A szerk.

Csengőfrász

A szerk.

Nem könnyű, majdhogynem lehetetlen a kijárási korlátozás és a szükségszerű távolságtartás idején tüntetést szervezni. De Szél Bernadett, Hadházy Ákos és a Momentum mégis megoldotta a feladatot: gépkocsis demonstrációt gründoltak Magyarország miniszterelnökének a királyi várhoz ügyesen odabiggyesztett erkélye alá, a Clark Ádám térre.

Nem szegtek törvényt, nem rúgták fel a kijárási korlátozást, csak úgy intézték a dolgaikat, hogy egy időben többen (nem százezren, nem tízezren, tényleg csak páran) arra jártak, s amikor odaértek, dudáltak egy nagyot, engedjük meg, dudáltak, mint a veszett fene. Megcsinálták ezt a múlt hétfőn, meg ezen a hétfőn is. Most azért, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a honi járványkezelés csapnivaló és hazug volta fölött. Nem egy világmegváltó gesztus, de a maga módján és e végtelenül szűk lehetőségek között látványos, szellemes megmozdulás.

Múlt hétfőn le is zajlott simán, most azonban lecsapott a tüntetőkre a magyar állam rendőrsége. A maga teljes szigorával. A hé még azt is megbüntette, aki a biciklicsengőjét használta a Clark Ádám téren. A bicikli-kibaszott-csengőjét. Mit mond egy biciklicsengő? Kábé annyit, hogy cring-crangg. Ha ész nélkül nyomják, akkor annyit, hogy cring-crangg, cring-crangg. Jó napot kívánok, személyi igazolványt, lakcímkártyát kérek, megbírságolom „szabálytalan hangjelzés elkövetéséért”. Csilingelt a terrorista! Szépen megbüntettek minden tüntetőt, akit sikerült kiparancsolni a körforgalomból. Vagyis majdnem mindenkit. Hadházyt csak azért nem, mert a múlt heti tüntetésen, amikor még szabad volt dudálni, elromlott a dudája, és most csak annak hangfelvételével demonstrált. Hogy őt nem büntették meg, az pusztán arról árulkodik, hogy szerencsétlen rendőrök kottából dolgoztak, parancsba adták nekik, hogy a kürtölőt büntessék. Akinek pedig rossz a kürtje, az ilyenformán ártatlan. Pedig nyugodtan büntethettek volna azért is, mert üzemképtelen dudával közlekedik. Vagy nincs nála elsősegélyláda! És az izzókészlet, azzal mi a helyzet, Che Guevara?

Ne tévedjünk, a magyar állam rendőrsége azért büntetett hétfőn a Clark Ádám téren, amit Arany János úgy fogalmazott meg, hogy „felköttetem a lord-majort, ha bosszant bármi nesz”. Petőfi Sándor meg úgy, hogy „ne zugjatok olyan nagyon, azt üzeni az uraság, mert lefeküdt, alunni vágy.” Azért büntettek, hogy elvegyék annak a pár tüntetőnek is a kedvét az egésztől, azért, hogy ne jöjjenek el jövő hétfőn is zajongani nagyméltóságú uram sundám-bundám odahegesztett erkélye alá. Azért büntettek, mert ez a történet a pitiánerség története.

Mely történet már az első Orbán-kormány idején, a 90-es évek végén elkezdődött, amikor híre ment, hogy Orbán fel akar költözni a budai Várba. Hajlamos mindenki elfelejteni, de akkor még lehazudták a csillagot az égről, hogy jaj, dehogy akar. Aztán tényleg felköltözött, s az első dolga volt a műemlék épülethez egy szép erkélyt csinálni, mint otthon, stadiont a budihoz. Hogy onnan mutogassa vendégeinek, hogy milyen szép mindene van neki. Most azt hihetnénk, hogy ezzel a csengőfrásszal leért a fenékre a kisszerűség, de az elmúlt tíz év mindenkinek az eszébe véste, hogy mindennél van lejjebb. Legyen az embernek bármennyi ebül szerzett jószága, a bőréből csak nem bír kibújni. Ha bosszút kell állni dudaszó okozta komfortsérelemért, nosza, álljunk bosszút, ahogy csak tőlünk telik: kicsinyesen.

Magyarországon a diktatúrák valamiért imádják demokráciának hazudni magukat. Az ancien régime népi demokráciát épített, Orbán illiberális demokráciát. De mindig kibújik a szög a zsákból, mint ezúttal is. Kádár, amikor vicces kedvében volt, be is ismerte, „azt mondják Nyugaton, hogy itt diktatúra van, igen, elvtársak, de proletárdiktatúra”, s jött a szokott kacsintás. Most meg pitiánerdiktatúra van, a vezér arcán idült vigyorral. Ez is elmúlik.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.