi puritánunkról is feljegyeztek ilyesmit. Ugyanabban az ingben jár már huszonöt éve, mondta róla egyik régi harcostársa, szintén híres puritán. Zsemlét eszik két karéj kenyér közt, a kolbászt csak tölti, sövényt nemhogy tíz, de egy puszta köré sem fon belőle, egyszerűen egyszerű.

Egy idő után persze már a vak is látta, hogy ki itt a legpuritánabb. Nem volt semmije, az is kevés, olyan puritán volt. Az egyszerűséget kedvelte, azt is vidéken, mert ott a legpuritánabb az ember. A puritán csak akkor ment (na jó, jött) fel a székesfővárosba, amikor a dolgai oda (na jó, ide) szólították, de szentül fogadta, hogy amint bevégzi dolgát, visszahúzódik fatornyos pátriájába, hogy átadja magát az egyszerűségnek. Látták is többen esténként, amikor magányos útját járta (a cipője mellett, néha el is hajított neki egy faágat, hozd vissza!), s mormolta maga elé, hogy nem hivalgó, cifra páva, nem modern az én szívem, egyszerűség lakik benne, mosolyogva, szelíden. Nem csoda hát, hogy hamarosan megválasztották a főpuritánnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.