Az asszony, aki gyakorlatilag megvakult a szülés után. Az erősen rövidlátó nő, két gyermek édesanyja 35 évesen esett ismét teherbe. A teherbe esés után azonnal szemorvoshoz fordult, és három szakorvos is egyértelműen tudomására hozta, hogy a terhesség és a szülés végzetesen károsíthatja tovább a látását, ám egyikük sem állított ki neki hivatalos szakvéleményt. Végül a háziorvosa írt egy igazolást arról, hogy a terhesség veszélyezteti az életét, lévén két korábbi szülése császármetszéssel folyt le, egy harmadik már végzetes lehetne. A varsói klinika visszautasította az abortuszkérelmet, mondván, nem szakorvos állította ki az igazolást. Alicja Tysiąc hát megszülte harmadik gyerekét – császárral. A nem sokkal a szülés után kiállított szemész szakorvosi jelentés szerint a látása a terhesség alatt jelentősen leromlott; 50 százalékos rokkantból 100 százalékos lett. Alicja Tysiąc ezután a lengyel igazságszolgáltatáshoz fordult. Hiába.
Mindez 2000-ben esett, de akkor is ugyanaz az abortusztörvény volt érvényben (1993 óta) Lengyelországban, ami most. Európa talán legszigorúbb abortusztörvénye (vagy a második legszigorúbb, az írországi után – mint látjuk, e nemes verseny még tart). S ezt az abortusztörvényt, amelynek alkalmazóit 16 esztendeje nem érdekelte Alicja Tysiąc szeme világa, most – a lengyel katolikus püspöki kar erőteljes nyomására, s miniszterelnöki támogatással – szigorítani akarják. A papság nem adna egérutat senkinek, pontosabban nem kegyelmezne senkinek.
A szigorú abortusztörvény ma még engedélyezi a terhesség megszakítását azoknak, akiknek a terhessége bűncselekmény következménye, akiknek a magzata súlyos betegségben szenved, illetve azoknak, akiknek az egészségét veszélyeztetné a terhesség, illetve a szülés (e harmadik kitétel komolyságát persze a fent citált eset markánsan cáfolja). Mindezen felül van még egy alig is értelmezhető lelkiismereti klauzula is, ám annak alkalmazhatóságáról a fentiek fényében nem érdemes beszélni. Annál is kevésbé, mert ha átmegy a püspöki kar követelése, minden kivételt eltörölnek. Nem lesz több felmentő körülmény, az új törvény az abortusz teljes tilalmát hozza el. És persze az ótvaros középkort, az asszonyállat korát.
Magyarországon ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy áh, ezt úgysem merik megcsinálni. Nos, ebben ne bízzunk túlságosan. Ha csak az elmúlt évek történéseire vetünk egy pillantást, durva dolgokba ütközünk. 2011 nyarán Mariusz Dzierżawski, a Jog az Élethez Alapítvány vezetője 450 ezer aláírást tett le, így a maival gyakorlatilag szó szerint azonos „állampolgári indítványát” végül a 460 tagú törvényhozásban csak 5 szavazat különbséggel utasították el. 2013-ban pedig az újra és újra fellángoló szigorítási törekvések jegyében a ma kormányzó Jog és Igazságosság Pártja egyik képviselője akart a parlamentben kiállítást szervezni Az igazság az abortuszról címmel. A kormányon lévő Polgári Platform akkor is csak nagy nehézségek árán tudta visszaverni az újabb kezdeményezést, de hol van már az ő kormányzásuk.
Mondhatjuk, hogy régi becsípődése az abortusz teljes tiltása a lengyel jobboldalnak, s kivált a papságnak, a kommunizmus alatti (1956-tól 1993-ig) jóval megengedőbb szabályozásra adandó végérvényes válasz, vagy valami ilyesmi. Valójában az, amit a lengyel katolikus egyház akar, aligha különb az inkvizíciónál. Ha úgy tetszik, nőkön elkövetett csoportos nemi erőszak, illetve számos lehetséges esetben egyszerű halálos ítélet, a fellebbezés bárminő lehetősége nélkül. A női test teljes birtokbavétele, a személyiségi jogok – teljes! – elvetése. Üzenet arról, hogy azt teszünk veletek, amit kényünk-kedvünk diktál. Félreértés ne essék, nem csak a nőknek üzenet. Minden lengyelnek.
Akik persze eddig is a maguk módján reagáltak az efféle üzenetekre. Például elmentek Németországba vagy Csehországba, s jó drágán elvégeztették a beavatkozást. De hányan élnek Lengyelországban olyanok, akiknek erre egyszerűen nem telik?
A lengyel társadalom reakciói persze túlmutatnak a passzív rezisztencia efféle kreatív megnyilvánulásain. A hétvégén sokezres tüntetés volt a szigorítás ellen. Hívők nagy csoportokban – nők, férfiak egyként – hagyták el a vasárnapi misét, amikor a pap belekezdett az abortusz tiltását szorgalmazó beszédébe… satöbbi. Ebben a pillanatban nem tudni, hogy a tiltakozás mennyire befolyásolja a jobboldali revansvágyat a parlamentben – a püspöki kart azonban aligha.
A másik kérdés nyilván az, hogy mit szól mindehhez Európa? Hiszen Lengyelország az EU fontos tagja. Alicja Tysiącnak végül az Európai Emberjogi Bíróság szolgáltatott – éveken át tartó pereskedés után – igazságot. A bíróság Lengyelországot 25 ezer euró kártérítés (és 14 ezer euró perköltség) megfizetésére kötelezte. A mai fejlemények azt látszanak igazolni, a büntetés nem érte el a célját. Az elkövető újabb gaztettre készül. Kívülről aligha lehet megállítani.
S kell-e mondani, hogy mindez nem csupán a lengyelek baja? Mint lapunknak a Fidesz–KDNP szakpolitikusa már 2012-ben megmondta: „Magyarországon a magzatnak több lehetőséget kell adni. Azon szorgoskodom, hogy a gyermekek, magzatok ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos módosítások megtörténjenek. (…) Nem értem, miért nem kell adminisztratíve is védeni a magzatot, ha már egyszer az alaptörvényben elfogadtuk, hogy az élet a fogamzással kezdődik. Arra gondoltam, ezen valamilyen formában változtatni kell…”
Jobb lesz tehát felkészülni. A sötétséget nem állítja meg az országhatár.
