Ennek a minimális civilizációs elvárásnak a kielégítésére még a közepesnél csak kicsivel kevésbé korrupt, és az átlagnál csak kicsivel tehetségtelenebb fővárosi és országos vezetésnek is alkalmasnak kéne lennie. Ehhez képest van meleg nyári napokon 35 fok a 3-as metró kocsijaiban, és a fővárosi buszok egy részén majd’ 40. Ennyit mért az elmúlt napokban a Közlekedő Tömeg nevű civil szervezet aktivistája, és mértek a Közlekedő ugyancsak civil adatszolgáltatói.
Hogyan sikerült idáig leküzdenie magát Budapestnek?
Tényfeltáró barangolásunkat kezdjük a mérés egyik helyszínéül szolgáló 4-6-os villamospótló buszokon. Ezek a buszok a Corvin-negyedtől a Fehérvári útig, valamint a Széll Kálmán tértől a Margit utcáig tartó pályán közlekednek.
De miért kellenek egyáltalán pótlóbuszok? Miért kell az idén is felújítani a 4-6-os pályáját? Miközben így vagy úgy ezeket a szakaszokat is felújították már a korábbi években? Szerkesztőségünk kis jóindulattal szakértőnek mondható tagja (a vonatkozó tananyag elsajátítása után csapták ki a Vasútépítő Egyetemről) úgy véli: teljes képtelenség, hogy bármely pályaszakaszon pár évente ki kelljen cserélni a teljes vasúti felépítményt. Azt viszont senki precízen nyomon követni nem tudja – az érintetteken kívül –, hogy az egyes korábbi felújítások milyen műszaki tartalommal valósultak meg. Ezért legyünk megengedők, és jobb meggyőződésünk ellenére tételezzük fel: nem direkt végeztek a kivitelezők korábban rossz munkát, s ehhez nem kaptak szabad utat korrupt fővárosi hivatalnokoktól. De ettől még bőven igaz lehet a fővárosi ellenzék ama állítása, miszerint olcsóbb és praktikusabb lett volna, ha az évenkénti barkácsolás helyett egy lendülettel újul meg a 4-6-os pályája.
Lássuk hevenyészett oknyomozásunk második pontját. Az MTI egy korábbi közleménye szerint, és nyilván nem a kisujjukból szopták ezt, az „érintett szakaszokon alacsony padlós, légkondicionált buszok közlekednek majd”. Ezzel szemben – a közkedvelt rendőrségi fordulattal élve – a tapasztalati tény az, hogy a jó édesanyjuk közlekedik az érintett szakaszokon légkondicionáltan, nem a pótlóbuszok. Ennek az lehet az oka, hogy a BKV Zrt.-nek nincs elég jól működő, légkondicionálóval, vagy a nagy hőségben is megfelelően működő légkondicionálóval felszerelt busza ahhoz, hogy az összes általa üzemeltetett viszonylaton ilyeneket és csak ilyeneket futtasson. A fővárosi busz-szituáció akár csak hozzávetőleges átlátásához tudnunk kell, hogy a tömegközlekedési szolgáltatást a BKK nevű fővárosi cég rendeli meg különféle, a jelen állás és szám szerint három alvállalkozójától: a BKV Zrt.-től, a Volán Zrt.-től és a VT–Arriva Kft.-től. Ezek közül az első fővárosi, a második magyar állami, a harmadik részben külföldi magántulajdonú vállalat; a 40 fokos belhőmérsékletű, tehát nem légkondicionált járatokat jellemzően a BKV viszi. Abba most nem mennénk bele, hogy helyes volt-e vagy sem ily módon megbontani a szolgáltatás szerkezetét, azaz a közlekedésszervezőt különválasztani – biztosan lehet így is meg úgy is normálisan működetni egy nagyváros tömegközlekedését. Az viszont tény, hogy – miközben a VT–Arriva szolgáltatásaira nincs panasz – a BKV buszállománya öreg, elavult, rossz műszaki állagú járművekből áll. Leginkább azért, mert a buszbeszerzéseit ad hoc módon, zavaros közvetítő cégeken, következésképpen drágán abszolválta, és szarokat vásárolt össze – és hogy ennek a bénaság, a korrupció vagy az állandó pénzhiány (a központi kormányzat szűkmarkúsága) az oka, és milyen arányban, azt a bennfenteseken kívül aligha tudná bárki megmondani. Ők viszont, érthetően, nem sietnek ezt elárulni. Annyi azonban biztos, hogy úgy 2015 táján, amikor a 3-as metró felújítása komolyra fordult, a BKV feladata lett volna a metrópótló buszok beszerzése. A legkedvezőbb ajánlat a lengyel Solaris cégtől érkezett a 150 járműre, ám a kormány végül nem adott rá pénzt; a lengyelek helyett a BKV-nak és a másik szolgáltatónak, a Volánnak egy szélhámos magyar céggel kellett szerződnie. Az azóta – több milliárdos adósságot maga mögött hagyva – csődbe ment Ikarus EAG a 150 busz helyett végül pár darab, kívülről csuklós buszra a megtévesztésig hasonló, ám nagyjából mozgásképtelen tárgyat adott át, mielőtt végleg feladta az egyenlőtlen küzdelmet a buszgyártással. Viszont gazdái – akkoriban legalábbis – az Orbán-rezsim jobban pozícionált oligarchái közéi tartoztak; és ekkoriban a „magyar nagytőke” iránt minden körülmények között elkötelezett kormány is a tradicionális magyar buszgyártás újjáélesztéséről eregette piros-fehér-zöld tirádáit. És a magas hőfokon izzó patriotizmus esetünkben is, mint annyiszor máskor, rátalált a hozzá illő gazemberek potens csapatára.
Miután képet alkothattunk fővárosunk buszállományának siralmas állapotáról és annak okairól, analízisünk következő pontjaként azt említsük meg, hogy a 3-as metró felújítása tulajdonképpen már évekkel ezelőtt befejeződhetett volna, illetve be kellett volna fejeződnie: a beruházás elhúzódásának feltárására ez az újság is, képletesen szólva, sok vödör tintát elhasznált. De biztos pár éve is épp úgy megfőtt volna a fővárosi buszozó, mint ezen a nyáron. Azt viszont már nem üthetjük el efféle cinikus válasszal, hogy a 3-as metró új, illetőleg felújítottnak hazudott szerelvényeit már eleve klímaberendezés nélkül kérte és kapta orosz beszállítójától, a Metrovagonmastól a főváros. A remek vásárlás során – s ezt az üzletet is Orbán Viktor kényszerítette Budapestre – a 80-as évek végének csúcsmodelljét sikerült beszereznünk a legmodernebb szerelvények áránál csak kicsit drágábban – és hát tényleg ki gondolta volna, hogy ilyen meleg lesz a kényelmes, esztétikus vagonokban. Hogy a 35 fok ennyire zavar majd egyeseket. Az izzadó utazóközönség pedig jobban tenné, ha nem a saját kitágult pórusaira koncentrálna, s nem magát sajnáltatná, hanem a tranzakció minden kétséget kizáróan magisztrális geopolitikai dimenzióinak gondolatával hűsítené magát.
Ja, kurva meleg van nyáron a békávén. Régen is meleg volt, és le lehet szállni a picsába, akinek nem tetszik. Jelentéktelen, apró kellemetlenség. De nem az. A faszt az. Ott van mögötte, benne minden, ami ezt az országot lenyomja – a töménytelen elrabolt és eltékozolt pénz, a főváros kifosztása és intézményeinek kiürítése, a törvények és a józan, megfontolt, a közösség érdekeit szolgáló demokratikus döntéshozatal letiprása, a nacionalizmus és az önkény. Kellemes hűvösben buszoznak Solaris járműveiken a varsóiak, ötödik metróvonalát építi Bukarest. Amíg ezt alaposan, pontosan, elég sokan meg nem értjük, addig főni fogunk. Addig fogunk főni.
