A szerk.

Matolcsy visszaveri

A szerk.

Kétségtelen, hogy Magyarország nemzetgazdasági miniszterét 2010. május 29-től hétfőig Matolcsy Györgynek hívták - ám arra a kérdésre sem határozott igennel, sem nemmel nem mernénk felelni, hogy Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank új elnöke valójában létező személy-e.

Az igen mellett szól, hogy - saját elmondásuk szerint - sokan látták őt a saját szemükkel, és köztük szavahihető emberek is vannak. (A tévéfelvételeket, sajtónyilatkozatokat, a "Matolcsy György" aláírással ellátott közleményeket, publikációkat satöbbiket könnyű manipulálhatóságuk okán kizárnánk a bizonyítékok sorából.) Ugyanakkor a nemleges választ is számos érv támasztja alá, és itt nemcsak a hologramtechnológia szélvészgyors fejlődésére és ennek nyilvánvaló titkosszolgálati-hírszerzési összefüggéseire gondolhatunk, hanem Matolcsy, illetve a "Matolcsy", "Matolcsy György" néven közismertté vált fantazmagória valószerűtlenségére is. E valószerűtlenség képi és hangbizonyítékainak a felsorolásától, a fantazma borzongást keltő mimikájának, sokszor értelmetlen, még többször önmagának ellentmondó, és a közgazdasági reáliákkal, a számokkal vagy egyáltalán a valósággal rendszerint semmilyen logikai összefüggésben nem álló eszmefuttatásainak, metaforáinak, példabeszédeinek, megfigyeléseinek felemlegetésétől most helyhiány miatt eltekintünk (úgyis tele van velük az internet). Ennél a hipotézisnél maradva viszont jogosan merül fel az a kérdés, hogy vajon az ország egyfajta kollektív hallucináció áldozata lett-e, vagy szándékos megtévesztésről van szó. Azaz: "Matolcsyt" valaki vagy valakik valamilyen titokzatos céllal kikísérletezték, illetőleg előállították.

Nos, inkább ez az utóbbi fennforgás tűnik valószínűnek, és nem csak azért, mert nehezen tudjuk elképzelni, hogy a nemzet minden tagja egyszerre, egy időben ugyanazt a gombát fogyasztotta volna. Hanem és főként azért, mert "Matolcsy" személyisége és műve bizonyos - ne habozzunk ezt kimondani - művészi koherenciával bír. "Matolcsy" konstruktőrei igenis odafigyeltek az alkotói személyiség integritására. A hajlam az abszurdra, a meghökkentő asszociációk, bizonyos közgazdasági alapfogalmak kiragadása megszokott kontextusukból és áthelyezésük egy radikálisan más dimenzióba, a fogalmazás sajátos minősége, sőt a szilárd hit a nyelvnek a matematika törvényeit is megtörni képes erejében - mindezek olyan jegyei a Matolcsy-oeuvre-nek, amelyek a dadaista hagyományok, a legradikálisabb művészeti irányzatok folytatói közt jelölik ki a helyét. Még egyszer: ha voltak konstruktőrei. Mert az is lehet, hogy "Matolcsy, a gazdasági miniszter" csak egy felület volt, amely rendelkezett ugyan valamiféle anyagszerűséggel, de e szubsztanciának csupán egyetlen funkciója volt, az tudniillik, hogy a Legfelsőbb Elme kisugárzását visszaverje, felerősítse, s kiközvetítse a világba.

Nem tudjuk az igazságot. Csak annyit tudunk, hogy e kérdések Matolcsy György jegybankelnöki kinevezésével most még égetőbbé váltak. Matolcsy bizottsági meghallgatásakor egyszerre tett hitet az infláció kordában tartása meg a kormány gazdaságpolitikájának támogatása mellett. Túl azon, hogy a kormány gazdaságpolitikájának támogatása nem szerepel a jegybank törvényben megszabott feladatai közt: mi lesz, ha a kormány a jegybanktörvényben megszabott feladatok ellenében kéri majd az elnök együttműködését? És mi lesz akkor, ha Matolcsy jegybankelnökként is baromságokat fog beszélni: miközben a jegybankelnök már akkor is cselekszik, ha beszél?

Miniszteri pályafutása során egyetlenegy alkalommal nem keveredett abba a gyanúba, hogy ne Orbán kimondott vagy ki nem mondott igényeinek próbált volna eleget tenni. Ordító szakmai alkalmatlansága a feladatra csak még kiszolgáltatottabbá teszi; és a jegybank szakmai apparátusának szélnek eresztésével mintha már előre el akarná takarítani a nyomokat. Nem árt szembenézni a szomorú ténnyel: az MNB valódi elnökét Orbán Viktornak hívják.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.