A szerk.

Magyar ünnep

A szerk.

A Fidesz szóvivője, Selmeczi Gabriella hirtelen, de korántsem váratlanul belesikkantott a közéterbe, hogy "tovább folytatódik a nemzetközi baloldal támadása Magyarország ellen. Már március 15-i nemzeti ünnepünk sem szent az MSZP-s, SZDSZ-es külföldi elvbarátok számára. A 'francia értelmiségiek' azon kívül, hogy butaságokat beszélnek, kettős mércével is mérnek."

Célozván ezzel arra, hogy francia értelmiségiek a Libération hasábjain közleményt jelentettek meg, melyben amellett, hogy aggodalmukat (naná, majd örömüket) fejezik ki a magyarországi állapotok miatt, kilátásba helyezik részvételüket a Milla március 15-i tüntetésén. Szerintük Magyarországon Európa jövőjét rossz irányba befolyásoló folyamatok zajlanak, ezért ez számukra lelkiismereti kérdés, s részvételre buzdítanak mindenkit.

A probléma mibenléte teljesen független attól, hogy jól látják-e a magyarországi folyamatokat, vagy sem - szerintünk egyébként jól.

Ám, hogy élni a véleménynyilvánítás Magyarországon is törvényben biztosított jogával miért "támadás", és miért az ünnep megszentségtelenítése, azt Selmeczi Gabriella biztosan meg tudná magyarázni, de az a magyarázat nyilván sokkal nagyobb "butaság" lenne, mint amivel ő vádolja a "francia értelmiségieket". Szerencsére van szóvivői megszólalásának egyetlen olyan - a magyar nyelv hagyományos jelkészleteivel is - értelmezhető eleme, aminek az igazával nincs okunk vitázni, amikor azt mondja, hogy: kettős mérce, kettős mérce!

A Fidesz második kedvenc szavával (az első az elmúltnyolcév) Selmeczi most először célba is talál, hiszen azt, hogy Lengyelországból különvonattal és buszokkal érkeznek a bukott Kaczynski-párt szakadár jobbszárnyának talpasai a kormány gründolta Békemenet nevű tüntetésre aznap, azt nem nevezi a nemzeti ünnep megszentségtelenítésének. Egyfelől mi ez, ugye, ha nem kettős mérce?

Másfelől valóban szamárság lenne egyenlőségjelet tenni a két vendégfellépés közé. Nagyon is különbséget kell inkább tenni, még csak nem is azon az alapon, hogy kik jönnek ide, hanem azért, hogy miért jönnek. Befut egy rakomány talpas bokrétának egy kormánypárti tömegbe, egy olyan kormányzatot támogatni, ami kétharmados többsége birtokában gyakorlatilag akadálytalanul irányít egy országot. S jön néhány értelmiségi - köztük a Fidesz saját dobozból kiugró ördögfigurája, Daniel Cohn-Bendit -, hogy e kétharmaddal szembeni véleményét artikulálni próbáló civilmozgalommal szolidarizáljon. Hogy szóljon az Európában nem kívánatos állami önkény ellen. Ez pedig nem ugyanaz. Ha tetszik, ha nem, itt a demokrácia praxisa jön szembe a valamikori május elsejék önkéntességének a gyakorlatával. Az a pár francia azért jön, amit Orbán Viktornak és kétharmaddal kormányzó pártjának kéne megtennie: segíteni a civileket abban, hogy elmondhassák, amit akarnak, de az utcán kívül nem áll rendelkezésükre hozzá megfelelő fórum.

Az ünnep szentségéről meg annyit, hogy mikor, ha nem most! Nem innen tudja meg az olvasó, s talán csak Selmeczi Gabriellának újdonság, hogy mit ünneplünk március 15-én. Nos, azt, hogy Budapest ifjúsága felemelte szavát az önkény ellen, s a szava forradalommá lett, a forradalma szabadságharccá, amit számosan segítettek külországból jöttek. S elkélt a segítségük.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.