Újra és újra

Tavaly több mint 130 milliárd forint beruházási támogatást osztott szét a kormány egyedi döntésekkel. Ebből a Waberer’s fuvarozó cég 6 milliárd forintot kapott egy 18 milliárd forintos összértékű logisztikai, és 390 milliót egy szolgáltató központra. Tiborcz István nem sokkal a támogatási szerződések aláírása előtt szállt be a cégbe. E hét elején kiderült az is, hogy Tiborcz a tulajdonában lévő BDPST Group egyik érdekeltségén keresztül megveszi az alapító Wáberer György részvényeit, és így a BDPST részesedése 49,64 százalékra nő a Waberer’sben. A cégben a másik nagyobb tulajdonos Jellinek Dániel, közel 30 százalék erejéig.

Tiborcz István Orbán Viktor miniszterelnök veje.

Tiborcz István a NER beköszönte előtt két évvel tette meg első lépéseit az üzleti világban, Simicska Lajos hathatós segítségével. A NER felépítésében, az orbánizmus kialakításában társtettes Simicska elébb bevásárolta magát Tiborcz cégébe, amely ezek után hasítani kezdett a közbeszerzések, állami megrendelések világában. Miután a tehetséges, ambiciózus fiatal vállalkozó 2013-ban nőül vette Orbán Viktor elsőszülött gyerekét, Ráhelt, már addig is szédületesen gyors üzleti felfutását, túlzás nélkül állítható, immár semmi nem korlátozta. Különösen azt követően, hogy Simicska mint­egy nászajándékként kiszállt az alaposan felpumpált cégből. De Tiborcz érdekeltsége már akkor is több mint 4 milliárd forint értékben nyert el közvilágítási tendereket – jobbára verseny nélkül vagy esélytelen, esetleg kamuból indított versenytársak ellenében –, amikor István még csak férjjelölt volt. Egy sor településen az erre fordítható uniós pénzeket ennek a cégnek kellett elnyernie: a társaság előre tudott a pályázati kiírásokról, sőt e pályázatokat nemegyszer hozzá köthető alakok írták, olyan feltételekkel, amelyeknek csak a Tiborczék ajánlata felelt meg. Az Európai Csalásellenes Hivatal, az OLAF vizsgálódott is emiatt, és rendszerszerű, szervezetten irányított csalássorozatot állapított meg, ám a magyar kormány hamar elintézte, hogy az unió ne matasson tovább a családi szennyesben. Az eredetileg uniós utófinanszírozású projektet kiemelte e körből, ezért aztán a továbbiakban az uniónak nem volt miért kutakodnia. Az így megkeletkezett 13 milliárd forint körüli számlát a magyar adófizetők állták, ezzel is dotálva az ifjú pár „saját lábra állását”.