A szerk.

Lárifári!

A szerk.

Magyarország volt kormányfője azt állítja: olyan iratokat látott (mutatott neki valaki), amelyek bizonyítják, hogy a jelenlegi miniszterelnököt az oroszok zsarolni és így irányítani tudják.

Tényként közli, hogy egy EU- és NATO-tagország vezetője „Oroszország zsarolható ügynökeként tevékenykedik”. Ennek világpolitikai szenzációnak kéne lennie. De akkor miért nem ez a hír uralja hetek óta a címoldalakat? Miért nem látjuk a Kossuth téren a CNN és a BBC stábjait? Miért nem vonultak utcára tízezrek Orbán Viktor azonnali lemondását és új választások kiírását követelve?

A válasz evidens: mert a bombasztikus kijelentést Gyurcsány Ferenc tette, őt pedig senki nem veszi komolyan.

Gyurcsány most is mindent elkövetett, hogy ez így legyen. Úgy állt ki a nyilvánosság elé, hogy saját bevallása szerint sem volt a kezében bizonyíték. Mégis bátran beleírta a Facebookjába, hogy „Oroszország megfelelő szervei információkkal rendelkeznek a Fideszhez és személyesen Orbán Viktorhoz köthető törvénytelen pénzmozgásokról, amelyek rávilágítanak a párt és elnöke törvénytelen és tisztességtelen finanszírozására”. Ultimátumot adott Orbánnak: perelje be, hogy a bíróság segítségével beszerezhesse a terhelő iratokat. Orbán ezen csak röhögött. De maga Gyurcsány miért nem tett feljelentést? Ez hivatalos személyként egyenesen kötelessége lenne, ha bűncselekményről szerzett tudomást, és ugyanúgy használhatná a bíróságot az általa látott bizonyítékok előkerítésére. Már ha azok egyáltalán hitelesek. Április 27-i közleményében, alig néhány sorral a fent idézett, tényközlésnek látszó mondatok után ugyanis már feltételes módba megy át: „Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy amennyiben az általam látott dokumentumok hitelesek, a miniszterelnök súlyosan megsértette a magyar törvényeket és elárulta a hazáját.” Aha. „Amennyiben hitelesek.”

A DK prominenseinek magyarázkodása is azt az érzetet kelti, hogy Gyurcsánynak valójában fogalma sincs, hogy az a bizonyos „közvetítő” milyen iratokat mutatott neki és milyen céllal. Gréczy Zsolt szóvivő a blogjában még azt a lehetőséget is felvetette, hogy esetleg „ez az egész egy orosz titkosszolgálati sztori”, amibe Gyurcsányt „belehúzzák”, és ez „őt magát sodorhatja nemcsak politikai, hanem életveszélybe is”. Gréczy másik gondolatát Vágó István elnökségi tag is előadta az ATV-ben: e szerint Gyurcsánynak azért kellett a leleplezés nehéz fájába vágnia fejszéjét, mert ha hallgat, és valahogy kiderül, hogy tudott róla, de nem szólt, az ártott volna a hírnevének. Lapzártánk napján éppen arról szólnak a cikkek, hogy az MSZP-s Molnár Zsolt meghívta Gyurcsányt és Orbánt a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésére. Mire Gyurcsány közölte, hogy csak akkor megy el, ha Orbán is jön – vagyis praktikusan megtagadta a részvételt. De mindenkit megnyugtatott, hogy négyszemközt mindenképpen elmeséli Molnárnak, amit tudni vél.

Alig egy év múlva választás lesz Magyarországon, és az elmúlt év amerikai és európai tapasztalatai alapján nem az a kérdés, az oroszok képesek-e beavatkozni, hanem az, hogy milyen formában óhajtják ezt megtenni. Az orosz befolyásszerzés addig is a magyar és a világpolitika meghatározó tényezője marad. Erről a bonyolult kérdésről a független sajtó, köztük ez a lap is, igyekszik a legjobb tudása szerint, alaposan és megfontoltan tájékoztatni olvasóit. Gyurcsány Ferenc megalapozatlan állításaival viszont azt az érzetet erősíti, hogy ez az egész orosz para nem több bizonyíthatatlan összeesküvés-elméletnél. Összepiszkítja azt a fontos és nem mindig veszélytelen munkát, amit az orosz befolyást feltárni igyekvő politikusok és újságírók végeznek.

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.