A szerk.

Álruhában

A szerk.

Lapzártánkkor a Mazsihisz Orbán Viktornak, az Igen Tisztelt Miniszterelnök Úrnak írott levelére még nem kapott választ, de arra tippelnénk, hogy az Igen Tisztelt nem fogja aggályaikat tekintetbe venni.

Annak dacára sem, hogy a levél annyira békülékeny hangot üt meg, hogy a megütés szó itt, ebben a mondatban is illetlennek hat, hiszen e levél például egyáltalán nem említi, hogy a Mazsihisz esetleg nem venne részt a holokauszt-emlékév rendezvényeiben. (Igaz, erre a Mazsihisz-közgyűlés vasárnapi határozata szilárd támpontot ad.) Ellenben két javaslattal is előáll a sikeres együttműködés reményében. Az egyik: a Sorsok Háza néven elhíresült projekt helyett a kormány inkább a Rumbach Sebestyén utcai lepukkant zsinagógát építse át a zsidó-magyar együttélést bemutató központtá, a másik pedig, hogy a Szabadság téri náci megszállási emlékműről folytasson további párbeszédet.

Pár oldallal odébb színről színre, pontosan beszámolunk arról, hogyan állt elő ez a hülye helyzet: mely leginkább Karinthy Szeretem az állatot című halhatatlan elbeszélésére emlékeztet, melyben az elbeszélő annyira, de annyira szeretné megsimogatni és szeretni és kényeztetni a nyuszikát, hogy a végén kénytelen a falhoz csapni és szétloccsantani a fejét, csak azért, mert a nyuszika egyáltalán nem szeretné, ha simogatnák és kényeztetnék. Azon viszont - és bárcsak tehetnénk! - nagyon meglepődnénk, ha Orbán Viktor akár a levél, akár a közgyűlési határozat bármelyik kívánságát - az összesen háromból - teljesítené. Mégpedig három okból. Először is mert Orbán Viktor nem aranyhal sem az MTK-drukkerek, sem más pecabotján. Másodszor azért, mert a Sorsok Házának építése elkezdődött, pár száz millióért már ástak oda egy gödröt, és egy gödör elég egy városban. Harmadszor pedig: nem azért tetszett meg Orbán Viktornak az a szép szobor, hogy most hirtelen ne tetsszen. Annak pedig, hogy miért tetszett meg neki, ugyancsak három oka van.

Az egyik az lehet, hogy ezt ő tényleg így gondolja, hogy az emlékmű "Gábriel arkangyala" tényleg a II. világháború "összes áldozatát" megjeleníti. (Ha például lenne rajta egy héber nyelvű felirat is...?) A második ok az, hogy egy francokat gondolja így: úgy gondolja, ezerszer megírtuk, mert ő ezt írta és mondta számtalanszor, a "zsidók" (ti. akiket ő zsidónak nevez, hetedíziglen, csakis és kizárólag azért, mert zsidónak nevezték őket azok, akik kiirtották őket, és azért nevezték őket zsidónak, hogy kiirthassák őket) nem magyarok, ők nem a nemzet; és az, ami velük történt, lehet, rettenetes, de a nemzetet semmilyen módon nem érinti. (A héber felirat ezért nem játszhat: az lenne a legnagyobb hazugság az emlékművön.) A harmadik pedig az lehet, hogy választási kampány van, s ugyan ez a kampány remekül lezajlott volna az emlékmű nélkül is, és Orbánnak eredetileg egyáltalán nem volt szüksége rá ahhoz, hogy a Jobbiktól maga felé mozdítson jelentősebb tömegeket, most már más a helyzet. Ha mindezek után meghátrál a "zsidók" előtt, a Fidesz és a Jobbik közti szürke zónában előállhat némi mozgás: a rossz irányba. Márpedig a Jobbik és a Fidesz meccse még jelen körülmények között sem tét nélküli. Márpedig a Fidesz által elveszíthető antiszemita magyar szavazó, mint a definíciójából is adódik, magyar és szavaz, akik meg külföldi újságokba mindenféle piszkosságokat fognak Orbánról a szobor miatt írni, külföldiek és nem szavaznak - ha választani kell közülük, Orbán választása nem is lehet kérdés.

Amúgy meg: ki miatt került Orbán ilyen szorult helyzetbe? Ki is provokálja itt az antiszemitizmust? Segítsünk?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.