Munkatársaink több kóceráj-CEO-val és CFO-val készítettek interjút. A válaszokból változatos összkép kerekedik ki. "Már fogalmazom a cégküldetésem, három lábon fog állani, ezek: integritás, folyamatos újítás, vevőközpontúság és egy faláb." "Épp a múlt héten tartottunk erről egy lenyűgöző, kulcsfontosságú értekezletet." "Orvos már látta magát, fiatalember?" Egy munkatársunk egy ízléses, a hátába illesztett termékskálát is hazahozott, nyolc napon belül gyógyuló sérülését elláttuk. "Adok én magának, ha nem takarodik nyomban, olyan bizottságot, hogy belekékül!"
Mindazonáltal vidéki kisvállalkozók globális, iparágakon átívelő és feltehetőleg önkéntelen pejorálása, még ha az kormányfői ajkakról hangzik is el, igazából szót sem érdemelne, ennél érdekesebb a beszédnek az Európai Bizottságra vonatkoztatható része. Az öncélú, csak élvezeti értékkel bíró sértegetésen túl ugyanis Orbán Viktor súlyosan és előre megfontoltan hazudott, amikor így lamentált: "Engem megválasztottak, a magyar kormányt is megválasztották. De ki választotta meg az Európai Bizottságot? Hol van a demokratikus legitimációja? És kinek tartozik felelősséggel az Európai Parlament?"
A helyzet ugyanis az, hogy az Európai Bizottság választott testület: az Európai Parlament választja, amely Európai Parlamentet meg a tagállamok polgárai választják meg. A Bizottság legitimitása és felhatalmazása pontosan ugyanonnan ered, ahonnan Orbán Viktoré: a néptől. Sőt, ha szőrszálat akarnánk hasogatni: a Bizottságnak nemcsak az elnökét választja az EP, hanem mind a 27 tagját. Az EP megteheti, és 2004-ben többször meg is tette, hogy visszadobja azt a bizottsági tagot, akit a Bizottság általa megválasztott elnöke jelölt. Ehhez képest Magyarországon a parlament egyetlen szavazással dönt a kormányfő személyéről, a kormány programjáról és a kormány összetételéről - most akkor kinek hoszszabb és vastagabb a legitimitása, a magyar kormányé vagy az EB-é? A tetejébe a lisszaboni szerződés óta a bizottsági elnök megválasztásakor kötelező figyelembe venni az EP-választások eredményét: az illetőt muszáj a legnagyobb frakciónak adnia. A Néppárt 2004-ben és 2009-ben is nyert, ezért is lett Barroso az elnök.
De nem járunk sokkal jobban akkor sem, ha a kócerájos apercüut boncolgatjuk ("ezzel a mentalitással, amit a Bizottság képvisel, egy vidéki kócerájt sem lehet elvezetni" - már ti. azon mentalitással, amely a jókat bünteti, a rosszakat meg jutalmazza). Evvel megint nem csak az a baj, hogy konkrét hazugság - a magyar gazdaság ugyanis nem teljesít jól, ellenben, most már jórészt Orbán Viktornak köszönhetően, szarul teljesít. Az egyetlen mutató (a hiány), ami esetleg elfogadható lesz, dettó hazugság, hiszen az egyszeri bevételek nélkül a deficit a 6 százalékot nyaldosná, amint az mindenki előtt nyilvánvaló, aki nem Orbán Viktor világába bezárkózva gondolkodik a dolgokról és saját magáról, valamint saját, személyes viszonyáról a dolgokhoz. De tényleg nem ezen kéne gimnasztikázni, hanem azon, hogy az Európai Bizottság - az Orbán Viktor által sugalltakkal szemben - nem irányít és nem vezet semmit, az EB nem az unió kormánya, pláne nem igazgatótanácsa vagy vezérigazgatója. Az Európai Unióról szóló szerződés szerint ugyanis "a Bizottság előmozdítja az unió általános érdekeit, és ennek érdekében megteszi a megfelelő kezdeményezéseket. A Bizottság gondoskodik a szerződések, valamint az intézmények által a szerződések alapján elfogadott intézkedéseknek az alkalmazásáról. Az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése mellett felügyeli az uniós jog alkalmazását." Amikor a Bizottság - például - Szájer József felesége és a bírósági tisztogatások miatt cseszteti a magyar kormányt, pont ezt csinálja, felügyeli az uniós jog és az uniós szerződések betartását, amely szerződéseket ez az ország is aláírta, amely aláírást a Fidesz is megszavazta, olyannyira, hogy ez a Fidesz-kormány is kötelezőnek ismeri el őket magára nézve - legalábbis eddig hivatalosan nem tájékoztattak minket az ellenkezőjéről. Tehát és még egyszer: a Bizottság nem azért kúrogatja a magyar kormányt, mert ő akar vezetni, vagy mert nem tud vezetni, vagy mert nem szimpi neki Szájer felesége, hanem azért, mert ez a dolga. Mert a Bizottság a "szerződések őre", és mert az egységes belső piac, az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlása csak akkor érvényesülhet akadálytalanul és korlátok nélkül, ha minden tagállam szavatolja a jogbiztonságot, aminek elengedhetetlen része az igazságszolgáltatás függetlensége is. Amibe viszont sajnos beletartozik az is, hogy senki, még Szájer József felesége, sőt maga Szájer József sem mozgathat ügyeket bíróságok között, mert evvel sérülne a jog a tisztességes eljáráshoz, és mindenkinek, vagy sokaknak, vagy páraknak csak olyan eljárás jutna, amilyet a Szájer család, vagy a Szájer család családi barátja neki éppen megfelelőnek gondol.
Hogy Orbán egyre mélyebbre és mélyebbre verekszi be magát az unió itthoni kompromittálásának mocsarába, az egy dolog. És nem érdekes, hogy erre a kirándulásra a semmibe merőben napi politikai szükségletek hajtják, vagy hogy ennek érdekében milyen sokat kénytelen szegény hazudni - a nacionalizmusba a maradéktalan önfeladásig belebutult, agyhalott és/vagy tökéletesen korrumpált Fidesz-értelmiség ebben is meg fogja találni a zseniális taktikai és stratégiai megfontolást, meg a nemzeti érdekek megalkuvás nélküli képviseletét. Sőt, a romantikusabb lelkek a mélyebb, összeurópai, pánkeresztény igazságot is (amit a politikai korrektség - a gaz felvilágosodás - diktatúrája eddig nem engedett kimondani!).
Pedig Orbán rég túl van ezeken a marhaságokon. Mind you, a miniszterelnök fejében úgy van összeállva a dolog, hogy az uniónak igazából tőle, a magyar sráctól kéne megkérdezni, hogy milyen mentalitással kéne vezetni az uniót. Magyar mentalitással, kifelé a válságból. Naná, majd befelé! De nem kéne egyenesen őreá bízni az egészet? Pakolsz már, Barroso?
(Vona lehetne a magyar miniszterelnök. Na?)
