A szerk.

Beomlasztva

A szerk.

Hétfőn feleskették a második hivatali ciklusát kezdő köztársasági elnököt. E nagyszerű alkalomból Szél Bernadett egy emléklapot adott át az ünnepeltnek, amelyre előző ciklusa tán legcinikusabb mondását vezették fel: „A népszavazáshoz való jog alkotmányos alapjog, egyik legfontosabb alkotmányos alapjogunk.”

Ha bárkinek bármi kétsége lett volna afelől, hogy Áder ezt a beköpését tavaly októberben mennyire gondolta komolyan, annak már másnap, kedden megérkezett a válasz a Nemzeti Választási Bizottságtól nyomdafestéket nem tűrően közérthető formában. Az NVB ugyanis a Momentum Mozgalom hat népszavazási kérdésének – számos esetben nevetséges indoklással alátámasztott – lesöprésével felelt.

Nehogy már egyszerre több kérdéssel tessenek zaklatni itten minket, mert az ilyesmi „kvázi nyereményjátékká degradálja” a népszavazás oly szent és magasztos intézményét. Persze, senki nem akadt a bizottságban, aki azt mondta volna választott tagtársának, bizonyos Tótánénak, hogy ezt azért mégsem kellett volna mondania; ehelyett azon törték magukat, hogy milyen változatos fordulatokkal dobják ki a pártkezdemény összes, adott esetben a CEU ellehetetlenítését megakadályozni hivatott kérdését, mint ahogy pár nappal korábban azon két kérdésükkel is tették, amelyek Orbán és Gyurcsány kizeccölését szorgalmazták a kormányfői jelöltség lehetőségéből.

S ahogy tették azt eleddig az LMP összes paksi atomerőműre vagy éppenséggel a Városliget beépíthetőségére vonatkozó kérdésével is. Vagy az utóbbi időben bármi mással is. A vasárnapi boltzárlatra és az olimpiarendezésre vonatkozó, végül meg nem valósult, ám az NVB akadályán csak-csak átevickélő kezdeményezések óta egyedül Vágó Gábor valahai LMP-s képviselő városligeti zöldfelületekről szóló kérdése jutott át az NVB-n – de az is csak azért, hogy a következő körben, a bíróság előtt elvérezzen.

Biztos véletlenül alakul ez mindig így, vagy még inkább azért, mert a beterjesztő pártok, egyesületek, magánszemélyek, akárkik, mind egytől egyig sík hülyék, ezért aztán egy csomó törvénytelen, alkotmányellenes, „ellentmondásos helyzetet teremtő”, még véletlenül sem egyértelmű, egyeseket mások kárára előnybe hozó kérdéssel zaklatták az amúgy is zaklatott választási bizottságot. Hiába dolgoztak szakértői csoportok, jogásztruppok a kérdések kidolgozásán, a bizottság mindről kiderítette s bebizonyította, hogy nem értenek ahhoz, amit csinálnak. A bizottság nem rés, hanem bástya, az nem ereszt sehol.

Meglehet, vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne lássuk: Magyarországon az a kiszólás, miszerint „a népszavazáshoz való jog alkotmányos alapjog, egyik legfontosabb alkotmányos alapjogunk”, semmi több, csak kínos hazugság. Valójában a demokrácia e különben is elég szűk keresztmetszetű járatát legkésőbb az olimpiai népszavazás 266 151 aláírása láttán egyszerűen beomlasztották; még szép, hogy nem a választási bizottság, az csupán napi rendszerességgel csinál bohócot saját magából és a demokráciából mindennek szoros következményeként. Kimondani is felesleges: a népszavazást az szüntette meg, aki tavaly elbukta a hatalmi szóval kiírt sajátját, idén pedig behúzott füllel-farokkal elpucolt a két utolsó elől.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.