Ilyenek vannak benne, hogy "megdöbbenve értesültem", "nevét és arcképét is felhasználták mindenfajta hivatalos felhatalmazás", "olyan propagandaanyagban, amelyet azok politikai örökösei", "végtelen cinizmussal", "aki teheti, ítélje el és közösítse ki". Ja, közösítse ki. Folytassuk? Nem érdemes, nem érdekes.
Mindenki tudja, arról van szó, hogy az MSZP összebarkácsolt (de szó szerint tessék ezt érteni) egy majd' tizenkilenc perces ún. kampányfilmet, aminek az 59. másodpercében bő 1 másodpercre feltűnik egy Puskás Ferenc nevű egykori magyar labdarúgó muzeális fotója, mint a tehetség és a szabadságszeretet egyik szimbóluma. Puskás, a népszerű Öcsi a fénykorát az ötvenes évek legelején Farkas Mihály Honvédjában, másodvirágzását pedig az ötvenes évek legvégén a Real Madridban élte. A ránk maradt legendák, feljegyzések, archív felvételek szerint ügyes fiú volt, korának igazi klasszis játékosa. Igazság szerint azóta sem volt hozzá fogható magyar labdarúgó, bár mintha a Videotonban egyre többen bontogatnák szárnyukat... Puskás Ferenc labdarúgó korán távozott erről a világról, emlékét bizonyára tisztelettel őrzik a régi futball szerelmesei.
Ugyanakkor ez az emlékezet, vagyis ennek valami egészen betegesen torzult változata a magyar politikai kultúra szerves részeként ma is velünk van dolgos mindennapjainkban - ha kérnénk belőle, ha nem. Aki magyar, Puskással tart. Puskás Ferenc, oh, az Öcsi bácsi valamiféle modellül szolgál arra nézvést, hogy lám, milyen nagyszerű is a magyar, hisz' még focizni is tud, holott tudván tudjuk, hogy nem tud, hiszen legutóbb tán Szváziföld tartalékosan felálló B válogatottja mért megrendítő csapást legjobbjainkra. Magyarországon a labdarúgás, a világ e méltán közkedvelt játéka a mindenkori gyors (gazdasági és politikai) haszonszerzés terepe, szélhámosok és szerencsevadászok ígéreteinek földje rég. Nincs ez másként azóta sem, hogy Orbán Viktor miniszterelnökként is beszállt a játékba.
Magyarország százmilliókból rendezett temetést Puskás Ferencnek. Puskás Ferenc végső nyughelye a Szent István-bazilikában van. Boldogabb népek a királyaikat temetik a bazilikáikba, mi a focistáinkat... Kell-e ennél érzékletesebb példája az alacsony horizontoknak? Ilyen környezetben azon sem lehetne csodálkozni, ha özvegy Puskás Ferencné, "drága Erzsike néni" tényleg úgy érezné, hogy közleményben (jelentsen e szó bármit is neki) kell reagálnia, ha férjének egy régi fotója megjelenik valahol egy másodpercre. Ugyanakkor van egy fogadásunk arra nézvést, hogy nincs itt semmi csodálkoznivaló, s azon sem lennénk egészen meglepve, ha e közlemény nemes gondolata és megvalósítása nem is özvegy Puskásné szellemét dicsérné.
Áder János államfő épp lapzártánk idején ad át magas állami kitüntetést a jubileumi ötvenedik tiltakozónak, aki az MSZP kampányfilmje ellen emelte fel a szavát. Mely kampányfilm (értsen a kifejezés alatt a közleményében ugyancsak ezt a formulát használó Puskásné bármit), nos, olyan, amilyen. Elsősorban elszabott, hisz ki látott már 19 perc hosszúságú, monoton hangon ledarált kampányfilmet - de nem ez az érdekes.
Hanem az, hogy Orbán Viktor az orrunk előtt csinált Mária országából drága Erzsi néni országát, pedig hát ez a máriás dolog sem volt egy kimondott sikertörténet. Orbán világában hiába szádra ne vedd Puskás Öcsi nevét, mert lesújt rád a sistergő istennyila. Mert ő a legnagyobb magyar mindörökké, Wass Albert meg a nagy író, Pataki Attila az énekes, Fekete György a belsőépítész, Kálomista Gábor meg a filmes, és sorolhatnánk reggelig, hogy kikkel merjünk itt nagyok lenni. "Én a B-középben nőttem fel", vágja ki hetykén egy - e kampányfilmben is idézett - televíziós felvételen Orbán Viktor. Ez még nem is lenne baj, de miniszterelnöki működésének hála, úgy tűnik, hogy a mi gyerekeink is ott fognak felnőni, s ez tragédia.
Az egész országból B-középet csinálni pedig bűn.
