Szél Bernadett – a magyarországi pártok közül a Fidesz mellett egyedüliként részt vevő LMP képviseletében – egy Harrach Péterrel és Kósa Lajossal közösen tartott szeánszon közölte a hallgatósággal, hogy a migráció és bevándorlás mindig is nemzeti hatáskörben volt az unióban és ott is kell maradnia, zsarolásnak egyetlen nemzet sem engedhet. (Csak a pontosság kedvéért: az EU zsarolásának.) Mindebből pedig világosan azt a következtetést vonta le, hogy a válasz tehát az urna előtt a nem.
Közléséből ugyan még valóban nem következik teljes biztonsággal az, hogy az „ökopárt” visszavonta volna korábbi – nem kevésbé problematikus – álláspontját, miszerint ők ebben a kampányban ugyan részt nem vesznek, folyjék csak le, mintha ők itt sem lennének, választóik meg csináljanak, amit akarnak, menjenek szavazni vagy maradjanak otthon, vagy éppenséggel ikszeljenek igent vagy nemet. Teljes biztonsággal tehát nem következik, csupán úgy kilencvenkilenc százalékos biztonsággal. Amit valamelyest megerősíteni látszanak Hadházy Ákos szavai is, aki a Szél-szereplés után nyilatkozván mondta az éppenséggel elnöktársa inkriminált megszólalását firtató hvg.hu-nak, hogy „az LMP úgy döntött, hogy ebben a kampányban nem vesz részt és a választóira bízza a részvételt”. Úgy döntött valamikor, a kollegina meg most ezt mondta, de Hadházy a maga részéről nem gondolkodik másként Tusványos után sem. „Én ugyanazt mondom, mint a tusványosi vita előtt is. Én valószínűleg nem fogok részt venni, mert tisztán látom, hogy a menekültkérdés óriási probléma Európának, óriási probléma a menekülőknek, és óriási gond azoknak az országoknak, akiket otthagyott a rengeteg ember.” Két mondat, ami arra enged következtetni, hogy a párt lecsatlakozott ugyan Tusványoson (kell-e ennél szimbolikusabb helyszín a megalázkodáshoz?), de azért nem adta fel a kinn is, benn is remélt egérfogás politikáját sem.
Utóbbit az is igazolja, hogy Szél Bernadett kedden este a Hír Tv-nek ugyan megerősítette tusnádfürdői szavait, de azt is hozzáfűzte, hogy ő – dettó egyes szám első személyben, dettó valószínűleg – nem megy el szavazni, s a párt amúgy továbbra is azt mondja, hogy a szavazói csináljanak, amit csak akarnak, hisz felnőtt emberek. A szavaiból kiáltó ellentmondásokat most hagyjuk is, hiszen lehet mindennek olyan olvasata is, hogy az LMP sem tudja pontosan, mit akar, istenem, a bázisdemokrácia már csak ilyen. De Hadházy társelnök ugyanott elejtett másik megjegyzésének fényében azért végül mégis jobban a helyükre kerülnek a dolgok.
Hadházy azt mondta ugyanis, hogy „a kormánypárt tömegesen elbizonytalanodó szavazóit akarjuk meggyőzni” – hát, azt legkönnyebben biztos Tusványoson, a hard core rajongók közt lehet. Ugyanakkor az LMP magatartása, amit Orbán Viktor idegengyűlöletre uszító, csak és kizárólag hatalmi ambícióit szolgáló népszavazási kampányában tanúsít, az messze túlmutat puszta politikai helyezkedésen, és szembemegy a párt minden korábbi – emberi jogokról, kisebbségekről, az állam szerepéréről, feladatáról, Magyarország európai voltáról, a párt függetlenségéről, satöbbiről, bármiről tett – állításával. E magatartás egyvalakinek az érdekeit szolgálja, az pedig nem más, mint Orbán Viktor, hiszen azt mondja, hogy csináld azt, választópolgár, amit Orbán Viktor mond neked, szavazz nemmel. S ha ehhez még hozzácsapjuk, hogy Szél fenti közlése után – az MTI szerint – még kiadósan el is sorosozta magát, akkor hirtelen nem is tudjuk, hogy megszólalását mi is különböztette meg Orbán bármelyik megszólalásától.
Orbán Viktor kampányában egy elvileg konkurens, folyamatosan a túlélésért küzdő pártnak úgy részt venni, hogy a szavazóinknak az egyik szánkkal azt mondjuk, hogy csináljatok azt, amit akartok, a másik szánkkal meg azt, hogy csináljátok azt, amit Orbán mond, az nem jelent mást, csupán annyit, hogy az illető párt nem a szavazóitól, hanem Orbán Viktortól várja azt az oly hőn áhított túlélést.
