Szerencsétlenből persze jól el volt eresztve az Összefogás keddi sajtótájékoztatója, elég csak Karácsony Gergelyre gondolnunk. Neki, azaz nekik, a PM-nek aztán halmozottan hátrányos a helyzetük, hiszen aligha ocsúdhattak fel még abból a sokkból (identitásválságból), amit az a tudat okozhatott, hogy a választásig még hátralévő napjaikat Gyurcsány Ferenccel egy formációban kell lehúzniuk. És akkor most itt ez a Simon is. Privátim érthető is lenne, hogy Karácsony ezek után csak annyit tudott kinyögni: mindenkinek az érdeke, hogy tisztázódjanak a dolgok. De nem magánügyben gyűltek össze nevezettek, hanem az érintettségük okán. Ott voltak Gyurcsányék is, Molnár Csaba, a DK üv. alelnöke közölte, hogy "a tisztességes politikai döntés és a tisztességes politikai magatartás mintapéldája" a szocialista párt viselkedése... Mire gondolt vajon? Hogy elfogadták Simon lemondását? Tényleg, szép tőlük. De Molnár még rátett egy lapáttal, amikor azt mondta, hogy jó, hogy ez a Simon ilyen, de mennyivel ilyenebb Orbán Viktor! Az "már több százmillió forintos vagyon tulajdonosa és birtokosa". Hogy lehet az a képviselői, pártelnöki, kormányfői fizuból?
Tényleg, hogy lehet? Történetünk szempontjából tök mindegy, hogyan lehet. S hogy a Közgép meg a többi nyerges vontatóval vitte haza a pénzt? Olezanc.
Mert az ilyen dolgok, mint Simon Gábor MSZP-alelnök ügye, tetszik, nem tetszik, kizárólag önmagukban méretnek. Nem lehet azt mondani, hogy de a másik sokkal nagyobb tolvaj (pláne akkor nem, ha azt tudjuk felhozni egy szem bizonyítékként, hogy a vak is látja).
Márpedig, ha önmagában kerül a latra Simon Gábor MSZP-alelnök gyakorlatilag egy komplett pályaképet kiadó működése, arra csak azt tudja mondani az ember, hogy menjetek ti a francba. Azt meg pont nem, hogy Simon Gábor menjen a francba. Azok menjenek, akik, engedjük meg (ne engedjük meg), éveken át vakok voltak, s nem vették észre, mit művel szürke tekintetű, ám igyekvő káderük. Akkor sem tűnt fel, amikor kettesével vette a budai lakásokat, akkor sem, amikor a vagyonnyilatkozata köszönő viszonyban sem állt a valósággal. Ha ez lenne az első eset, s a kollektív emlékezet nem Tocsikot, Hagyót, Hunvaldot, Wiesztet meg az ördög tudja, még kit dédelgetne az MSZP kapcsán, mint nem túl különös ismertetőjeleket. Nos, ekkor sem az lenne a válasz, hogy mi mindent megtettünk, még kevésbé az, hogy de a másik még többet lopott. Ez ugyanis nem politikai alternatíva. Talán az az lenne, hogy igen, megtörtént a gyalázat, mi ezért most átvilágítjuk a nyilvánosság előtt magunkat, a barátnőnket, s a házőrzőt is, és ha akad még görbe utakon járó közöttünk, az nem ússza meg. Az MSZP semmi ilyet nem mondott. Az Összefogás többi aktora sem mondott ilyet (azt meg pláne nem, hogy alás' szolgája).
Ilyenformán az látszik a Simon-ügyből kijegecesedni, hogy szűk két hónappal a parlamenti választások előtt az Összefogás ajánlata a következő. Meglehet, nálunk előfordul, hogy időnként a saját zsebére dolgozik valaki, de nem lopunk annyit, mint a pillanatnyilag hatalmon lévők. S aki lebukik, attól rövid úton megszabadulunk, majd mossuk a kezünket.
Elég karcsú ajánlat, mondjuk inkább rossznak. Van jobb?
