Kár, mert Szabó György nagyszerű munkát végzett az elmúlt tizenhárom évben, pályázata pedig garancia a további felelős, komoly gondolkodásra - Bozsik Yvette pályázata ellenben semmire sem garancia. Van benne sok megmosolyogtató közhely, továbbá nagyjából ugyanaz a programstruktúra, amire Szabó is alapozott. Bozsik ezt a nem túl vadító koktélt jó adag felelőtlen ígérgetéssel bolondítja meg: lesz itt minden, amit akartok, Nick Cave és Tom Waits, Bob Wilson (sic!) és csecsemőszínház. Idén nyártól kacsalábon forog majd a Tűzoltó és Liliom utca sarka. (Online kiadásunk A profi és az álmodozó című dolgozata részletesen elemzi a két irományt.)
Hogy Magyarország egyik legfontosabb és legjobban működő művészeti helyszíne eddigi formájában megszűnik, és átadja a helyét valami körvonalazatlan dacprogramnak - ez önmagában komoly aggodalmakra adna okot. De ennél is dühítőbb, hogy ezzel a pályázati bohózattal egy mindenki által respektált, Bozsik pályázatában is agyondicsért intézményt, az innovatív, független, társadalmilag érzékeny művészet, a normalitás és a profizmus egyik utolsó fellegvárát sikerült ledönteni abba a mocsokba, amelybe mostanában a magyar művészet szépen és ütemesen süpped bele - ki lelkesen tapicskolva, ki kétségbeesetten kapálózva. A megalkuvás mocsarába.
Tarlós és Szőcs ezúttal jó munkát végzett, különösebb erőfeszítés nélkül ugrasztotta egymásnak a hazai színház-, tánc- és filmművészet legjobbjait: nesztek, libsik, itt a konc, lehet marakodni! És lett is belőle hacacáré: mindig akadt egy jóember, aki elmondta, hogy ne bántsuk má' az Yvette-et, mert hiszen oly' nagy művész ő.
De ez érv? Ha maga Tom Waits lett volna a Fidesz kis favoritja, akkor se lenne jobb a kedvünk; és akkor se lesz kevésbé undorító ez az ügymenet, ha Bozsik minden pályázatba foglalt álma valóra válik. Bozsik Yvette csak szem a láncban. Amikor Szőcs jó előre neki ígérte a Trafót, egyszerűen annyit kellett volna mondania: "Kösz, Géza, ezt most inkább nem." Esetleg azt, hogy "Tarlós úr, vigyék a Trafót, de inkább adják másnak". Tudjuk, nem könnyű ilyet mondani, amikor kaphatna a társulata állandó helyet, sőt még a haver társulata is kaphatna, meg a haver haverjának is akadna egy kis munka. Így hát Bozsik felvette inkább a fideszes ritmust: Szőcs parlamenti elszólása óta lapít, füllent, gyalázkodik. Mert rossz a lelkiismerete. Azt mondja, hogy nem indul, majd azt, hogy közzéteszi a pályázatát - és persze elindul és nem teszi közzé, csak a döntés után, és úgy, hogy a stábot és a támogatókat kitakarja. Mert amazok sem akarnak szerepelni. Mert nekik is rossz a lelkiismeretük.
