Az igen mellett szól, hogy - saját elmondásuk szerint - sokan látták őt a saját szemükkel, és köztük szavahihető emberek is vannak. (A tévéfelvételeket, sajtónyilatkozatokat, a "Matolcsy György" aláírással ellátott közleményeket, publikációkat satöbbiket könnyű manipulálhatóságuk okán kizárnánk a bizonyítékok sorából.) Ugyanakkor a nemleges választ is számos érv támasztja alá, és itt nemcsak a hologramtechnológia szélvészgyors fejlődésére és ennek nyilvánvaló titkosszolgálati-hírszerzési összefüggéseire gondolhatunk, hanem Matolcsy, illetve a "Matolcsy", "Matolcsy György" néven közismertté vált fantazmagória valószerűtlenségére is. E valószerűtlenség képi és hangbizonyítékainak a felsorolásától, a fantazma borzongást keltő mimikájának, sokszor értelmetlen, még többször önmagának ellentmondó, és a közgazdasági reáliákkal, a számokkal vagy egyáltalán a valósággal rendszerint semmilyen logikai összefüggésben nem álló eszmefuttatásainak, metaforáinak, példabeszédeinek, megfigyeléseinek felemlegetésétől most helyhiány miatt eltekintünk (úgyis tele van velük az internet). Ennél a hipotézisnél maradva viszont jogosan merül fel az a kérdés, hogy vajon az ország egyfajta kollektív hallucináció áldozata lett-e, vagy szándékos megtévesztésről van szó. Azaz: "Matolcsyt" valaki vagy valakik valamilyen titokzatos céllal kikísérletezték, illetőleg előállították.
Nos, inkább ez az utóbbi fennforgás tűnik valószínűnek, és nem csak azért, mert nehezen tudjuk elképzelni, hogy a nemzet minden tagja egyszerre, egy időben ugyanazt a gombát fogyasztotta volna. Hanem és főként azért, mert "Matolcsy" személyisége és műve bizonyos - ne habozzunk ezt kimondani - művészi koherenciával bír. "Matolcsy" konstruktőrei igenis odafigyeltek az alkotói személyiség integritására. A hajlam az abszurdra, a meghökkentő asszociációk, bizonyos közgazdasági alapfogalmak kiragadása megszokott kontextusukból és áthelyezésük egy radikálisan más dimenzióba, a fogalmazás sajátos minősége, sőt a szilárd hit a nyelvnek a matematika törvényeit is megtörni képes erejében - mindezek olyan jegyei a Matolcsy-oeuvre-nek, amelyek a dadaista hagyományok, a legradikálisabb művészeti irányzatok folytatói közt jelölik ki a helyét. Még egyszer: ha voltak konstruktőrei. Mert az is lehet, hogy "Matolcsy, a gazdasági miniszter" csak egy felület volt, amely rendelkezett ugyan valamiféle anyagszerűséggel, de e szubsztanciának csupán egyetlen funkciója volt, az tudniillik, hogy a Legfelsőbb Elme kisugárzását visszaverje, felerősítse, s kiközvetítse a világba.
Nem tudjuk az igazságot. Csak annyit tudunk, hogy e kérdések Matolcsy György jegybankelnöki kinevezésével most még égetőbbé váltak. Matolcsy bizottsági meghallgatásakor egyszerre tett hitet az infláció kordában tartása meg a kormány gazdaságpolitikájának támogatása mellett. Túl azon, hogy a kormány gazdaságpolitikájának támogatása nem szerepel a jegybank törvényben megszabott feladatai közt: mi lesz, ha a kormány a jegybanktörvényben megszabott feladatok ellenében kéri majd az elnök együttműködését? És mi lesz akkor, ha Matolcsy jegybankelnökként is baromságokat fog beszélni: miközben a jegybankelnök már akkor is cselekszik, ha beszél?
Miniszteri pályafutása során egyetlenegy alkalommal nem keveredett abba a gyanúba, hogy ne Orbán kimondott vagy ki nem mondott igényeinek próbált volna eleget tenni. Ordító szakmai alkalmatlansága a feladatra csak még kiszolgáltatottabbá teszi; és a jegybank szakmai apparátusának szélnek eresztésével mintha már előre el akarná takarítani a nyomokat. Nem árt szembenézni a szomorú ténnyel: az MNB valódi elnökét Orbán Viktornak hívják.
