Célozván ezzel arra, hogy francia értelmiségiek a Libération hasábjain közleményt jelentettek meg, melyben amellett, hogy aggodalmukat (naná, majd örömüket) fejezik ki a magyarországi állapotok miatt, kilátásba helyezik részvételüket a Milla március 15-i tüntetésén. Szerintük Magyarországon Európa jövőjét rossz irányba befolyásoló folyamatok zajlanak, ezért ez számukra lelkiismereti kérdés, s részvételre buzdítanak mindenkit.
A probléma mibenléte teljesen független attól, hogy jól látják-e a magyarországi folyamatokat, vagy sem - szerintünk egyébként jól.
Ám, hogy élni a véleménynyilvánítás Magyarországon is törvényben biztosított jogával miért "támadás", és miért az ünnep megszentségtelenítése, azt Selmeczi Gabriella biztosan meg tudná magyarázni, de az a magyarázat nyilván sokkal nagyobb "butaság" lenne, mint amivel ő vádolja a "francia értelmiségieket". Szerencsére van szóvivői megszólalásának egyetlen olyan - a magyar nyelv hagyományos jelkészleteivel is - értelmezhető eleme, aminek az igazával nincs okunk vitázni, amikor azt mondja, hogy: kettős mérce, kettős mérce!
A Fidesz második kedvenc szavával (az első az elmúltnyolcév) Selmeczi most először célba is talál, hiszen azt, hogy Lengyelországból különvonattal és buszokkal érkeznek a bukott Kaczynski-párt szakadár jobbszárnyának talpasai a kormány gründolta Békemenet nevű tüntetésre aznap, azt nem nevezi a nemzeti ünnep megszentségtelenítésének. Egyfelől mi ez, ugye, ha nem kettős mérce?
Másfelől valóban szamárság lenne egyenlőségjelet tenni a két vendégfellépés közé. Nagyon is különbséget kell inkább tenni, még csak nem is azon az alapon, hogy kik jönnek ide, hanem azért, hogy miért jönnek. Befut egy rakomány talpas bokrétának egy kormánypárti tömegbe, egy olyan kormányzatot támogatni, ami kétharmados többsége birtokában gyakorlatilag akadálytalanul irányít egy országot. S jön néhány értelmiségi - köztük a Fidesz saját dobozból kiugró ördögfigurája, Daniel Cohn-Bendit -, hogy e kétharmaddal szembeni véleményét artikulálni próbáló civilmozgalommal szolidarizáljon. Hogy szóljon az Európában nem kívánatos állami önkény ellen. Ez pedig nem ugyanaz. Ha tetszik, ha nem, itt a demokrácia praxisa jön szembe a valamikori május elsejék önkéntességének a gyakorlatával. Az a pár francia azért jön, amit Orbán Viktornak és kétharmaddal kormányzó pártjának kéne megtennie: segíteni a civileket abban, hogy elmondhassák, amit akarnak, de az utcán kívül nem áll rendelkezésükre hozzá megfelelő fórum.
Az ünnep szentségéről meg annyit, hogy mikor, ha nem most! Nem innen tudja meg az olvasó, s talán csak Selmeczi Gabriellának újdonság, hogy mit ünneplünk március 15-én. Nos, azt, hogy Budapest ifjúsága felemelte szavát az önkény ellen, s a szava forradalommá lett, a forradalma szabadságharccá, amit számosan segítettek külországból jöttek. S elkélt a segítségük.
