A szerk.

Álruhában

A szerk.

Lapzártánkkor a Mazsihisz Orbán Viktornak, az Igen Tisztelt Miniszterelnök Úrnak írott levelére még nem kapott választ, de arra tippelnénk, hogy az Igen Tisztelt nem fogja aggályaikat tekintetbe venni.

Annak dacára sem, hogy a levél annyira békülékeny hangot üt meg, hogy a megütés szó itt, ebben a mondatban is illetlennek hat, hiszen e levél például egyáltalán nem említi, hogy a Mazsihisz esetleg nem venne részt a holokauszt-emlékév rendezvényeiben. (Igaz, erre a Mazsihisz-közgyűlés vasárnapi határozata szilárd támpontot ad.) Ellenben két javaslattal is előáll a sikeres együttműködés reményében. Az egyik: a Sorsok Háza néven elhíresült projekt helyett a kormány inkább a Rumbach Sebestyén utcai lepukkant zsinagógát építse át a zsidó-magyar együttélést bemutató központtá, a másik pedig, hogy a Szabadság téri náci megszállási emlékműről folytasson további párbeszédet.

Pár oldallal odébb színről színre, pontosan beszámolunk arról, hogyan állt elő ez a hülye helyzet: mely leginkább Karinthy Szeretem az állatot című halhatatlan elbeszélésére emlékeztet, melyben az elbeszélő annyira, de annyira szeretné megsimogatni és szeretni és kényeztetni a nyuszikát, hogy a végén kénytelen a falhoz csapni és szétloccsantani a fejét, csak azért, mert a nyuszika egyáltalán nem szeretné, ha simogatnák és kényeztetnék. Azon viszont - és bárcsak tehetnénk! - nagyon meglepődnénk, ha Orbán Viktor akár a levél, akár a közgyűlési határozat bármelyik kívánságát - az összesen háromból - teljesítené. Mégpedig három okból. Először is mert Orbán Viktor nem aranyhal sem az MTK-drukkerek, sem más pecabotján. Másodszor azért, mert a Sorsok Házának építése elkezdődött, pár száz millióért már ástak oda egy gödröt, és egy gödör elég egy városban. Harmadszor pedig: nem azért tetszett meg Orbán Viktornak az a szép szobor, hogy most hirtelen ne tetsszen. Annak pedig, hogy miért tetszett meg neki, ugyancsak három oka van.

Az egyik az lehet, hogy ezt ő tényleg így gondolja, hogy az emlékmű "Gábriel arkangyala" tényleg a II. világháború "összes áldozatát" megjeleníti. (Ha például lenne rajta egy héber nyelvű felirat is...?) A második ok az, hogy egy francokat gondolja így: úgy gondolja, ezerszer megírtuk, mert ő ezt írta és mondta számtalanszor, a "zsidók" (ti. akiket ő zsidónak nevez, hetedíziglen, csakis és kizárólag azért, mert zsidónak nevezték őket azok, akik kiirtották őket, és azért nevezték őket zsidónak, hogy kiirthassák őket) nem magyarok, ők nem a nemzet; és az, ami velük történt, lehet, rettenetes, de a nemzetet semmilyen módon nem érinti. (A héber felirat ezért nem játszhat: az lenne a legnagyobb hazugság az emlékművön.) A harmadik pedig az lehet, hogy választási kampány van, s ugyan ez a kampány remekül lezajlott volna az emlékmű nélkül is, és Orbánnak eredetileg egyáltalán nem volt szüksége rá ahhoz, hogy a Jobbiktól maga felé mozdítson jelentősebb tömegeket, most már más a helyzet. Ha mindezek után meghátrál a "zsidók" előtt, a Fidesz és a Jobbik közti szürke zónában előállhat némi mozgás: a rossz irányba. Márpedig a Jobbik és a Fidesz meccse még jelen körülmények között sem tét nélküli. Márpedig a Fidesz által elveszíthető antiszemita magyar szavazó, mint a definíciójából is adódik, magyar és szavaz, akik meg külföldi újságokba mindenféle piszkosságokat fognak Orbánról a szobor miatt írni, külföldiek és nem szavaznak - ha választani kell közülük, Orbán választása nem is lehet kérdés.

Amúgy meg: ki miatt került Orbán ilyen szorult helyzetbe? Ki is provokálja itt az antiszemitizmust? Segítsünk?

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.