A szerk.

A puritán

A szerk.

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Ám hiába a sugdolózás, faluhelyen könnyen híre megy az ilyennek, mindenki megtudta, hogy milyen nagyon puritán ez a puritán. Később sem volt könnyű dolga a puritánnak, mert akkoriban mindenki elég puritán volt, de elég puritánnak és puritánnak lenni mégsem ugyanaz, hiába hívták az egész országot Puritániának, s lakóit puritánoknak, mindig volt köztük egy legpuritánabb. De – ugyancsak akkoriban – még nem volt megbízható puritánmérő, csak úgy ránézésre becsülték meg, hogy ki mennyire puritán. Persze, látszott az, a jó szemű pedagógusok is hogy kiszúrták! Őszintén szólva, nem is volt olyan nehéz kiszúrni egy puritánt. A puritán például a cipője mellett járt, egyrészt, hogy el ne kopjon, másrészt, hogy ne hivalkodjék vele – a mi puritánunkról is feljegyeztek ilyesmit. Ugyanabban az ingben jár már huszonöt éve, mondta róla egyik régi harcostársa, szintén híres puritán. Zsemlét eszik két karéj kenyér közt, a kolbászt csak tölti, sövényt nemhogy tíz, de egy puszta köré sem fon belőle, egyszerűen egyszerű.

Egy idő után persze már a vak is látta, hogy ki itt a legpuritánabb. Nem volt semmije, az is kevés, olyan puritán volt. Az egyszerűséget kedvelte, azt is vidéken, mert ott a legpuritánabb az ember. A puritán csak akkor ment (na jó, jött) fel a székesfővárosba, amikor a dolgai oda (na jó, ide) szólították, de szentül fogadta, hogy amint bevégzi dolgát, visszahúzódik fatornyos pátriájába, hogy átadja magát az egyszerűségnek. Látták is többen esténként, amikor magányos útját járta (a cipője mellett, néha el is hajított neki egy faágat, hozd vissza!), s mormolta maga elé, hogy nem hivalgó, cifra páva, nem modern az én szívem, egyszerűség lakik benne, mosolyogva, szelíden. Nem csoda hát, hogy hamarosan megválasztották a főpuritánnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?