A szerk.

Lárifári!

A szerk.

Magyarország volt kormányfője azt állítja: olyan iratokat látott (mutatott neki valaki), amelyek bizonyítják, hogy a jelenlegi miniszterelnököt az oroszok zsarolni és így irányítani tudják.

Tényként közli, hogy egy EU- és NATO-tagország vezetője „Oroszország zsarolható ügynökeként tevékenykedik”. Ennek világpolitikai szenzációnak kéne lennie. De akkor miért nem ez a hír uralja hetek óta a címoldalakat? Miért nem látjuk a Kossuth téren a CNN és a BBC stábjait? Miért nem vonultak utcára tízezrek Orbán Viktor azonnali lemondását és új választások kiírását követelve?

A válasz evidens: mert a bombasztikus kijelentést Gyurcsány Ferenc tette, őt pedig senki nem veszi komolyan.

Gyurcsány most is mindent elkövetett, hogy ez így legyen. Úgy állt ki a nyilvánosság elé, hogy saját bevallása szerint sem volt a kezében bizonyíték. Mégis bátran beleírta a Facebookjába, hogy „Oroszország megfelelő szervei információkkal rendelkeznek a Fideszhez és személyesen Orbán Viktorhoz köthető törvénytelen pénzmozgásokról, amelyek rávilágítanak a párt és elnöke törvénytelen és tisztességtelen finanszírozására”. Ultimátumot adott Orbánnak: perelje be, hogy a bíróság segítségével beszerezhesse a terhelő iratokat. Orbán ezen csak röhögött. De maga Gyurcsány miért nem tett feljelentést? Ez hivatalos személyként egyenesen kötelessége lenne, ha bűncselekményről szerzett tudomást, és ugyanúgy használhatná a bíróságot az általa látott bizonyítékok előkerítésére. Már ha azok egyáltalán hitelesek. Április 27-i közleményében, alig néhány sorral a fent idézett, tényközlésnek látszó mondatok után ugyanis már feltételes módba megy át: „Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy amennyiben az általam látott dokumentumok hitelesek, a miniszterelnök súlyosan megsértette a magyar törvényeket és elárulta a hazáját.” Aha. „Amennyiben hitelesek.”

A DK prominenseinek magyarázkodása is azt az érzetet kelti, hogy Gyurcsánynak valójában fogalma sincs, hogy az a bizonyos „közvetítő” milyen iratokat mutatott neki és milyen céllal. Gréczy Zsolt szóvivő a blogjában még azt a lehetőséget is felvetette, hogy esetleg „ez az egész egy orosz titkosszolgálati sztori”, amibe Gyurcsányt „belehúzzák”, és ez „őt magát sodorhatja nemcsak politikai, hanem életveszélybe is”. Gréczy másik gondolatát Vágó István elnökségi tag is előadta az ATV-ben: e szerint Gyurcsánynak azért kellett a leleplezés nehéz fájába vágnia fejszéjét, mert ha hallgat, és valahogy kiderül, hogy tudott róla, de nem szólt, az ártott volna a hírnevének. Lapzártánk napján éppen arról szólnak a cikkek, hogy az MSZP-s Molnár Zsolt meghívta Gyurcsányt és Orbánt a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésére. Mire Gyurcsány közölte, hogy csak akkor megy el, ha Orbán is jön – vagyis praktikusan megtagadta a részvételt. De mindenkit megnyugtatott, hogy négyszemközt mindenképpen elmeséli Molnárnak, amit tudni vél.

Alig egy év múlva választás lesz Magyarországon, és az elmúlt év amerikai és európai tapasztalatai alapján nem az a kérdés, az oroszok képesek-e beavatkozni, hanem az, hogy milyen formában óhajtják ezt megtenni. Az orosz befolyásszerzés addig is a magyar és a világpolitika meghatározó tényezője marad. Erről a bonyolult kérdésről a független sajtó, köztük ez a lap is, igyekszik a legjobb tudása szerint, alaposan és megfontoltan tájékoztatni olvasóit. Gyurcsány Ferenc megalapozatlan állításaival viszont azt az érzetet erősíti, hogy ez az egész orosz para nem több bizonyíthatatlan összeesküvés-elméletnél. Összepiszkítja azt a fontos és nem mindig veszélytelen munkát, amit az orosz befolyást feltárni igyekvő politikusok és újságírók végeznek.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.