A szerk.

A rohanó frakció

A szerk.

A 2010-es kormányváltás után a jogállamiság lebontása, az ország demokratikus közrendjének fölforgatása, a brutális klientúraépítés viszonylag gyorsan kitermelte az újságírás új műfaját, a parlamenti elrohanóst.

Az ilyesfajta videótudósítások száma és népszerűsége egyenes arányban nőtt annak a szakadéknak a kiterjedésével, amely Orbán Viktor univerzumát elválasztja a magyar valóságtól. A riporterek teszik a dolgukat, odatolják a mikrofont a kormánypárti képviselő orra alá, hogy mondja el a véleményét a nyugdíjvagyon föléléséről. Az Alkotmánybíróság ellehetetlenítéséről vagy a szegényeket sújtó intézkedésekről. A trafikkoncessziók szétosztásáról, a földárverésekről, a stadionépítésekről. A pusztító oktatási „reformról”, az egészségügy rémes helyzetéről. Orbán Viktor vejének gyarapodásáról, Orbán Viktor gázszerelőjének gyarapodásáról, a gázszerelő (leendő) vejének a gyarapodásáról. A vej vejének a gyarapodásáról. És így tovább.

A kezdetben még öntudatosan stupid válaszok után megjelentek a sértődötten pökhendi, agresszív és kioktató feleletek, a szánalmas vagy éppen bicskanyitogató mellébeszélések. Aztán úgy 2014-től a „mikrofonvégre kapott” képviselő urak és hölgyek egyre gyakrabban kezdtek el rohanni – hol frakcióülésre, hol plenáris ülésre, nyomukban az érdeklődő riporterrel és operatőrrel. A jelen parlamenti ciklusnak akár a szimbóluma is lehetne a rohanó kormánypárti frakciótag, aki egyre rémültebben üget föl-alá az épület folyosóin, hogy elkerülje a szembenézést – nos, leginkább önmagával.

Legutóbb hétfőn fogták többen is menekülőre azért, hogy ne kelljen véleményt nyilvánítani a Magyar Nemzeti Bank pénzszórásáról. A Matolcsy György vezette jegybank rokonoknak, ismerősöknek, Fidesz-közeli vállalkozóknak osztott ki rengeteg közpénzt az alapítványain keresztül. Hogy mindez titokban maradjon, Orbánék elfogadtatták a kormánytöbbséggel az elhíresült törvénymódosítást arról, hogy az alapítványoknak átadott vagyon „elveszíti közpénz jellegét”. A fideszes (KDNP-s) képviselő, mint az széles körben ismert, gondolkodás nélküli parlamenti gombnyomogatásra kondicionált politikai teremtmény. A legfőbb akarat megannyi idegvégződéseként hajtja végre az utasításokat, ezért szavazta meg például viszonylag rövid időn belül a boltzár elrendelését és eltörlését, vagy az említett s utóbb az Alkotmánybíróságon elbukott passzust.

Központi utasítás híján azonban mi a bánatot mondjon a kormánypárti képviselő, a közlegény ezekről a teljesen egyértelmű alapítványi ügyekről? A saját tábornokairól? Az egyikükből – írjuk le a nevét, V. Németh Zsolt, reméljük, nem lesz ebből baja – a rémült tanácstalanság egy pillanatra ki is hozta az őszinteséget, amikor ezt mondta az index.hu-nak: „Ne haragudjon, de a hogyan csináljunk magunkból rövid idő alatt komplett hülyét című műsorban nem szeretnék szerepelni.” Aztán elrohant. De a legbeszédesebb Kövér László néma vonulása volt. A házelnök, aki önvallomása szerint az egyes számú párttagkönyv tulajdonosa, mások szerint a Fidesz élő lelkiismerete, s aki (Stumpf István halhatatlan szavaival) „Vesta szűzként őrzi a Fidesz alapvető értékeit”, szótlanul, féltávtól fejét leszegve haladt, miközben záporoztak a kérdések Matol­csyékról, meg arról, hogy a pénzszórásnak lesz-e hatása a Fidesz népszerűségére. Annyi látszik még a videón (a nol.hu stábjának remek munkája), hogy a faarc mögött iszonyú érzelmek munkálnak.

Matolcsy Györgyről maga Orbán Viktor nyilatkoztatta ki, hogy a jegybankelnök az ő jobbkeze. Matolcsy és Orbán tetteiben, vagyis annak a két embernek a tetteiben, akiknek a döntései alapvetően befolyásolják a magyar politikát és gazdaságot, jó ideje a lopás látszata ötvöződik a téboly látszatával. Ez, feltesszük, a Fideszben is feltűnhetett páraknak; ahogy a gombnyomogatásra tartott kormánypárti képviselők között legalább egy-két embernek lejöhetett ez az alapítványi sztori is vagy a stadionépítési lázat megalapozó „filozófia” lényege.

A hétfői eset után a hvg.hu, az index.hu, a nol.hu és a 24.hu újságíróit Kövér László kitiltatta az Országházból. De a végtelenségig nem lehet menekülni a valóság elől. Sem a kormánypárti képviselőknek, sem a Fidesz körüli értelmiségnek, sem a körön kívülre szorult, ám a párthoz még mindig lojális fideszeseknek; de még Kövérnek sem. Egyszer meg kell állni, hogy szembenézzenek vele.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.