A szerk.

Kártya a kabátujjból

Szlovákia második legmagasabb közjogi méltósága, a házelnök Boris Kollár vasárnap – a legnézettebb szlovák kereskedelmi televízió egyik műsorában – hosszan beszélt Magyarországról. Részletesen kifejtett mondandójában pedig oda lyukadt ki, hogyha Szlovákia nincs résen, „akkor nemsokára Putyin Orbánnal közösen felparcellázza Szlovákiát is”. Ebbéli megállapításának premisszáit is hasonló zsánerben sikerült megfogalmaznia.

Meglakolnak

A Fidesz nem aratott mindent elsöprő győzelmet április 3-án. Parlamenti kétharmad ide vagy oda, a kormány politikai presztízsprojektje, a családvédelmi népszavazás eredménytelen lett. Vélhetően azért, mert tucatnyi (a kormány és támogatóinak becslése szerint konkrétan 16 darab) civil szervezet a kormány minden erőfeszítése ellenére is eljuttatta üzenetét a választókhoz. Kudarca mögött maga a kormány is a civileket fedezi fel.

Érvénytelen

A vasárnap óta megjelent sajtóhírek, Facebook-bejegyzések alapján bátran kijelenthetjük, hogy a világtörténelemben még soha nem volt olyan népszavazás, amelyen ennyi érvénytelen, gúnyrajzokkal ékesített szavazócédulát adtak volna le. Jobb helyeken ilyenkor az állampolgári fityisz műtárggyá nemesül, még kiállítást is rendeznek a legszellemesebb művekből, és a teljes anyag múzeumba vagy levéltárba kerül.

A jobb belátásért

Bizonyára önök is nehezen térnek magukhoz a sokk után, vasárnap este óta mi is azt a szilárd pontot keressük, mint ittasan hazatérő a ruhafogast az előszobában, melyre támaszkodva legalább kissé egyensúlyba tudnánk hozni magunkat, illetőleg a saját magunkról és a hazáról alkotott eddigi képünket; nemkülönben önbecsülésünket a haza becsületével.

Ne szavazz Putyinra!

Menjenek el szavazni, mindazokért, amit itt leírunk, és főként azért, mert ezzel tartoznak a hazának, a becsületnek és saját maguknak. 

Szelfi békaperspektívából

Még csak egy napja támadta meg Oroszország Ukrajnát, még épp csak az első menekültek érkeztek ide, amikor az ukrán határ innenső oldalán megjelentek a taxis hiénák, hogy hasznot húzzanak az életükért világgá futók nyomorúságából.

Díszpolgári kör

„A hazai felsőoktatás egyik kiemelkedő intézményeként – az európai egyetemek Magna Charta-jának [sic!] szellemében – a legmagasabb szintű, sokoldalú, multidiszciplináris képzéssel, kutatással és fejlesztéssel járul hozzá az egyetemes tudomány és a magyar társadalom fejlődéséhez” – olvasható a Debreceni Egyetem honlapján a Küldetés menüpont alatt.

A tarhás

Fogy a pénz. És bár az orosz segítség Orbánéknak továbbra is megfelelne, az se lesz – Moszkvának az elkövetkezendő évtizedben alighanem kisebb gondja is nagyobb lesz annál, mint hogy euró- vagy dollármilliárdokat fektessen európai hasznos idiótáiba.

Egy egészen egyszerű kérdés

A közvetlen előjelek mérsékelten tűntek biztatónak. Március 15-én délelőtt a komplett magyar sajtó a békemenetnek nevezett Orbán-párti tömegrendezvénytől volt hangos, noha alig is volt szükséges azon bármit felhangosítani, hiszen a magyar állam gyakorlatilag korlátlanul bocsátott rendelkezésükre infrastruktúrát és pénzt.

A szégyen

Orbán, aki idegen közegben és valódi ellenféllel szemben többnyire zavartan és gyáván viselkedik, a sajátjai előtt a rettenthetetlen és tévedhetetlen vezető alakjában tetszeleg.

Orosz hősök

Ne fukarkodjunk a jelzőkkel: azok az oroszországi polgárok, akik az Ukrajna elleni invázió első napja óta tüntetnek nap mint nap a háború ellen, kiemelkedően bátor, tisztességes emberek.

A béke barátja

A magyar kormány a béke pártján áll, s emellett fő törekvése, hogy Magyarország „kimaradjon” ebből a konfliktusból. És mivel a béke pártján áll, és ki akar maradni, nem is szándékozik sem katonákat, sem fegyvereket küldeni Ukrajnába.

A magyar élet természetéről

Imruska, Dömötör és Kázmérka, a három gyenge kezdő. Imruska megvan? Hát Dömötör? Imruska az a kiscsákesz, aki áll mulyán a játszótéren, és bámul egy másik gyereket, aki játszik.