A szerk.

A titkos jelszó

A szerk.

Amikor a szegény ember legkisebb fia elindult szerencsét próbálni, az öreganyja nem tudott neki hamuba sült pogácsát csomagolni, mert már nem emlékezett rá, hogy az milyen. Így csupán egy jó tanáccsal engedte útjára a gyereket, hogy ha nagy baj van veled, soha el ne feledd a titkos jelszót, mert az egybül (mert így beszélt a szegény asszony) eloszlatja a fejed felül a fellegeket, elűzi a bajt. De mi az a titkos jelszó, idösapám? (Mert így beszélt a legkisebb fiú, és rövidlátó is volt az ágrólszakadt.)

Önök tudják, mi a titkos jelszó?

Csodálatos interjút adott a Világgazdaságnak a magyar bankügyek főpásztora, Matolcsy György. Megtudtuk belőle, hogy minden a legnagyobb rendben van, a bankügyeink éppúgy, mint az ő lakhatása. Mindemellett azt is megtudhattuk, hogy mit is gondol Magyarországról. Nos, körülbelül azt, hogy egysejtűek lakják, akikkel neki semmi dolga sincsen, semmiféle elszámolási kötelezettséggel nem tartozik nekik, jóllehet ezek az egysejtűek rábízták a pénzüket.

Azt kérdezte ugyanis a lap, hogy lakott-e Patai Mihály lakásában. Mire Matolcsy e szavakkal válaszolt: „Ön nem tud ettől eltekinteni, én viszont eltekintek, mert ez a magánélet része, az erre vonatkozó közérdekű adatot kiadtuk”. S miután az újságíró még mindig forszírozta a dolgot, sietve hozzátette: „Feltétlenül nem szabad válaszolnia a jegybank elnökének egy olyan újsághírre, amely nagyon sok valótlan, hamis, blöffnek bizonyuló állítás után érkezik. Ugyanaz a blöffsorozat. Ön egy újságcikkre hivatkozva feltesz nekem egy magán­életemet érintő kérdést, amelyet az Országgyűlés plenáris ülésén megválaszoltam. Az átmenetileg használt ideiglenes lakcím nem számít közérdekű adatnak, a magánéleti változás pedig semmilyen módon nem befolyásolja a jegybank szakmai tevékenységét. Részemről ezt a kérdést lezártnak tekintem.”

Nyilván már önök is kitalálták a szegény ember titkos jelszavát: részemről az ügyet lezártnak tekintem. Hallottuk már Rogántól, Lázártól, gyakorlatilag az összes csirkefogászatba keveredett, s rajtakapott politikus ezzel jön, amikor már a hazugságokból is kifogyott.

Részemről az ügyet lezártnak tekintem, mondta Napóleon Waterloo alól távozván, s ugyancsak rég lezártnak tekintette a sztálingrádi kérdést berlini bunkerében az a bajszos ürge. Lezártnak tekintem, lépjünk tovább, keressünk új kihívásokat, minden rendben, nincs már itt semmi látnivaló. Fenét!

Most itt szépen sorra vehetnénk, hogy a példánkban szereplő Matolcsy mit ért például az alatt, hogy magánügy – konkrétan azt, hogy számára megengedett a korrupció, ő a bankokat felügyelő hatóság elnökeként is nyugodtan pecózhat egy kereskedelmi bank vezetőjénél. Vagy mit ért az alatt, hogy kiadtuk a közérdekű adatot: azt pontosan, hogy bemondott egy akarattyai címet, „hiszen az átmenetileg használt ideiglenes lakcím nem számít közérdekű adatnak”, s az pediglen szemernyit sem ront vagy javít a jegybank „szakmai tevékenységén”, ha időnként a tágabb család jógázik egyet az ideiglenes nappaliban.

De mint mondtuk, nincs értelme tételesen végigmenni e módfelett alacsony röptű verbális szélhámoskodás tartalmi részén, hiszen Matolcsy esete mindenképpen túlmutat önmagán. A titkos jelszó mindig azonos koreográfia szerint kerül elő. Emlékezzünk csak Rogán Antalra. Helikopterezett, miniszter úr! Nem én! Feljelentem, ha leírja! De itt a fotó, épp helikopterezik. Mély kuss, majd kicsit később: azért helikoptereztem, mert a feleségem. Még egy kicsivel később: azért helikoptereztem, mert a gyerekem. Még később: miért hazudott? Még aznap elmondtam, s ezzel lezártnak tekintem. Lezártnak tekintem. Lezártnak tekintem (s még legalább háromszor megismételte egy álltó helyében).

Ezek az emberek, a NER meghatalmazottai, ha valamilyen disznósággal lebuknak, először úgy viselkednek, ahogy a legaljától várjuk, összehordanak hetet-havat. Aztán, amikor már rekedtre hazudták magukat, s a hülye kérdező is csak néz rájuk üres tekintettel, akkor mindig az eszükbe jut.

De emlékezzünk nemzetközi példáinkra. Híres utolsó szavak ezek.

Neked ajánljuk