Tegye fel a kezét, aki azt hitte, Áder nem ezt fogja tenni; aki egy percre is bevette, hogy Schmitt Pál után ő olyan köztársasági elnök lesz, aki, amennyire jogköre engedi, a végrehajtói hatalom valódi egyensúlyaként lép fel. Miért is lehetne az, ha egyszer maga Orbán Viktor száműzte Brüsszelig? Pedig már akkor is lehetett tudni, hogy bár Ádernek voltak ellenvetései a Fidesz orbánosításakor, a 2010 utáni rendszer nincs ellenére. Mi az, hogy nincs! Részben ő formálta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, elvégre ő dolgozta ki a bírók és az ügyek pakolgatására, a független igazságszolgáltatás megrendítésére alkalmas bírósági reformot, és neki köszönhetjük az új választási rendszert is annak minden antidemokratizmusával és sumákságával együtt. De a regisztrációt ő fúrta meg államelnökként! - halljuk az emberarcú fideszizmusban hívők ellenvetését. Nos, Áder valóban az Alkotmánybírósághoz fordult, de óvatos duhaj volt. Az alaptörvény átmeneti rendelkezései című jogi tákolmány egyes rendelkezéseire (amelyek közül az egyik megágyazott volna az előzetes regisztráció intézményének) ugyanis eredetileg nem ő, hanem Szabó Máté ombudsman kért alkotmánybírósági normakontrollt.
Áder már hétfőn aláírta a vitatott törvényeket, de az elnöki hivatal honlapján még kedd délutáni lapzártánk idején sem volt olvasható nyilatkozat, üzenet vagy legalább egy rajz, ami megindokolta volna az államfői döntést. Pedig a budapesti helyhatósági választási rendszer módosításáról számos szakértő és közszereplő, valamint az ellenzéki pártok is egyértelműen kimutatták, miért alkotmányellenes. (Lásd múlt heti, Nem felejtett című cikkünket.) Karácsony Gergely (PM) az Ádernek írt nyílt levelében még segítséget is adott ahhoz, hogy milyen indítványt kellene az AB-hez küldeni. De Áder jogérzékét ez az egész nem zavarja: nem aggasztja sem a választójog egyenlőségének, sem a választás közvetlenségének súlyos és alapvető sérelme; és az sem idegesíti, hogy mindössze néhány hónappal az esedékes választások előtt írták át cimborái a jogszabályt. Végül is a NER-ben az államfő dolga nem az, hogy megakadályozza a miniszterelnököt a jogrend felforgatásában.
Sokan voltak - és talán vannak még ma is -, akik minőségi ugrást láttak a Schmitt-Áder-cserében. A csere tényleg minőségi, amennyiben Schmittről tudtuk, hogy nem más, mint egy ostoba aláírógép, aki egy büdös szót sem ért abból, amit eléje tolnak. Schmitt tökéletesen megelégedett a szereplés, a reprezentáció gyakori lehetőségével, az ünnepélyes átadásokkal, meg persze a kéglivel, az extra nyugdíjjal, ami - tőle tudjuk - jár neki. Áder viszont nem buta. Áder pontosan tudja, hogy miket ír alá. Pontosan tudja, hogy mihez segédkezik.
