A szerk.

Visszaszerezni a szavak értelmét

A szerk.

A politika nem szitokszó. Azt jelenti, hogy foglalkozunk közösségünk ügyeivel. Ebben az értelemben például az lenne politika Magyarországon, ha a közelgő társadalmi katasztrófát megelőzendő elkezdődne az összeomlás előtt álló ellátórendszerek átgondolt, hosszú távú konszenzuson alapuló rendbetétele.

Mindez arról jutott eszünkbe, hogy kedd délelőtt megbukott az Orbán Viktor beterjesztette javaslat a hetedik alaptörvény-módosításra, miután az Országgyűlésben nem jött össze az ehhez szükséges 133 támogató szavazat (két nyomorult „igen” hiányzott). Orbán a kudarc után bejelentette, hogy a Fidesz „elnökségi ülése” dönt majd arról, próbálkozik-e újra.

A rend kedvéért jegyezzük meg, hogy az egész cirkusznak semmi értelme nem volt. Maga a módosítás merő süketelés („spirituális keretet” adott volna, ki nem találnák, minek: a nemzeti identitásnak), másrészt azt erősítette volna meg, ami évtizedek óta gyakorlat: hogy Magyarországon menedékjogot, letelepedési engedélyt vagy állampolgárságot minden betelepülni vágyó alapos egyéni elbírálás után kaphat csak. A felhajtásra azért volt szükség, mert Orbán Viktor nem bírt megfelelni önmagának, és október 2-án nem teljesítette a maga elé tűzött célt, az érvényes népszavazás abszolválását. Ilyenkor persze automatikusan életbe lép a NER alapszabálya, miszerint O. Viktor mindig győz. Így a propagandisták először kiizzadták magukból a „politikailag érvényes” kategóriát, aminek az a jelentése, hogy a NER szarik mindenkire meg a törvényekre, és ha a népszavazás a törvény betűje szerint érvénytelen is, a NER-t az semmire nem kötelezi.

Az eleve értelmetlen, a létező magyar és uniós szabályokat semmibe vevő kérdésre kiírt referendum tehát értelmetlen, a létező magyar törvényeket és uniós szabályokat semmibe vevő alaptörvény-módosítást keletkeztetett volna.

Innen indultunk.

A Jobbik eredetileg fölajánlotta Orbánnak, hogy egyszerűbb és olcsóbb, ha népszavazás helyett egyből alaptörvényt módosítunk a migránsügy végső megoldására. (Ami ugyancsak értelmetlen, és ugyancsak a létező szabályok semmibe vétele lett volna, viszont nem megy el rá 20 milliárd forint közpénz.) Orbán ezt akkor visszautasította, de csak azért, hogy október 2. után ő maga tegyen lényegében hasonló ajánlatot – hiszen az országgyűlési kétharmadhoz kellettek nem kormánypárti voksok is. A Jobbik most már a letelepedési kötvény azonnali megszüntetéséhez kötötte a segítségét – a 2013 eleje óta létező kötvény manapság ugyanúgy a szemérmetlen lopás szinonimája, ahogyan 2010 után azzá váltak például a „közbeszerzés”, a „tao”, a „stadionépítés” vagy a „lakóparki szomszéd” kifejezések is –, amire Orbán nem volt hajlandó. A Jobbik nem szavazott, Orbán pedig a kvótareferendum után az Országgyűlésben is kudarcot vallott.

Ide jutottunk el most.

Órák kérdése, és hamarosan megtudjuk, hogy Orbán pontosan tudta, hogy ez fog történni, és lehet, hogy úgy festett a parlamentben, mint aki majd’ felrobban a frusztrációtól az újabb bukás miatt, de ez csak a látszat. Valójában minden a tervei szerint alakult, és ismét mindenkit jól megmalmozott és zsákutcába csalt! Ha vesztett is, ő nyert megint!

Azt, amiről már több mint egy éve szó van (a kvótaügy „kezelése”), csak Magyarországon nevezik politikának. A menekültkrízis és a migráció nem közvetlenül Magyarország gondja, hanem az unióé (elsősorban is Német-, Olasz- és Spanyolországé), éppen ezért uniós szintű megoldást igényel. Ebben Magyarországnak is fontos szerepe lehetne, ha a mi szarházi kormányunk nem a saját hasznát lesné (azaz a kínálkozó lehetőséget itthoni uralma meghosszabbítására) ebben is. A gyűlöletkeltés, a pánikkeltés, a gátlástalan, folyamatos manipuláció és hazudozás is nevezhető persze politikának – ahogyan a szervezett lopás is nevezhető „közbeszerzésnek” meg „állami megbízásnak”.

Neked ajánljuk