A szerk.

Egérút

A szerk.

A radikális-mérsékelt dialektika boncolgatása a három Jobbik-alelnök kipreparálásáról szóló történet e pontján terméketlennek tűnik, lévén senki nem érti, maguk az érintettek sem, hogy mi lenne a mértékegység ezen a skálán.

Ugyanígy fogalmunk sincs, hogy ha nem a mérséklődés érdekében, akkor konkrétan mi okból szórta ki, helyesebben szórná ki Novák Elődöt, Szávay Istvánt és Volner Jánost a Jobbik elnökségéből Vona Gábor. (Vagy mégis azért?) Mondunk pár variációt. Mert az újonnan behozandó ürgék könnyebben kezelhetők, mint a kirúgandók (mindnek van jobb dolga a fővárosi politizálgatásnál, úm. polgármesterkedés). Vagy: a dinamikát az orosz kapcsolat berregteti – valamelyik Moszkvába van bekötve. De melyik? És az baj, vagy épp ellenkezőleg? Netán: a zsidózás, ha számos, társadalmunkat feszítő problémára választ ad is, mégsem ad választ mindegyikre, ezért kevesebbet kéne zsidózni. Csupa rejtély!

És az elnök vajon jól spekulált-e? Az, hogy az ATV-ben az őt faggató Kálmán Olgától tudta meg, hogy Toroczkai László nem vállalja az alelnöki posztot, arra utal, hogy Vona a hármas operáció előtt meg se kérdezte Toroczkait, ami trehány előkészítésről tanúskodik. Viszont még Toroczkai is meggondolhatja magát. Vagy nem, és akkor más lesz az alelnök. Nem beszélve arról, hogy Szávay István a hétvégén még levegőért kapkodott, ám kedd délután már azzal állt elő, hogy jó, akkor nem indul az alelnökségért. Közleményének hangneme kicsit sértődött, de érvelése józan, belátó. A pártszakadás nem aktuális, ehhez Novák és Volner kevésnek látszik, előbb lesz, hogy a grassroot is ráérez: ha a Jobbik kormányozni akar 8, 10, 12 ellenzékben eltöltött év és az embert próbáló politikai munka után, pontosabban, ha ő, a grassroot személy szerint ilyen-olyan képviselőséget, fb-tagságot, önkormányzati temetőigazgatói posztot, egyebeket szeretne, akkor nincs más út, mint a Vona Gábor által kijelölt, hovatovább fémjelzett. Ennek lényege dettó eléggé nyilvánvaló, behúzni középre, lenyúlni a leendő facér posztfideszes szavazókat, adott esetben a szocpárt orra elől, sőt, azt a teret, ahol Vona pénzt, valami szellemi muníciót vagy legalább politikai know-how-t, politikai gondolatokat sejt. Vona a Fidesz és Orbán hagyatékára pályázik – kis probléma, hogy az örökhagyók még eléggé virgoncak, de azt sem lehet nem észrevenni, hogy a kormánypárti konglomerátum vonzereje halványul, le-leszakadoznak róla mindenféle alkotórészek. A tömeges menekülésre persze még várni kell – de tegyük a szívünkre a kezünket. Bármelyikünk, beleértve ebbe a kedves olvasót is, ha egy nem túl kicsi, de nem is elég nagy szélsőjobboldali párt elnöke lenne, s ha elégedetlen lenne a pár éve beállt 15 százalékkal, mint fölső horizonttal, bírna-e másra spekulálni?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.