Amely eredetileg a M. Kir. Pénzügyminisztérium 1901–1904 között épült négyszintes historizáló-neogótikus székhelye volt, „a pénz palotája”. Az épület jelentős károkat szenvedett Budapest ostroma után, s 1948–1962 között már csak egy alacsonyabb és puritánabb épületként született újjá. Sokan kicsinyes kommunista bosszúnak tekintették a megcsonkítását, pedig nem tettek mást, csupán betartatták azt az 1928-as rendeletet, amely megtiltotta, hogy a Várnegyedben 15,5 méternél magasabb házat építsenek. A 2015-ös kormányhatározat volt az első 1928 óta, amely figyelmen kívül hagyta e szabályt, a Nemzetgazdasági Minisztériumot ugyanis nem a meglévő, hanem a régi pénzügyminisztériumi épületbe kívánták költöztetni. Valószínű, hogy az építész szakma, a helyi lakosok, a lokálpatrióták, és az összes kívülálló ekkor döbbent rá arra, hogy a „Vár felújítása” valójában azt jelenti, hogy az egykori épületeket vasbetonból lemásolják.
Elsőnek épp azt az épületet, amelynek létjogosultságát, méreteit, külsejét sokan vitatták, ráadásul eleve „bűnben fogant”: 1901-ben az akkori pénzügyminiszter, Lukács László pályáztatás nélkül bízta meg Fellner Sándor műépítészt az épület tervezésével, kiváltva ezzel az ellenzék és a különféle művészszervezetek haragját. A miniszter azzal magyarázta önkényes lépését, hogy Fellner valahonnan tudomást szerzett a minisztérium terveiről, és mire kiírták volna a pályázatot, ő kész tervvel állt elő, amely „annyira megfelelt a magyar pénzügyminisztérium speciális szükségleteinek”, hogy muszáj volt szerződést kötniük.
A miniszter hangsúlyozta, hogy Fellner Sándor terve „abból a helyes és józan elvből indul ki, hogy középületnek elsősorban nem méregdrága, de hiábavaló pompával czifrálkodó palotának kell lennie”. Nem sokkal később azonban nemcsak az derült ki, hogy az épületre 4 millió koronát szánnak – ennyiért e beruházás bőven méregdrágának számított –, de az is, hogy „Fellner építész úr azzal szerzett eddig érdemeket, hogy ő építette azt a házat a Nagy János-utcában, melyben a pénzügyminiszter úr lakik”. A botrányok ellenére Fellner Sándor palotája négy év alatt felépült.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
