A szerk.

Bankrablás

A szerk.

„Tekintettel arra, hogy egy olyan bankot, amit sosem kellett volna egyébként külföldieknek eladni, a magyar állam visszavásárolja, és ezzel a magyar nemzeti tulajdon aránya a bankrendszeren belül meghaladja az ötven százalékot” – ezt az MKB Bank folyamatban lévő állami megvárlására utalva mondta Orbán Viktor, 2014 nyarán Tusnádfürdőn.

„A kormány célja, hogy a bankrendszerben a magyar tulajdon aránya nagyobb legyen, ezáltal a magyar lakosság és a vállalkozások kevésbé legyenek kiszolgáltatottak a pénzügyi szolgáltatásokban. (…) A bank legkésőbb 2016-tól már nyereségesen működhet. Ennek megfelelően az új tulajdonos részéről tőkeemelés nem szükséges, az MKB átalakítása nem terheli az államot és az adófizetőket” – ez pedig a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium győzelmi jelentése a bank adásvételi szerződésének aláírásakor, 2014. szeptember 29-én.

Már ennyiből is kitalálhatta mindenki, hogy – elvégre Orbán Viktor kormányáról írunk – a következőkben is hazugságról és lopásról lesz szó.

Lapunk beltestében részletesen is leírjuk, hogy a német anyabank lényegében fizetni is hajlandó volt azért, hogy eladhassa a – nem kis részben az Orbán-kormány politikája következtében – masszív veszteséget fölhalmozó MKB-t. Az immár állami tulajdonú bank rossz hitelelemei két lépésben a közvetve a Magyar Nemzeti Bank alá tartozó Magyar Szanálási Vagyonkezelő Zrt.-hez kerültek, így a megtisztított MKB 2015 októberében megkezdhette „normális banküzemi tevékenységét”, például hitelt nyújthatott Andy Vajnának a Tv2 megvásárlásához, valamint a Matolcsy György jegybankelnök unokatestvéréhez köthető cégnek az Origo fölvásárlásához. A tulajdonos állam ezzel egy időben elkezdett vevőket keresni a bankra, és ennek az áldozatos munkának a gyümölcse ért be napjainkra.

Mint azt kedden a magyarnarancs.hu-n megírtuk, az MKB megvásárlására győztes pályázatot benyújtó konzorcium vezetője egy olyan luxemburgi cég, amelyet vételi ajánlatának be­adásakor még be sem jegyeztek. E cég többségi tulajdonosának jelenleg összesen alig 2,5 millió forint a tőkéje (a miheztartás végett: a konzorcium 37 milliárd forintért kaphatja meg a végső soron közpénzekből följavított MKB-t); a végső tulajdonos pedig egy szingapúri reklámcég. (A cégháló felfejtésében kitűnő kollégánk e pontnál megakadt, hiszen a vonatkozó szingapúri adatbázist csak helyi elemek használhatják.)

Még az Orbán-alkotmány is kimondja, hogy nemzeti vagyon (márpedig egy jegybanki tulajdonban lévő bank annak számít) átruházására csak olyan szervezettel köthető szerződés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése átlátható. A kérdés ezek után az, hogy az MKB-sztori mely pontján hazudott (hazudik) nagyobbat az Orbán-adminisztráció: amikor a hazai bankrendszer minél nagyobb magyar tulajdonosi arányáról hadovált (hiszen papíron ázsiai érdekeltségű a vásárló konzorcium vezetője), vagy amikor az átláthatóságról. Gyanítjuk, inkább az utóbbinál, mivel józan ésszel belátható, hogy a 2,5 millió forintos tőkével magyarországi nagybankot megvásárolni szándékozó cég igazi tulajdonosai egyelőre a háttérben vannak. Akik lehetnek magyarok is; és nagy valószínűséggel azok is.

És ha ez így van, akkor ez a történet a hazugság mellett elsősorban a lopásról szól. Ebben az esetben jó lenne megérni, hogy ezért valaki még felelni fog.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.