A szerk.

Egérút

A szerk.

A radikális-mérsékelt dialektika boncolgatása a három Jobbik-alelnök kipreparálásáról szóló történet e pontján terméketlennek tűnik, lévén senki nem érti, maguk az érintettek sem, hogy mi lenne a mértékegység ezen a skálán.

Ugyanígy fogalmunk sincs, hogy ha nem a mérséklődés érdekében, akkor konkrétan mi okból szórta ki, helyesebben szórná ki Novák Elődöt, Szávay Istvánt és Volner Jánost a Jobbik elnökségéből Vona Gábor. (Vagy mégis azért?) Mondunk pár variációt. Mert az újonnan behozandó ürgék könnyebben kezelhetők, mint a kirúgandók (mindnek van jobb dolga a fővárosi politizálgatásnál, úm. polgármesterkedés). Vagy: a dinamikát az orosz kapcsolat berregteti – valamelyik Moszkvába van bekötve. De melyik? És az baj, vagy épp ellenkezőleg? Netán: a zsidózás, ha számos, társadalmunkat feszítő problémára választ ad is, mégsem ad választ mindegyikre, ezért kevesebbet kéne zsidózni. Csupa rejtély!

És az elnök vajon jól spekulált-e? Az, hogy az ATV-ben az őt faggató Kálmán Olgától tudta meg, hogy Toroczkai László nem vállalja az alelnöki posztot, arra utal, hogy Vona a hármas operáció előtt meg se kérdezte Toroczkait, ami trehány előkészítésről tanúskodik. Viszont még Toroczkai is meggondolhatja magát. Vagy nem, és akkor más lesz az alelnök. Nem beszélve arról, hogy Szávay István a hétvégén még levegőért kapkodott, ám kedd délután már azzal állt elő, hogy jó, akkor nem indul az alelnökségért. Közleményének hangneme kicsit sértődött, de érvelése józan, belátó. A pártszakadás nem aktuális, ehhez Novák és Volner kevésnek látszik, előbb lesz, hogy a grassroot is ráérez: ha a Jobbik kormányozni akar 8, 10, 12 ellenzékben eltöltött év és az embert próbáló politikai munka után, pontosabban, ha ő, a grassroot személy szerint ilyen-olyan képviselőséget, fb-tagságot, önkormányzati temetőigazgatói posztot, egyebeket szeretne, akkor nincs más út, mint a Vona Gábor által kijelölt, hovatovább fémjelzett. Ennek lényege dettó eléggé nyilvánvaló, behúzni középre, lenyúlni a leendő facér posztfideszes szavazókat, adott esetben a szocpárt orra elől, sőt, azt a teret, ahol Vona pénzt, valami szellemi muníciót vagy legalább politikai know-how-t, politikai gondolatokat sejt. Vona a Fidesz és Orbán hagyatékára pályázik – kis probléma, hogy az örökhagyók még eléggé virgoncak, de azt sem lehet nem észrevenni, hogy a kormánypárti konglomerátum vonzereje halványul, le-leszakadoznak róla mindenféle alkotórészek. A tömeges menekülésre persze még várni kell – de tegyük a szívünkre a kezünket. Bármelyikünk, beleértve ebbe a kedves olvasót is, ha egy nem túl kicsi, de nem is elég nagy szélsőjobboldali párt elnöke lenne, s ha elégedetlen lenne a pár éve beállt 15 százalékkal, mint fölső horizonttal, bírna-e másra spekulálni?

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.