A szerk.

Újra és újra

A szerk.

Tavaly több mint 130 milliárd forint beruházási támogatást osztott szét a kormány egyedi döntésekkel. Ebből a Waberer’s fuvarozó cég 6 milliárd forintot kapott egy 18 milliárd forintos összértékű logisztikai, és 390 milliót egy szolgáltató központra. Tiborcz István nem sokkal a támogatási szerződések aláírása előtt szállt be a cégbe. E hét elején kiderült az is, hogy Tiborcz a tulajdonában lévő BDPST Group egyik érdekeltségén keresztül megveszi az alapító Wáberer György részvényeit, és így a BDPST részesedése 49,64 százalékra nő a Waberer’sben. A cégben a másik nagyobb tulajdonos Jellinek Dániel, közel 30 százalék erejéig.

Tiborcz István Orbán Viktor miniszterelnök veje.

Tiborcz István a NER beköszönte előtt két évvel tette meg első lépéseit az üzleti világban, Simicska Lajos hathatós segítségével. A NER felépítésében, az orbánizmus kialakításában társtettes Simicska elébb bevásárolta magát Tiborcz cégébe, amely ezek után hasítani kezdett a közbeszerzések, állami megrendelések világában. Miután a tehetséges, ambiciózus fiatal vállalkozó 2013-ban nőül vette Orbán Viktor elsőszülött gyerekét, Ráhelt, már addig is szédületesen gyors üzleti felfutását, túlzás nélkül állítható, immár semmi nem korlátozta. Különösen azt követően, hogy Simicska mint­egy nászajándékként kiszállt az alaposan felpumpált cégből. De Tiborcz érdekeltsége már akkor is több mint 4 milliárd forint értékben nyert el közvilágítási tendereket – jobbára verseny nélkül vagy esélytelen, esetleg kamuból indított versenytársak ellenében –, amikor István még csak férjjelölt volt. Egy sor településen az erre fordítható uniós pénzeket ennek a cégnek kellett elnyernie: a társaság előre tudott a pályázati kiírásokról, sőt e pályázatokat nemegyszer hozzá köthető alakok írták, olyan feltételekkel, amelyeknek csak a Tiborczék ajánlata felelt meg. Az Európai Csalásellenes Hivatal, az OLAF vizsgálódott is emiatt, és rendszerszerű, szervezetten irányított csalássorozatot állapított meg, ám a magyar kormány hamar elintézte, hogy az unió ne matasson tovább a családi szennyesben. Az eredetileg uniós utófinanszírozású projektet kiemelte e körből, ezért aztán a továbbiakban az uniónak nem volt miért kutakodnia. Az így megkeletkezett 13 milliárd forint körüli számlát a magyar adófizetők állták, ezzel is dotálva az ifjú pár „saját lábra állását”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.