Emelni

A szerk.

A magyar Országgyűlés a múlt hónap végén elfogadott egy törvényt, miszerint szabálysértést követ el, aki bizonyos közterületeken él (életvitelszerűen tartózkodik). Budapest főpolgármestere erre a hétre elő is termett egy tervezettel, ami kijelöli a hajléktalanok előtt tiltott zónákat. Húzzanak el a világörökség részét képező területekről, be ne tegyék a lábukat a játszóterekre, kopjanak le a parkokból, kerüljék a villamosmegállókat és így tovább.

Magyarország fővárosa tele van hajléktalanokkal. Ez szörnyű. És igen, kellemetlen is. A klosárok rondák, büdösek, és vannak köztük bunkók. Rossz, ha melléd ül a villamoson, zavar, ha kéreget, s bánt a tehetetlenség, hogy nem tudsz segíteni rajtuk, noha határozottan a szándékodban áll. Budapesten tényleg rengeteg van belőlük, az óvatos becslések is tízezres nagyságrendről szólnak. Ez így nem maradhat, sem miattuk, sem miattunk. S legfőképpen azért, mert valójában igenis a hatalmunkban áll változtatni ezen a mindenkinek megalázó helyzeten.

A magyar Országgyűlés a múlt hónap végén elfogadott egy törvényt, miszerint szabálysértést követ el, aki bizonyos közterületeken él (életvitelszerűen tartózkodik). Budapest főpolgármestere erre a hétre elő is termett egy tervezettel, ami kijelöli a hajléktalanok előtt tiltott zónákat. Húzzanak el a világörökség részét képező területekről, be ne tegyék a lábukat a játszóterekre, kopjanak le a parkokból, kerüljék a villamosmegállókat és így tovább. S ha valaki mégis klosárkodni látszik az említett területeken, nos, előbb figyelmezteti a rendőr, hogy hagyjon fel ebbéli tevékenységével, azaz takarodjon villámgyorsan oda, ahol meg is dögölhet az utcán, téren, de legalább nem zavarja meg vele a turisták bámészkodását, s a játszadozó gyerekek sem buknak fel a hullájában. Aki ennek ellenére is folytatja bűnös mesterkedését a csillagszállón, szabálysértést követ el, amiért előbb közmunkára kötelezhető, majd pénzbírságot kell fizetnie (ami azért a rossz viccnél is morbidabb fenyegetés), végül pedig (harmadszorra tehát) jöhet az elzárás, ott próbáljon meg hajléktalan lenni!

És ezzel a parlament meg is oldotta a hajléktalanok minden baját, s a főpolgármester még egy térképet is mellékelt hozzá. Polgári véleményünk szerint: dugja föl magának. De tényleg.

Mert nem az az égrekiáltó, hogy mennyire szép és nemes cselekedet is kriminalizálni fedél nélkül rekedt embertársainkat. Hanem az, hogy milyen haszontalan. Semmi másra nem jó, csak a bizonyítvány kozmetikázására.

És ha a pénzbírság terhétől rettegve sem takarodnak a szemünk elől, akkor mi lesz? Párat utcaszínházi előadás keretében bekasztniznak, a többi szerencsétlent pedig sújtsa a dolgozó (fedél alá húzódni képes) nép megvetése. Utáljuk őket nyugodt lelkiismerettel, hiszen bűnözők, hiszen összehugyozzák a hatos villamos összes ülését, hiszen koldulnak, útban vannak.

Olyan törvényeket, amelyek az emberek együttélését szabályozzák, lehet és érdemes hozni. Vonatkozhatnak ezek a törvények a hajléktalanság állapotában élőkre is, meg a többiekre is. Tartalmazhatnak e törvények akár korlátozásokat is abban az esetben, ha megvan hozzá a megfelelő infrastrukturális háttér. A megfelelő egészségügyi és szociális védelmi rendszer, mely olyan ajánlatot képes tenni a legelesettebb polgároknak is, amellyel érdemes élni. Pontos, jól körülírt és főként humánus szabályzórendszerre van szükség, ami jogokat és lehetőségeket biztosít, s akkor büntet, ha valaki nem a rossz szagával, ápolatlan külsejével szolgál rá a büntetésre. Azért, mert ronda valaki, a társadalomnak nincsen joga korlátozni a mozgását, a szabadságát. Aki pedig ilyesmit politikai kampányok érdekében követ el, nemcsak rossz városvezető, nem csupán munkáját bűnös nemtörődömséggel végző népképviselő, de mindközönségesen gonosz ember is.

Olyan istentelenül egyszerű ez, hogy' nem megy a fejetekbe, kedves keresztény érzelmű honmentőink: aki elesett, azt fel kell emelni! Azért, hogy neki is s ezáltal nekünk is jobb (kényelmesebb) legyen az életünk. De ti eltapossátok az elesetteket.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.