A szerk.

A sarokban

  • A szerk.
  • 2021.07.28 21:00

A szerk.

Népszavazási kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet a kormányfő a múlt héten, az eseményt novemberre várhatjuk, és közvetlen következménye abban az értelemben, hogy a törvényhozásnak ilyen vagy olyan végeredmény esetén ilyen vagy olyan törvényt kéne hoznia, nem lesz. (Ez már csak abból a tényből is következik, hogy a kérdések részben értelmetlenek, részben a valósággal csak feltételes kapcsolatban állnak – de erről még lesz szó.)

Ilyen elvárás, mármint hogy a parlamentet erre vagy arra kötelezze a referendum, a kezdeményező részéről sem fogalmazódott meg, sőt, még azért sem fájna túlságosan a fő fő, ha a népszavazás nem lenne érvényes. A kitűzött matematikai cél az, hogy sokan menjenek el; ami viszont teljesíthetőnek látszik, már csak azért is, mert amennyien elmennek, az – előre szólunk – sok lesz, még ha kevés is.

A kérdések, illetve az öt „nem” válasz, amit sugallanak, még csak nem is direkt módon uszítanak a buzik ellen, főszereplőik bizonyos, leginkább képzeletbeli „kiskorú gyerekek”, akiknek a feje fölül, mint a népszavazás márkajelzése („gyermekvédelmi”) is mutatja, olyan veszélyeket kell közös erőfeszítéssel elhárítani, amelyekről álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egyáltalán léteznek. Ezek mibenlétének pontos definiálását, illetve a kérdések hagyományos felfogás szerinti megértését, akár csak az „elnézést, de mi a faszról beszél Ön?” visszakérdezésre adható, legalább foltokban elfogadható válasz lehetőségét változatos, rafinált módokon lehetetlenítik el maguk a kérdések. Oké, nem támogatom, hogy „kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak”. De mi az, hogy „szexuális irányultságok”? Többes számban? A heteroszexuális irányultságot sem szabad az iskolában bemutatni? Szerelmes verset csak a szülő engedélyével lehessen tanítani? Vagy az nem irányultság? Hanem mi? Az „irányultság” az egy csúnya szó, olyan csak a buzinak van, de neki több is? És mit szól ehhez az Alaptörvény? Aztán mi a nyavalya az a „nemátalakító kezelés”, amelynek a kiskorúakat célzó „népszerűsítése” (valamint „a nem megváltoztatását bemutató”, ugyancsak az aprónépnek szánt „médiatartalmak” közzététele) oly járványszerűvé vált hazánkban, hogy felszámolásukhoz a kormány tömegmozgalmat kénytelen indítani? (Legkétségbeesettebb és legjóhiszeműbb értelemkereső erőfeszítésünkben talán arra gondolhatnánk, hogy kormányunknak az interszexuális – az interszexuálisnak született – gyerekek nemmegerősítő orvosi beavatkozásai szúrnák a szemét: de ha ez így van, már az is feneketlen gonoszságról árulkodik, rá­adásul e műtétek csekély, minden valószínűség szerint a nullához tendáló száma ugyancsak cáfolja a kérdések akár legcsekélyebb érintkezését a valósággal.) Van olyan kérdés is, amely olyasmit akar tiltó listára helyeztetni a szavazó néppel, amit hatályos törvényeink amúgy sem engedélyeznek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

„Néha, és csak kicsit”

Sikeres, keresett alkotó, aki az utóbbi években leginkább német nyelvterületen rendez előadásokat. Itthon Térey János Káli holtak című regényét vitte színre a Katonában. A magyar színházak helyzetéről, Téreyről, Trianonról, a belső csendről beszélgettünk, de szó esett a karrierépítéséről, az SZFE ügyéről és az AlkalMáté-sorozatról is.