Mi sem akarjuk - mégiscsak abszurd lenne, ha egy olyan párt kapna szabad kezet az ország akár teljes átalakításához - az alkotmányozáshoz -, amelynek a jövőbeli cselekedeteit tárgyazó megnyilvánulásaiból minden és mindennek az ellenkezője is kiolvasható. Az is, hogy csinálnak "valamit" a gazdaságban, meg az is, hogy nem csinálnak semmit, csak várják, hogy jobbra forduljanak a dolgok; meglehet, evvel járna mindenki a legjobban. Azt is beléjük lehet látni, hogy szétdúrják a még működő demokratikus intézményeket, a rosszul működőkhöz viszont nem nyúlnak, meg a fordítottját is.
Amit viszont biztosan ismerhetünk a Fideszből, az a múltja. Az sem különösebben bizalomgerjesztő: az 1998-2002-es ciklus emléke. A demokratikus intézmények erodálása, a fékek és ellensúlyok befolyásolására tett megannyi kísérlet, a demokratikus eljárásrendek nem kellő tisztelete, a gazdasági klientúraépítés, a piaccal szembeni gyanakvás - és végül, legsúlyosabban: az a beszéd és az az érintkezési mód a magyar politikában, a nemzet felosztása jókra és rosszakra, amit e párt tett bevetté, s aminek a Jobbik csak logikus folytatása.
Azok tehát, akik nem akarják, hogy a Fidesznek kétharmada legyen, hovatovább azt akarják, hogy sima többségét is erős ellenzék tartsa demokratikus korlátok közt, három pártra szavazhatnak: az MSZP-re, az MDF-re és az LMP-re.
Az LMP-re azért lehet szavazni, mert tagjainak és jelöltjeinek jóhiszeműsége többé-kevésbé evidens, és mert egy csomó dologban helyes és tisztességes álláspontot képviselnek. Ezek az egyéni szabadságjogok érvényesülését, a parlamentáris demokrácia intézményrendszerének sérthetetlenségét, a kívánatos (az általunk is kívánatosnak tartott) szociálpolitikát, az állam működésének átláthatóságát és nyilvánosságát érintik. Rokonszenves, ahogy oszlatnák a homályt, ahogy a poshadt hatalmi viszonyokat újrarendeznék, s szakítanának az alávetettségek és a kiszolgáltatottság évtizedes rendjével. Rokonszenves a szabadság és a nyitottság, ami körüllengi jelenlétüket. Rendes baloldali párt ez, mi bajunk lehetne vele? Hátha egyszer ők lesznek az igazi baloldali párt!
Az LMP-re azért nehéz szavazni mégis, mert a demokratikus Magyarországot akkora szörnyű válságban látják, amilyenben egészen biztosan nincs. Márpedig a "válságról" szóló beszéd mértékvesztetté válása éppenséggel az autoriter hatalomgyakorlásnak ágyaz meg. Nehéz rájuk szavazni azért is, mert sok olyan elképzeléshez ragaszkodnak, amelyeket ez a lap nem oszt. Ha mi helyesnek gondoltuk a vizítdíj és a tandíj bevezetését, a magánosítást az egészségügyben és a közlekedésben; ha ez a lap nem hisz feltétel nélkül sem az államilag finanszírozott "zöld" gazdaságélénkítésben, sem a protekcionizmusban, a gazdasági nacionalizmus semmilyen formájában, viszont hisz abban, hogy az országot és lakóinak jólétét a szabad verseny viszi előre, mely során az államnak nem a vállalkozás, hanem a fair feltételek, a startpozíciók egyenlőségének biztosítása a feladata, akkor miért választaná az LMP-t?
És mi a helyzet a másik kis párttal, az MDF-fel?
Mi szavazhatunk-e rájuk?
Miért ne? Annál is inkább, mert az MDF-é ma az egyetlen valóban liberális program a szegényes menüsorban, s ez mégiscsak egy liberális újság lenne.
De az is biztos, hogy nem egykönnyen. Azért, mert egyáltalán nem biztos, hogy léteznek. Bokros Lajos kétségkívül kiváló ellenzéke lenne egyfajta kormánypolitikának; de mögötte alig is látszik működő, élő szervezet, infrastruktúrával, szakértőkkel. És bár nincs okunk kételkedni Bokros vagy az MDF demokratikus elköteleződésében, a parlamentáris demokrácia őszinte hívei csak erős fintorgással bírták végignézni azokat a machinációkat, amelyekkel Dávid Ibolya megmentette frakcióját a teljes leolvadástól. (Ha mégoly nemtelen támadások is érték és érik őket mind a mai napig.)
Harmadik jelöltünkre, az MSZP-re sem könnyű szavazni. Soroljuk? A sok megalkuvás a kormányzati munkában. A hajlam a lustaságra, a sunnyogásra. A népbutításra - melynek következményeit máig nyögi Magyarország. A 2008 márciusában beállt gondolattalanság. A siralmas káderállomány. És persze - a nettó lopások sűrű szériája.
De nem is lehetetlen.
Csak egy lépést kéne hátralépni, hogy a szocpártot körülölelő gyanút, vagy egyes szocialista politikusok bizonyítottnak tekinthető korrupciós ügyeit a most uralkodónál kicsit árnyaltabb fénytörésben lássuk. Ceterum censeo: ha a pártokhoz kötődő, a "korrupció" gyűjtőnév alá sorolható cselekmények teljessége ismeretlen előttünk, de azt tudjuk, és biztosan tudjuk, hogy a magyar politika minden eddigi szereplője megégette magát, akkor minden olyan kijelentés, miszerint a szocpárt különösen, aránytalanul, megveszekedetten korrupt lenne, alátámasztatlan. Addig a "korrupció" emlegetése a választási kampányban csak a politikai manipuláció eszköze lehet. Zuschlag lebukott. Helyes. Meglett 50 millió. Hol a többi? A többi milliárd? "Nem szavazok olyan pártra, amelynek egyik területi listáját Veres János vezeti." Helyes. Mondjunk más pártok környékéről hasonló formátumú személyeket? Hányat? Mondjunk rendes embert a szocpárt szűkebb listájáról? Hányat? S valóban: sok rossz elmondható az MSZP kormányzati teljesítményéről és választási programjáról is. De most nem kormányzásra keresünk alkalmas gárdát.
Meggyőződésünk azonban az is, hogy a haza életének e pillanatában nem tehetjük meg, hogy személyes választásunkat csak elvi megfontolások vezessék. A helyzetünk ettől persze csak nehezebb. Hisz azt kéne tudnunk, hogy mi jár a hozzánk többé-kevésbé hasonlóan gondolkodó milliónyi honfitársunk fejében. Hogy milyen impulzusnak engedelmeskednek majd, midőn tolluk április 11-én elindul a papíron. E tanácstalanság, a Fideszt a háta közepére sem kívánó népesség bizonytalansága és megosztottsága ma a Fidesz legerősebb esélye a kétharmadra.
Kétségtelen, hogy célunkat - miszerint a Fidesz-kormánynak legyen erős baloldali és liberális, jelen alkotmányos berendezkedésünket és az egyéni szabadságjogokat vad párducként vagy anyazsiráfként védelmező ellenzéke - jobban szolgálná, ha mindhárom, fent méltatott formáció képviseletet nyerne a parlamentben. Nemcsak a kétharmad válna így távolabbivá, de a parlamentben, a bizottságokban, az ilyen-olyan kuratóriumokban is több vigyázó szem figyelné a hatalom birtokosainak kezét és zsebét. És nem mindegy az sem, hogy az MDF és az LMP hardcore támogatói így nem veszítenék el érzelmi érdekeltségüket, érdeklődésüket a magyar politika iránt: a két kis párttal az Országgyűlésben és a tévékben vidámabb színezetű lenne közéletünk hímes mezeje.
Ugyanakkor ha a két kis párt nem ugorja meg az ötszázalékos küszöböt, és a rájuk eső összesen 3, 5, 9,99 százaléknyi szavazat a semmibe hullik, megeshet a katasztrófa - az, hogy a Fidesz legerősebb ellenzéke a Jobbik lesz.
Még akkor is, ha nem úgy van az, hogy aki az LMP-re vagy az MDF-re szavaz, az okvetlenül a szocialistákra szavazna, ha nem lenne LMP vagy nem lenne MDF.
De valamennyire úgy van.
Szavazz az MDF-re, mert így is, úgy is sokan szavaznak rá, és lehet, hogy a te szavazatodon múlik, hogy elvész-e 4,99 százalék, vagy sem.
Szavazz az LMP-re, mert... mint fent.
Szavazz a szocialistákra, mert különben fölöslegesen szavazol.
E ponton, midőn e talányos matematikához értünk, mi sem tehetünk mást, csak széttárjuk a kezünket.
De szavazni kell, szavazni fogunk.
Az MDF-re adott voks hasznosulásának esélyét szerfölött csekélynek látjuk. Ne legyen igazunk, de a három területi lista hiánya eldönti sorsukat.
Az LMP-re adott voks több eséllyel hasznosulhat. Drukkolunk az LMP-nek, annál is inkább, mivel olvasóink és rendszeres szerzőink, sőt szerkesztőségünk tagjai közül is számosan bennük találták meg kedvencüket.
De ha a szocpárt nyomorúságos tizenpár százalékon végzi, akkor a magyar Országgyűlésben hosszú évekig nem marad számottevő, cselekvőképes baloldali és liberális ellensúlya annak a tekintélyuralmi kormányzásnak, amelynek sarokkövei jól láthatón az etnikai protekcionizmus, a nemzeti antikapitalizmus, a klerikalizmus lesznek; és amely a bírói hatalmi ág s a fékek és ellensúlyok maradék függetlensége elleni mindennapi támadásokat ígér. Lehet, az ellensúly szerepéhez elég erőt és felhatalmazást gyűjt magának idővel az LMP. Az is lehet, hogy az MSZP megroppan e teher alatt: hisz azt se tudjuk, megérik-e egy darabban a következő pár hónapot.
De ebben a pillanatban akkor is ők tűnnek a legalkalmasabbnak e szerepre.
A szerk. ezért a Magyar Szocialista Pártot választja.
