A szerk.

A sarokban

A szerk.

Népszavazási kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet a kormányfő a múlt héten, az eseményt novemberre várhatjuk, és közvetlen következménye abban az értelemben, hogy a törvényhozásnak ilyen vagy olyan végeredmény esetén ilyen vagy olyan törvényt kéne hoznia, nem lesz. (Ez már csak abból a tényből is következik, hogy a kérdések részben értelmetlenek, részben a valósággal csak feltételes kapcsolatban állnak – de erről még lesz szó.)

Ilyen elvárás, mármint hogy a parlamentet erre vagy arra kötelezze a referendum, a kezdeményező részéről sem fogalmazódott meg, sőt, még azért sem fájna túlságosan a fő fő, ha a népszavazás nem lenne érvényes. A kitűzött matematikai cél az, hogy sokan menjenek el; ami viszont teljesíthetőnek látszik, már csak azért is, mert amennyien elmennek, az – előre szólunk – sok lesz, még ha kevés is.

A kérdések, illetve az öt „nem” válasz, amit sugallanak, még csak nem is direkt módon uszítanak a buzik ellen, főszereplőik bizonyos, leginkább képzeletbeli „kiskorú gyerekek”, akiknek a feje fölül, mint a népszavazás márkajelzése („gyermekvédelmi”) is mutatja, olyan veszélyeket kell közös erőfeszítéssel elhárítani, amelyekről álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egyáltalán léteznek. Ezek mibenlétének pontos definiálását, illetve a kérdések hagyományos felfogás szerinti megértését, akár csak az „elnézést, de mi a faszról beszél Ön?” visszakérdezésre adható, legalább foltokban elfogadható válasz lehetőségét változatos, rafinált módokon lehetetlenítik el maguk a kérdések. Oké, nem támogatom, hogy „kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak”. De mi az, hogy „szexuális irányultságok”? Többes számban? A heteroszexuális irányultságot sem szabad az iskolában bemutatni? Szerelmes verset csak a szülő engedélyével lehessen tanítani? Vagy az nem irányultság? Hanem mi? Az „irányultság” az egy csúnya szó, olyan csak a buzinak van, de neki több is? És mit szól ehhez az Alaptörvény? Aztán mi a nyavalya az a „nemátalakító kezelés”, amelynek a kiskorúakat célzó „népszerűsítése” (valamint „a nem megváltoztatását bemutató”, ugyancsak az aprónépnek szánt „médiatartalmak” közzététele) oly járványszerűvé vált hazánkban, hogy felszámolásukhoz a kormány tömegmozgalmat kénytelen indítani? (Legkétségbeesettebb és legjóhiszeműbb értelemkereső erőfeszítésünkben talán arra gondolhatnánk, hogy kormányunknak az interszexuális – az interszexuálisnak született – gyerekek nemmegerősítő orvosi beavatkozásai szúrnák a szemét: de ha ez így van, már az is feneketlen gonoszságról árulkodik, rá­adásul e műtétek csekély, minden valószínűség szerint a nullához tendáló száma ugyancsak cáfolja a kérdések akár legcsekélyebb érintkezését a valósággal.) Van olyan kérdés is, amely olyasmit akar tiltó listára helyeztetni a szavazó néppel, amit hatályos törvényeink amúgy sem engedélyeznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.