A szerk.

Beomlasztva

A szerk.

Hétfőn feleskették a második hivatali ciklusát kezdő köztársasági elnököt. E nagyszerű alkalomból Szél Bernadett egy emléklapot adott át az ünnepeltnek, amelyre előző ciklusa tán legcinikusabb mondását vezették fel: „A népszavazáshoz való jog alkotmányos alapjog, egyik legfontosabb alkotmányos alapjogunk.”

Ha bárkinek bármi kétsége lett volna afelől, hogy Áder ezt a beköpését tavaly októberben mennyire gondolta komolyan, annak már másnap, kedden megérkezett a válasz a Nemzeti Választási Bizottságtól nyomdafestéket nem tűrően közérthető formában. Az NVB ugyanis a Momentum Mozgalom hat népszavazási kérdésének – számos esetben nevetséges indoklással alátámasztott – lesöprésével felelt.

Nehogy már egyszerre több kérdéssel tessenek zaklatni itten minket, mert az ilyesmi „kvázi nyereményjátékká degradálja” a népszavazás oly szent és magasztos intézményét. Persze, senki nem akadt a bizottságban, aki azt mondta volna választott tagtársának, bizonyos Tótánénak, hogy ezt azért mégsem kellett volna mondania; ehelyett azon törték magukat, hogy milyen változatos fordulatokkal dobják ki a pártkezdemény összes, adott esetben a CEU ellehetetlenítését megakadályozni hivatott kérdését, mint ahogy pár nappal korábban azon két kérdésükkel is tették, amelyek Orbán és Gyurcsány kizeccölését szorgalmazták a kormányfői jelöltség lehetőségéből.

S ahogy tették azt eleddig az LMP összes paksi atomerőműre vagy éppenséggel a Városliget beépíthetőségére vonatkozó kérdésével is. Vagy az utóbbi időben bármi mással is. A vasárnapi boltzárlatra és az olimpiarendezésre vonatkozó, végül meg nem valósult, ám az NVB akadályán csak-csak átevickélő kezdeményezések óta egyedül Vágó Gábor valahai LMP-s képviselő városligeti zöldfelületekről szóló kérdése jutott át az NVB-n – de az is csak azért, hogy a következő körben, a bíróság előtt elvérezzen.

Biztos véletlenül alakul ez mindig így, vagy még inkább azért, mert a beterjesztő pártok, egyesületek, magánszemélyek, akárkik, mind egytől egyig sík hülyék, ezért aztán egy csomó törvénytelen, alkotmányellenes, „ellentmondásos helyzetet teremtő”, még véletlenül sem egyértelmű, egyeseket mások kárára előnybe hozó kérdéssel zaklatták az amúgy is zaklatott választási bizottságot. Hiába dolgoztak szakértői csoportok, jogásztruppok a kérdések kidolgozásán, a bizottság mindről kiderítette s bebizonyította, hogy nem értenek ahhoz, amit csinálnak. A bizottság nem rés, hanem bástya, az nem ereszt sehol.

Meglehet, vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne lássuk: Magyarországon az a kiszólás, miszerint „a népszavazáshoz való jog alkotmányos alapjog, egyik legfontosabb alkotmányos alapjogunk”, semmi több, csak kínos hazugság. Valójában a demokrácia e különben is elég szűk keresztmetszetű járatát legkésőbb az olimpiai népszavazás 266 151 aláírása láttán egyszerűen beomlasztották; még szép, hogy nem a választási bizottság, az csupán napi rendszerességgel csinál bohócot saját magából és a demokráciából mindennek szoros következményeként. Kimondani is felesleges: a népszavazást az szüntette meg, aki tavaly elbukta a hatalmi szóval kiírt sajátját, idén pedig behúzott füllel-farokkal elpucolt a két utolsó elől.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.