A szerk.

Aláírta

A szerk.

Sűrű munkanapja volt kedden Áder János államfőnek, amikor azon melegében aláfirkantotta a két nap alatt törvénybe írt reklámadót és az ugyancsak fénysebességgel átírt önkormányzati választási törvényt.

Tegye fel a kezét, aki azt hitte, Áder nem ezt fogja tenni; aki egy percre is bevette, hogy Schmitt Pál után ő olyan köztársasági elnök lesz, aki, amennyire jogköre engedi, a végrehajtói hatalom valódi egyensúlyaként lép fel. Miért is lehetne az, ha egyszer maga Orbán Viktor száműzte Brüsszelig? Pedig már akkor is lehetett tudni, hogy bár Ádernek voltak ellenvetései a Fidesz orbánosításakor, a 2010 utáni rendszer nincs ellenére. Mi az, hogy nincs! Részben ő formálta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, elvégre ő dolgozta ki a bírók és az ügyek pakolgatására, a független igazságszolgáltatás megrendítésére alkalmas bírósági reformot, és neki köszönhetjük az új választási rendszert is annak minden antidemokratizmusával és sumákságával együtt. De a regisztrációt ő fúrta meg államelnökként! - halljuk az emberarcú fideszizmusban hívők ellenvetését. Nos, Áder valóban az Alkotmánybírósághoz fordult, de óvatos duhaj volt. Az alaptörvény átmeneti rendelkezései című jogi tákolmány egyes rendelkezéseire (amelyek közül az egyik megágyazott volna az előzetes regisztráció intézményének) ugyanis eredetileg nem ő, hanem Szabó Máté ombudsman kért alkotmánybírósági normakontrollt.

Áder már hétfőn aláírta a vitatott törvényeket, de az elnöki hivatal honlapján még kedd délutáni lapzártánk idején sem volt olvasható nyilatkozat, üzenet vagy legalább egy rajz, ami megindokolta volna az államfői döntést. Pedig a budapesti helyhatósági választási rendszer módosításáról számos szakértő és közszereplő, valamint az ellenzéki pártok is egyértelműen kimutatták, miért alkotmányellenes. (Lásd múlt heti, Nem felejtett című cikkünket.) Karácsony Gergely (PM) az Ádernek írt nyílt levelében még segítséget is adott ahhoz, hogy milyen indítványt kellene az AB-hez küldeni. De Áder jogérzékét ez az egész nem zavarja: nem aggasztja sem a választójog egyenlőségének, sem a választás közvetlenségének súlyos és alapvető sérelme; és az sem idegesíti, hogy mindössze néhány hónappal az esedékes választások előtt írták át cimborái a jogszabályt. Végül is a NER-ben az államfő dolga nem az, hogy megakadályozza a miniszterelnököt a jogrend felforgatásában.

Sokan voltak - és talán vannak még ma is -, akik minőségi ugrást láttak a Schmitt-Áder-cserében. A csere tényleg minőségi, amennyiben Schmittről tudtuk, hogy nem más, mint egy ostoba aláírógép, aki egy büdös szót sem ért abból, amit eléje tolnak. Schmitt tökéletesen megelégedett a szereplés, a reprezentáció gyakori lehetőségével, az ünnepélyes átadásokkal, meg persze a kéglivel, az extra nyugdíjjal, ami - tőle tudjuk - jár neki. Áder viszont nem buta. Áder pontosan tudja, hogy miket ír alá. Pontosan tudja, hogy mihez segédkezik.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.