Az elképzelés az volt, hogy van az a pénz (sok pénz, forintban), amit a jegybank a szar forintárfolyamon kaszál, mely szar forintárfolyam egyébként legalább részben tudatos gazdaságpolitikai döntés eredménye, és ezt a döntést legalább részben Matolcsy György hozta. Mondhatnánk úgy is: a jegybank ügyesen shortolta a forintot. Ezt a pár száz milliárdot (utolsó adataink és darabszám szerint 265,8-ot) Matolcsy különféle, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által különféle kamucélokra alapított alapítványokba pergette ki, az alapítványok vezető testületeit pedig telerakta a jegybankban dolgozó, ilyen-olyan állású beosztottaival és bizalmi embereivel. Hogy ezzel a töménytelen pénzzel mit fognak majd ezek az emberek kezdeni, arról sejtelmünk sincs, sőt, a dolog úgy lett kitalálva, hogy a jövőben, amikor már belefogtak az alapítványok a költésbe, a költés után, visszamenőleg se tudhassunk meg semmit. Mégpedig a következő logika szerint: az alapítványok a rájuk vonatkozó szabályozás szerint függetlenek az alapítótól (azaz az alapító hivatalosan nem szólhat bele az alapítvány napi működésébe), és az alapítványok gazdálkodására vonatkozó átláthatósági szabályok sokkal lazábbak, mint a közpénzből gazdálkodó vagy közvagyont kezelő állami intézményekre vonatkozók. Az MNB-t kiradíroztuk a képből, az alapítványoknak pedig nem kell tételesen, számlára, szerződésre bontva elszámolniuk minden költésükkel – ezt gondolhatta Matolcsy. Ez lett volna a nyomok eltüntetése, a tökéletes bűntény utolsó kelléke.
Ám néhány sajtótermék – köztük ez az újság is – közérdekű adatkérésekkel kezdte nyaggatni az alapítványokat, amelyek a bíróság előtt hiába hivatkoztak arra, hogy ez az ő pénzük és nem a jegybanké, és az ő pénzük nem közpénz, és ezért senkinek semmi köze hozzá: a közérdekű adatszolgáltatás megtagadása miatt indított pereket sorra vesztették el. Ekkor Matolcsy úgy gondolhatta, hogy a bíróságokon megdőlt bizonyítást magasabb szintre emeli, és a jegybank alapítványait a törvény erejével veteti ki a közérdekű adatok nyilvánosságát garantáló törvény hatálya alól. A jegybanktörvény ez irányú módosítását – emlékeznek rá: ennek az indoklásában szerepelt az „elveszíti közpénz jellegét” fordulat – az Országgyűlés március 1-jén fogadta el.
Itt lépett közbe először a köztársasági elnök – aki normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól –, majd az Alkotmánybíróság. A nagy többséggel meghozott határozat a jegybanktörvény módosítását megsemmisítette, a következő logika szerint. A jegybank alapítványaira nemcsak azért vonatkoznak a közpénzt felhasználó állami intézmények közpénzfelhasználásra vonatkozó szabályai, mert, basszus, közpénzt használnak fel, hanem azért is, mert közfeladatokat látnak el. „…(a)lapításukra kizárólag »az MNB feladataival és elsődleges céljával összhangban« [MNBtv. 162. § (2) bekezdés] kerülhet sor” – szögezi le az AB. Az, hogy az alapítványok nem közfeladatot látnak el, meg se fordul a fejünkben, kedves, szegény, hülye elnök úr! Hisz akkor meg se lehetett volna őket alapítani! És ha mégis, az törvénysértő lenne! „Amennyiben a kizárólag közpénzből gazdálkodó MNB-alapítvány nem közfeladatot látna el, úgy annak alapítása eleve nem állna összhangban az MNBtv. 162. § (2) bekezdésével.”
Az AB egy ponton – olyan sértetten fejcsóválós hangon – azt is felrótta a törvényhozónak, hogy arra sem vette a fáradságot, hogy megindokolja, miért kéne az alapítványokat kivonni az infótörvény hatálya alól, hogy milyen felsőbb ok üti a közpénzek felhasználásának megismeréséhez fűződő alapvető alkotmányos jogot.
Matolcsy biztos azt gondolta: a hülyéknek jó lesz így is.
Van az a magyarázat, hogy ily módon jogállamiságunk fő, sőt, két fő őrszerve kiigazított egy sajnálatos törvényhozási bakit. Fog a fék, súlyba esik az ellensúly, fényesedik a közérdek, és a szavak (legalább közelítőleg) azt jelentik, amit jelentenek – remek! Ez jó magyarázat, biztos igaz is.
De mivel ebben az országban élünk, mi sem bírunk leállni. Talán tényleg ciki lett volna az alkotmánybíráknak, még a legelvetemültebb fideszesnek is közülük, ezt is lenyelni. Talán megfordult a fejükben a közmegvetés, ami akkor sújtja őket testületként és egyenként, ha ezt is átengedik magukon – az „elveszíti közpénz jellegét” fordulaton már mindenki csak röhögött. Vagy azt gondolták végig: Orbán nem rájuk fog haragudni, hanem Matolcsyra, aki ebbe a buktába belerángatta? Miközben azt se felejtsük el, hogy az AB csak az elvárható minimumot hozta – és csak a jegybank alapítványainak átláthatóságáról döntött. Amely alapítványok tovább ketyegnek: csak annyival vagyunk beljebb, hogy nem vagyunk eltiltva attól, hogy megtudjuk, mi történik majd a nekik juttatott százmilliárdokkal. Az AB nem a lopástól tiltotta el Matolcsyt.
Azt majd egy másik bíróság fogja számon kérni rajta.
