A szerk.

Másság

A szerk.

Az idei Pride más volt, mint az eddigiek. Más volt, például azért, mert nem az Andrássy úton vonult a menet.

Mint az köztudomású, egy Mi Hazánk nevezetű Fidesz-filiálé ugyanis korábban lefoglalta saját „rendezvényére” ezt a közterületet, s némi pereskedés után sikerült is a nagy tervük, máshol vonult fel a meleg büszkeség menete. A társutas csoport dicsőségtül megittasult közleményben tudatta is – jobbára híveivel –, hogy szervezetük történelmi eredményt ért el: sikerült keresztbe tenniük valakiknek. Sikerült rosszat tenniük valakiknek. Történetesen a melegeknek – hihették.

Valójában nem sikerült senkinek, még a melegeknek sem, mert az az esemény után – talán még számukra is – nyilvánvaló, hogy immár nem az Andrássy út teszi a Pride-ot Pride-dá. Igazság szerint a Mi Hazánktól csak még különb lett valamivel a rendezvény, annál is inkább, mert személyesen is megtisztelték jelenlétükkel azt – mind a nyolcvanan. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyolcvan fő nem csupán az emlegetett Fidesz-ovit reprezentálta, hiszen a hírek arról szóltak, hogy „több szervezet is ellentüntetést jelentett be”, de a magyar náci pártok munkaerőgondjai kétségkívül nem erre a cikkre tartoznak. Legfeljebb annyiban, hogy az ország pillanatnyilag regnáló vezetése tagadhatatlanul nekik muzsikál, illetve a buszok és burgonya híján távol maradó vidéki eszmetársaiknak.

Szóval tényleg nem miattuk volt más az idei Pride. S még csak nem is elsősorban attól, hogy a felvonulók viszont 30 ezren voltak. Oké, a szervezők közlése szerint 30 ezren. Bár semmi okunk rá, de legyünk rosszindulatúak, s mondjuk azt, hogy túloznak, s kollaudáljuk e számot, amilyen brutálisan csak lehet a komolyságot megőrizve: vegyük le a felére. Nagyvonalú ajánlat a nyolcvanaknak (akiket ebben a szellemben meg is duplázhatunk, megvoltak tehát százhatvanan).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."