Az ilyesfajta videótudósítások száma és népszerűsége egyenes arányban nőtt annak a szakadéknak a kiterjedésével, amely Orbán Viktor univerzumát elválasztja a magyar valóságtól. A riporterek teszik a dolgukat, odatolják a mikrofont a kormánypárti képviselő orra alá, hogy mondja el a véleményét a nyugdíjvagyon föléléséről. Az Alkotmánybíróság ellehetetlenítéséről vagy a szegényeket sújtó intézkedésekről. A trafikkoncessziók szétosztásáról, a földárverésekről, a stadionépítésekről. A pusztító oktatási „reformról”, az egészségügy rémes helyzetéről. Orbán Viktor vejének gyarapodásáról, Orbán Viktor gázszerelőjének gyarapodásáról, a gázszerelő (leendő) vejének a gyarapodásáról. A vej vejének a gyarapodásáról. És így tovább.
A kezdetben még öntudatosan stupid válaszok után megjelentek a sértődötten pökhendi, agresszív és kioktató feleletek, a szánalmas vagy éppen bicskanyitogató mellébeszélések. Aztán úgy 2014-től a „mikrofonvégre kapott” képviselő urak és hölgyek egyre gyakrabban kezdtek el rohanni – hol frakcióülésre, hol plenáris ülésre, nyomukban az érdeklődő riporterrel és operatőrrel. A jelen parlamenti ciklusnak akár a szimbóluma is lehetne a rohanó kormánypárti frakciótag, aki egyre rémültebben üget föl-alá az épület folyosóin, hogy elkerülje a szembenézést – nos, leginkább önmagával.
Legutóbb hétfőn fogták többen is menekülőre azért, hogy ne kelljen véleményt nyilvánítani a Magyar Nemzeti Bank pénzszórásáról. A Matolcsy György vezette jegybank rokonoknak, ismerősöknek, Fidesz-közeli vállalkozóknak osztott ki rengeteg közpénzt az alapítványain keresztül. Hogy mindez titokban maradjon, Orbánék elfogadtatták a kormánytöbbséggel az elhíresült törvénymódosítást arról, hogy az alapítványoknak átadott vagyon „elveszíti közpénz jellegét”. A fideszes (KDNP-s) képviselő, mint az széles körben ismert, gondolkodás nélküli parlamenti gombnyomogatásra kondicionált politikai teremtmény. A legfőbb akarat megannyi idegvégződéseként hajtja végre az utasításokat, ezért szavazta meg például viszonylag rövid időn belül a boltzár elrendelését és eltörlését, vagy az említett s utóbb az Alkotmánybíróságon elbukott passzust.
Központi utasítás híján azonban mi a bánatot mondjon a kormánypárti képviselő, a közlegény ezekről a teljesen egyértelmű alapítványi ügyekről? A saját tábornokairól? Az egyikükből – írjuk le a nevét, V. Németh Zsolt, reméljük, nem lesz ebből baja – a rémült tanácstalanság egy pillanatra ki is hozta az őszinteséget, amikor ezt mondta az index.hu-nak: „Ne haragudjon, de a hogyan csináljunk magunkból rövid idő alatt komplett hülyét című műsorban nem szeretnék szerepelni.” Aztán elrohant. De a legbeszédesebb Kövér László néma vonulása volt. A házelnök, aki önvallomása szerint az egyes számú párttagkönyv tulajdonosa, mások szerint a Fidesz élő lelkiismerete, s aki (Stumpf István halhatatlan szavaival) „Vesta szűzként őrzi a Fidesz alapvető értékeit”, szótlanul, féltávtól fejét leszegve haladt, miközben záporoztak a kérdések Matolcsyékról, meg arról, hogy a pénzszórásnak lesz-e hatása a Fidesz népszerűségére. Annyi látszik még a videón (a nol.hu stábjának remek munkája), hogy a faarc mögött iszonyú érzelmek munkálnak.
Matolcsy Györgyről maga Orbán Viktor nyilatkoztatta ki, hogy a jegybankelnök az ő jobbkeze. Matolcsy és Orbán tetteiben, vagyis annak a két embernek a tetteiben, akiknek a döntései alapvetően befolyásolják a magyar politikát és gazdaságot, jó ideje a lopás látszata ötvöződik a téboly látszatával. Ez, feltesszük, a Fideszben is feltűnhetett páraknak; ahogy a gombnyomogatásra tartott kormánypárti képviselők között legalább egy-két embernek lejöhetett ez az alapítványi sztori is vagy a stadionépítési lázat megalapozó „filozófia” lényege.
A hétfői eset után a hvg.hu, az index.hu, a nol.hu és a 24.hu újságíróit Kövér László kitiltatta az Országházból. De a végtelenségig nem lehet menekülni a valóság elől. Sem a kormánypárti képviselőknek, sem a Fidesz körüli értelmiségnek, sem a körön kívülre szorult, ám a párthoz még mindig lojális fideszeseknek; de még Kövérnek sem. Egyszer meg kell állni, hogy szembenézzenek vele.
