Emelni

A szerk.

A magyar Országgyűlés a múlt hónap végén elfogadott egy törvényt, miszerint szabálysértést követ el, aki bizonyos közterületeken él (életvitelszerűen tartózkodik). Budapest főpolgármestere erre a hétre elő is termett egy tervezettel, ami kijelöli a hajléktalanok előtt tiltott zónákat. Húzzanak el a világörökség részét képező területekről, be ne tegyék a lábukat a játszóterekre, kopjanak le a parkokból, kerüljék a villamosmegállókat és így tovább.

Magyarország fővárosa tele van hajléktalanokkal. Ez szörnyű. És igen, kellemetlen is. A klosárok rondák, büdösek, és vannak köztük bunkók. Rossz, ha melléd ül a villamoson, zavar, ha kéreget, s bánt a tehetetlenség, hogy nem tudsz segíteni rajtuk, noha határozottan a szándékodban áll. Budapesten tényleg rengeteg van belőlük, az óvatos becslések is tízezres nagyságrendről szólnak. Ez így nem maradhat, sem miattuk, sem miattunk. S legfőképpen azért, mert valójában igenis a hatalmunkban áll változtatni ezen a mindenkinek megalázó helyzeten.

A magyar Országgyűlés a múlt hónap végén elfogadott egy törvényt, miszerint szabálysértést követ el, aki bizonyos közterületeken él (életvitelszerűen tartózkodik). Budapest főpolgármestere erre a hétre elő is termett egy tervezettel, ami kijelöli a hajléktalanok előtt tiltott zónákat. Húzzanak el a világörökség részét képező területekről, be ne tegyék a lábukat a játszóterekre, kopjanak le a parkokból, kerüljék a villamosmegállókat és így tovább. S ha valaki mégis klosárkodni látszik az említett területeken, nos, előbb figyelmezteti a rendőr, hogy hagyjon fel ebbéli tevékenységével, azaz takarodjon villámgyorsan oda, ahol meg is dögölhet az utcán, téren, de legalább nem zavarja meg vele a turisták bámészkodását, s a játszadozó gyerekek sem buknak fel a hullájában. Aki ennek ellenére is folytatja bűnös mesterkedését a csillagszállón, szabálysértést követ el, amiért előbb közmunkára kötelezhető, majd pénzbírságot kell fizetnie (ami azért a rossz viccnél is morbidabb fenyegetés), végül pedig (harmadszorra tehát) jöhet az elzárás, ott próbáljon meg hajléktalan lenni!

És ezzel a parlament meg is oldotta a hajléktalanok minden baját, s a főpolgármester még egy térképet is mellékelt hozzá. Polgári véleményünk szerint: dugja föl magának. De tényleg.

Mert nem az az égrekiáltó, hogy mennyire szép és nemes cselekedet is kriminalizálni fedél nélkül rekedt embertársainkat. Hanem az, hogy milyen haszontalan. Semmi másra nem jó, csak a bizonyítvány kozmetikázására.

És ha a pénzbírság terhétől rettegve sem takarodnak a szemünk elől, akkor mi lesz? Párat utcaszínházi előadás keretében bekasztniznak, a többi szerencsétlent pedig sújtsa a dolgozó (fedél alá húzódni képes) nép megvetése. Utáljuk őket nyugodt lelkiismerettel, hiszen bűnözők, hiszen összehugyozzák a hatos villamos összes ülését, hiszen koldulnak, útban vannak.

Olyan törvényeket, amelyek az emberek együttélését szabályozzák, lehet és érdemes hozni. Vonatkozhatnak ezek a törvények a hajléktalanság állapotában élőkre is, meg a többiekre is. Tartalmazhatnak e törvények akár korlátozásokat is abban az esetben, ha megvan hozzá a megfelelő infrastrukturális háttér. A megfelelő egészségügyi és szociális védelmi rendszer, mely olyan ajánlatot képes tenni a legelesettebb polgároknak is, amellyel érdemes élni. Pontos, jól körülírt és főként humánus szabályzórendszerre van szükség, ami jogokat és lehetőségeket biztosít, s akkor büntet, ha valaki nem a rossz szagával, ápolatlan külsejével szolgál rá a büntetésre. Azért, mert ronda valaki, a társadalomnak nincsen joga korlátozni a mozgását, a szabadságát. Aki pedig ilyesmit politikai kampányok érdekében követ el, nemcsak rossz városvezető, nem csupán munkáját bűnös nemtörődömséggel végző népképviselő, de mindközönségesen gonosz ember is.

Olyan istentelenül egyszerű ez, hogy' nem megy a fejetekbe, kedves keresztény érzelmű honmentőink: aki elesett, azt fel kell emelni! Azért, hogy neki is s ezáltal nekünk is jobb (kényelmesebb) legyen az életünk. De ti eltapossátok az elesetteket.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.