A szerk.

A rossz lelkiismeretről

A szerk.

Ha nem tudnánk semmit a Trafó igazgatói pályázatának körülményeiről, és csak a beadott terveket meg a két induló munkásságát ismernénk, most, a döntés után azt mondhatnánk: nagy kár, hogy nem az intézmény korábbi, elismert vezetője, hanem az intézmény korábbi, elismert fellépője kapta a kinevezést.

Kár, mert Szabó György nagyszerű munkát végzett az elmúlt tizenhárom évben, pályázata pedig garancia a további felelős, komoly gondolkodásra - Bozsik Yvette pályázata ellenben semmire sem garancia. Van benne sok megmosolyogtató közhely, továbbá nagyjából ugyanaz a programstruktúra, amire Szabó is alapozott. Bozsik ezt a nem túl vadító koktélt jó adag felelőtlen ígérgetéssel bolondítja meg: lesz itt minden, amit akartok, Nick Cave és Tom Waits, Bob Wilson (sic!) és csecsemőszínház. Idén nyártól kacsalábon forog majd a Tűzoltó és Liliom utca sarka. (Online kiadásunk A profi és az álmodozó című dolgozata részletesen elemzi a két irományt.)

Hogy Magyarország egyik legfontosabb és legjobban működő művészeti helyszíne eddigi formájában megszűnik, és átadja a helyét valami körvonalazatlan dacprogramnak - ez önmagában komoly aggodalmakra adna okot. De ennél is dühítőbb, hogy ezzel a pályázati bohózattal egy mindenki által respektált, Bozsik pályázatában is agyondicsért intézményt, az innovatív, független, társadalmilag érzékeny művészet, a normalitás és a profizmus egyik utolsó fellegvárát sikerült ledönteni abba a mocsokba, amelybe mostanában a magyar művészet szépen és ütemesen süpped bele - ki lelkesen tapicskolva, ki kétségbeesetten kapálózva. A megalkuvás mocsarába.

Tarlós és Szőcs ezúttal jó munkát végzett, különösebb erőfeszítés nélkül ugrasztotta egymásnak a hazai színház-, tánc- és filmművészet legjobbjait: nesztek, libsik, itt a konc, lehet marakodni! És lett is belőle hacacáré: mindig akadt egy jóember, aki elmondta, hogy ne bántsuk má' az Yvette-et, mert hiszen oly' nagy művész ő.

De ez érv? Ha maga Tom Waits lett volna a Fidesz kis favoritja, akkor se lenne jobb a kedvünk; és akkor se lesz kevésbé undorító ez az ügymenet, ha Bozsik minden pályázatba foglalt álma valóra válik. Bozsik Yvette csak szem a láncban. Amikor Szőcs jó előre neki ígérte a Trafót, egyszerűen annyit kellett volna mondania: "Kösz, Géza, ezt most inkább nem." Esetleg azt, hogy "Tarlós úr, vigyék a Trafót, de inkább adják másnak". Tudjuk, nem könnyű ilyet mondani, amikor kaphatna a társulata állandó helyet, sőt még a haver társulata is kaphatna, meg a haver haverjának is akadna egy kis munka. Így hát Bozsik felvette inkább a fideszes ritmust: Szőcs parlamenti elszólása óta lapít, füllent, gyalázkodik. Mert rossz a lelkiismerete. Azt mondja, hogy nem indul, majd azt, hogy közzéteszi a pályázatát - és persze elindul és nem teszi közzé, csak a döntés után, és úgy, hogy a stábot és a támogatókat kitakarja. Mert amazok sem akarnak szerepelni. Mert nekik is rossz a lelkiismeretük.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?