A szerk.

A rossz lelkiismeretről

A szerk.

Ha nem tudnánk semmit a Trafó igazgatói pályázatának körülményeiről, és csak a beadott terveket meg a két induló munkásságát ismernénk, most, a döntés után azt mondhatnánk: nagy kár, hogy nem az intézmény korábbi, elismert vezetője, hanem az intézmény korábbi, elismert fellépője kapta a kinevezést.

Kár, mert Szabó György nagyszerű munkát végzett az elmúlt tizenhárom évben, pályázata pedig garancia a további felelős, komoly gondolkodásra - Bozsik Yvette pályázata ellenben semmire sem garancia. Van benne sok megmosolyogtató közhely, továbbá nagyjából ugyanaz a programstruktúra, amire Szabó is alapozott. Bozsik ezt a nem túl vadító koktélt jó adag felelőtlen ígérgetéssel bolondítja meg: lesz itt minden, amit akartok, Nick Cave és Tom Waits, Bob Wilson (sic!) és csecsemőszínház. Idén nyártól kacsalábon forog majd a Tűzoltó és Liliom utca sarka. (Online kiadásunk A profi és az álmodozó című dolgozata részletesen elemzi a két irományt.)

Hogy Magyarország egyik legfontosabb és legjobban működő művészeti helyszíne eddigi formájában megszűnik, és átadja a helyét valami körvonalazatlan dacprogramnak - ez önmagában komoly aggodalmakra adna okot. De ennél is dühítőbb, hogy ezzel a pályázati bohózattal egy mindenki által respektált, Bozsik pályázatában is agyondicsért intézményt, az innovatív, független, társadalmilag érzékeny művészet, a normalitás és a profizmus egyik utolsó fellegvárát sikerült ledönteni abba a mocsokba, amelybe mostanában a magyar művészet szépen és ütemesen süpped bele - ki lelkesen tapicskolva, ki kétségbeesetten kapálózva. A megalkuvás mocsarába.

Tarlós és Szőcs ezúttal jó munkát végzett, különösebb erőfeszítés nélkül ugrasztotta egymásnak a hazai színház-, tánc- és filmművészet legjobbjait: nesztek, libsik, itt a konc, lehet marakodni! És lett is belőle hacacáré: mindig akadt egy jóember, aki elmondta, hogy ne bántsuk má' az Yvette-et, mert hiszen oly' nagy művész ő.

De ez érv? Ha maga Tom Waits lett volna a Fidesz kis favoritja, akkor se lenne jobb a kedvünk; és akkor se lesz kevésbé undorító ez az ügymenet, ha Bozsik minden pályázatba foglalt álma valóra válik. Bozsik Yvette csak szem a láncban. Amikor Szőcs jó előre neki ígérte a Trafót, egyszerűen annyit kellett volna mondania: "Kösz, Géza, ezt most inkább nem." Esetleg azt, hogy "Tarlós úr, vigyék a Trafót, de inkább adják másnak". Tudjuk, nem könnyű ilyet mondani, amikor kaphatna a társulata állandó helyet, sőt még a haver társulata is kaphatna, meg a haver haverjának is akadna egy kis munka. Így hát Bozsik felvette inkább a fideszes ritmust: Szőcs parlamenti elszólása óta lapít, füllent, gyalázkodik. Mert rossz a lelkiismerete. Azt mondja, hogy nem indul, majd azt, hogy közzéteszi a pályázatát - és persze elindul és nem teszi közzé, csak a döntés után, és úgy, hogy a stábot és a támogatókat kitakarja. Mert amazok sem akarnak szerepelni. Mert nekik is rossz a lelkiismeretük.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.