A szerk.

A rossztanulók

A szerk.

Szoros meccsen aratott egygólos győzelmet szombaton a dunaszerdahelyi focicsapat (DAC) a zsolnaiak ellen (gólszerző a helyi CR: Connor Ronan).

A mérkőzés előtt – mint az szokásuk – a hazai szurkolók elénekelték a magyar himnuszt, ami nyilvánvalóan erejük feletti teljesítményre sarkallta a fiúkat, akik között történetesen egy felvidéki magyar sem volt, magyar is csak három, mind a csonka tájhazából. A DAC-ban konkrétan több színes bőrű játékos lépett pályára, mint magyar, nekik is az a 9 ezer ember énekelte magyar himnusz adott szárnyakat. S ez teljesen rendben is van így, akár az összeállítás, akár a himnuszéneklés, akár az eredmény, minden oké.

Az mondjuk már kevésbé, amikor az ehhez hasonló bajnokikra magyarországi politikusok járnak demonstrálni – Kövér László híres képén például erdélyi cifragúnyában feszít a lelátón (alighanem összekeverhetett valamit buzgalmában). De olyan fene nagy gáz ezzel sincs, ciki, de mindenki oda jár meccset nézni, ahová szeret vagy tud (ahová reppenti az állami pénzen hízott csókos magángépe). Bár lehet azt is mondani, hogy az ilyen magyarkodó nagyvizitek hergelték fel a helyi nacionalistákat annyira, hogy hozzanak egy törvényt a külföldi himnuszok betiltásáról, de még az sem biztos. Mindenesetre Dušan Tittel egykori válogatott labdarúgó, a Szlovák Nemzeti Párt képviselője a parlamenti vitában pont a DAC-ra hivatkozott, amikor a törvény szükségessége mellett érvelt ellenzéki (szlovák nemzetiségű) képviselőtársának.

A Szlovák Nemzeti Pártról eddig úgy tudtuk, hogy Ján Slota kiebrudalása óta más szelek fújdogálnak ott – nos, nem. De ez sem akkora baj. A nagy baj az, hogy ezt a szimbolikus voltában is agybeteg törvényt a Híd-Most párt simán megszavazta. Csak amikor a komplett szlovák közvélemény kiborult ettől (főként persze a helyi magyarok, de fontos, hogy nem csak ők), akkor kaptak észbe, s kértek bocsánatot mindenkitől. Elnézést kértek, mondták, hogy nincsenek ők a székükhöz ragasztva, arról meg összehordtak hetet-havat, hogy miért tették (nem vettük észre, átvert az SNS, ilyenek – egyik sem volt igaz), aztán maradtak szépen a helyükön. Nem mondott le a frakcióvezető, sem az igennel szavazó képviselők.

Pimf ügy amúgy ez, hamarosan el is simítják, az elnök visszadobja a törvényt, a Híd koalíciós partnerei (Ficóék és a nackósok) is – meghallván az országos hördülést – szentül megígérték, hogy kiveszik a vonatkozó passzust a törvényből. Minden el lesz intézve, lehet továbblépni. A Híd ugyanezekben a napokban megszavazta a nyugdíjplafonról szóló törvényt is, a ficói populizmus totemfiguráját, az speciel sokkal több kárt okoz az országnak. S erről szól ez egész himnuszborzadály is; arról jó nagy betűkkel, hogy nem, nem lehet Ficóval és a nacionalistákkal együtt kormányozni súlyosabb hitelvesztés nélkül. A Híd mélyrepülése pont azóta tart, amióta benne vannak ebben a bandában: a Kuciak-gyilkosság utáni tüntetések résztvevői Bugár Béla képét egy transzparensre tették Ficóval és Kaliňákkal, korántsem véletlenül. A Híd-Mostot előbb a szlovák szavazói hagyták el (ők azért nem voltak olyan sokan), most pedig a magyarok kaptak sikító­frászt tőlük. S ha ehhez még hozzácsapjuk Bugár beégését az elnökválasztáson, elég világossá válik: eljött az ideje a szlovákiai magyar politika drasztikus megújításának, mert könnyen lehet, hogy az ország tízszázalékos kisebbsége jövőre parlamenti képviselet nélkül marad. Az meg senkinek nem hiányzik, sem a szlovákiai magyaroknak, sem a szlovákoknak.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.