A szerk.

A sarokban

A szerk.

Népszavazási kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet a kormányfő a múlt héten, az eseményt novemberre várhatjuk, és közvetlen következménye abban az értelemben, hogy a törvényhozásnak ilyen vagy olyan végeredmény esetén ilyen vagy olyan törvényt kéne hoznia, nem lesz. (Ez már csak abból a tényből is következik, hogy a kérdések részben értelmetlenek, részben a valósággal csak feltételes kapcsolatban állnak – de erről még lesz szó.)

Ilyen elvárás, mármint hogy a parlamentet erre vagy arra kötelezze a referendum, a kezdeményező részéről sem fogalmazódott meg, sőt, még azért sem fájna túlságosan a fő fő, ha a népszavazás nem lenne érvényes. A kitűzött matematikai cél az, hogy sokan menjenek el; ami viszont teljesíthetőnek látszik, már csak azért is, mert amennyien elmennek, az – előre szólunk – sok lesz, még ha kevés is.

A kérdések, illetve az öt „nem” válasz, amit sugallanak, még csak nem is direkt módon uszítanak a buzik ellen, főszereplőik bizonyos, leginkább képzeletbeli „kiskorú gyerekek”, akiknek a feje fölül, mint a népszavazás márkajelzése („gyermekvédelmi”) is mutatja, olyan veszélyeket kell közös erőfeszítéssel elhárítani, amelyekről álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egyáltalán léteznek. Ezek mibenlétének pontos definiálását, illetve a kérdések hagyományos felfogás szerinti megértését, akár csak az „elnézést, de mi a faszról beszél Ön?” visszakérdezésre adható, legalább foltokban elfogadható válasz lehetőségét változatos, rafinált módokon lehetetlenítik el maguk a kérdések. Oké, nem támogatom, hogy „kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak”. De mi az, hogy „szexuális irányultságok”? Többes számban? A heteroszexuális irányultságot sem szabad az iskolában bemutatni? Szerelmes verset csak a szülő engedélyével lehessen tanítani? Vagy az nem irányultság? Hanem mi? Az „irányultság” az egy csúnya szó, olyan csak a buzinak van, de neki több is? És mit szól ehhez az Alaptörvény? Aztán mi a nyavalya az a „nemátalakító kezelés”, amelynek a kiskorúakat célzó „népszerűsítése” (valamint „a nem megváltoztatását bemutató”, ugyancsak az aprónépnek szánt „médiatartalmak” közzététele) oly járványszerűvé vált hazánkban, hogy felszámolásukhoz a kormány tömegmozgalmat kénytelen indítani? (Legkétségbeesettebb és legjóhiszeműbb értelemkereső erőfeszítésünkben talán arra gondolhatnánk, hogy kormányunknak az interszexuális – az interszexuálisnak született – gyerekek nemmegerősítő orvosi beavatkozásai szúrnák a szemét: de ha ez így van, már az is feneketlen gonoszságról árulkodik, rá­adásul e műtétek csekély, minden valószínűség szerint a nullához tendáló száma ugyancsak cáfolja a kérdések akár legcsekélyebb érintkezését a valósággal.) Van olyan kérdés is, amely olyasmit akar tiltó listára helyeztetni a szavazó néppel, amit hatályos törvényeink amúgy sem engedélyeznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.