Például azt, hogy a mindinkább állampárttá váló monolit politikai erővel szembeni sikeres föllépéshez elengedhetetlen a legalább alapszintű konszenzus a töredezett ellenzéki térfélen. S itt pusztán a belátás ama minimális képességére gondolunk, hogy a diktatórikus pártállamnál jobb a szabad politikai és gazdasági versengésen alapuló társadalom. (Mert mind a nemzeti közösségnek, mind a közösséget alkotó egyének sokaságának összehasonlíthatatlanul nagyobb lehetőséget biztosít az önmegvalósításra, mint a kevés kiváltságost helyzetbe hozó pártállami berendezkedés.)
A józan politikai gondolkodás Budapesten az előválasztásban és a kerületi koordinációkban, számos vidéki településen (köztük nagyvárosokban) észszerű megállapodásokban öltött testet. Ehhez képest a hét elején az LMP és a Jobbik közös főpolgármester-jelölt jelöltje bejelentette: kiszáll az előválasztásból (vagy felfüggeszti a folyamatban való részvételt, lásd alább), mert az MSZP, a DK, a Párbeszéd és a Momentum felrúgta a megállapodást azzal, hogy nyilvánosságra hozták, melyik fővárosi kerületben kinek a polgármesterjelöltjét támogatják. Csak a konc számít, nem pedig a Fidesz legyőzése, köpnek egyet szocialisták, momentumosok, DK-sok felé – az ám, kik is? A jobbikosok? Az LMP-sek? Közös jelöltjük, Puzsér Róbert? Vagy az őket fel- és kihasználó Fidesz?
Ez utóbbi lehetőséget kizárnánk. Egyrészt a Jobbik miatt, és nemcsak azért, mert jelenleg a lehető legtávolabb állnak az ellenük minden eszközt bevető Fidesztől. Hanem azért, mert a Jobbik mindenekelőtt azokra a vidéki településekre koncentrál, ahol a baloldali ellenzék támogatásával megnyerheti a polgármester-választást. Az ő szempontjukból Budapest „feladása” szerfölött logikus, már csak azért is, mert ott hagyományosan gyengék. Kevéssé valószínű tehát, hogy a baloldal és a Momentum hétfőn bejelentett budapesti keretmegállapodása mély fájdalommal töltené el őket.
Az LMP karcos kirohanása nem kevésbé furcsa azok után, hogy napokkal korábban ők maguk szálltak ki az osztozkodásból azzal, hogy majd az EP-választások után folytatnák. (Amely választásokon a dolgok jelenlegi állása szerint nem érik el a bejutási küszöböt. Ha így lesz, nyilván remek pozícióból alkudozhatnak majd a többiekkel.) Ráadásul a baloldal nyitva hagyta a lehetőséget arra, hogy az LMP beszálljon a budapesti koordinációba.
A szomorú valóság az, hogy a helyzet annál is rosszabb, mint ha az LMP a Fidesz kottájából játszana. Ők, és most próbálunk igen finoman fogalmazni, egyszerűen ilyenek. (Emlékezzünk, tavaly gondolkodás nélkül gyors egymásutánban kinyírták saját pártelnökeiket és más vezetőiket.) Puzsér bejelenti, hogy kiszáll az előválasztásból. Bemegy a tévébe a párt EP- listavezetője, és azt mondja, erre nem volt felhatalmazása Puzsérnak, ők elkötelezettek az előválasztás mellett, s az meg is lesz tartva. Kisvártatva a párt budapesti elnöke nyilatkozatot tesz közzé, hogy tévesen interpretálták a listavezető szavait, Puzsérnak volt felhatalmazása, egyébként is, Puzsér nem kiszáll, csak felfüggeszt. Aha.
Orbán nagyon sok mindenről tehet, de ezt az ön- és közveszélyes ostobaságot ne az ő számlájára írjuk már.
