A szerk.

Elemi érdek

A szerk.

Egy évvel ezelőtt, az orosz agresszió megindulásakor azt gondoltuk – mi is azt gondoltuk –, és azt is írtuk, hogy ez a háború gyors és elképzelhetetlenül véres véget fog érni. Egy évvel ezelőtt azért voltak minden jóérzésű embernek álmatlan éjszakái, mert valós veszélynek tűnt, hogy az orosz hadsereg körbezárja, majd elfoglalja a 3,5 milliós Kijivet is. Arról pedig már akkor sem voltak illúzióink, hogy mi várhat a leigázott Ukrajnára és lakói­ra – s ezeket a legrosszabb sejtéseket a megszállt területeken elkövetett vérengzésekről utóbb érkező információk, s a hadviselés orosz módjának egyéb kegyetlen részletei mind igazolták. A bucsai, irpinyi tömeggyilkosságok, a kínzások, a menekültkonvojok elleni támadások, a polgári lakosság elleni eszeveszett erőszak, a civil célpontok szüntelen ágyúzása, a városok, falvak módszeres elpusztítása, a „filtrációs” táborok, az ukrán gyerekek és felnőttek deportálása.

Lehet, hogy Putyinnak vagy a Kreml urainak a szovjet birodalom rekonstruálása, vagy valamilyen hasonló geopolitikai rémálom megvalósítása a végső célja – és ezzel annál is inkább számolnunk kell, mivel a Kreml hivatalos politikája mind a mai napig az a 2021 de­cemberében meghirdetett program, amely a nyugati szövetségi rendszer, mindenekelőtt a NATO felszámolását, vagy legalábbis a kelet-európai államok kilépését követelte. Mégis, az, ami az elmúlt egy évben a szemünk előtt kibontakozott, legelsősorban is etnikai motivációjú területszerző háború, melynek hajtóerejét, társadalmi támogatottságát az orosz felsőbbrendűség tudata, s az abból táplálkozó perverz történelemszemlélet és ideológia adja. Ettől a konstrukciótól az ukrán nemzet mélységes megvetése, nem létezőnek tekintése, az ukránok emberi mivoltának a tagadása éppúgy elválaszthatatlan, mint a papírlap egyik fele a másiktól. Tudjuk azt is, hogy csak az eddig feltárt tények, összegyűjtött adatok alapján nincs olyan tétel a háborús és emberiesség elleni bűncselekmények katalógusában, amit az orosz hadsereg ne követett volna el. Az, ami az elmúlt egy évben az oroszok által megszállt területeken zajlott, lényegét – indítékait és módszereit – tekintve nem sokban különbözik mindattól, amit 1992 márciusától Srebrenica 1995. augusztusi elfoglalásáig Boszniában, vagy 1999 elején Koszovóban a Belgrád által támogatott, illetve a közvetlenül általa irányított katonai és kar­hatalmi egységek műveltek. Csak a mértékben. Csak Mariupolban a civil áldozatok számát 75 ezerre becsülik.

De Ukrajna nem esett el egy évvel ezelőtt. Hadserege tavaly kora tavasszal néhány hét alatt elűzte az orosz hadsereget Kijiv közeléből és az északkeleti országrészből, aztán két újabb hullámban is visszaszorította őket, szeptemberben Harkiv környékéről, októberben pedig a délnyugati Herszon megyéből. Mindeközben az ország súlyos veszteségeket szenvedett el: ma egyötöde orosz megszállás alatt áll, s ez lényegesen több, mint a 2014-ben elvesztett területek összessége. Az orosz erők az ellenőrzésük alá vonták az Azovi-tenger partjának széles sávját, s így közvetlen szárazföldi összeköttetést teremtettek a Donbasz általuk birtokolt része és a megszállt Krím között. De e veszteségek, és minden egyéb, emberfeletti nehézség ellenére Ukrajna működő állam maradt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.