A törvényesség kitartó számonkérése a NER-ben is hozhat eredményt, főleg, ha a nemzetközi környezet is kedvez hozzá. Most kedvezett, a magyar igazságszolgáltatást érő, Handó személyével összefonódó kritikák egyre kellemetlenebbé váltak Orbán Viktornak az EU-ban és az Európai Néppártban – a miniszterelnök beáldozta hát a bírósági szervezet még 2011-ben kijelölt megbízható vezetőjét (civilben az alaptörvény-társszerző Szájer József nejét).
Handónak a bírósági szervezetet igazgató OBH vezetőjeként korábban ismeretlen mértékű egyszemélyi befolyást biztosított a Fidesz. A bírói és bírósági vezetői kinevezéseknél szembemehetett a helyi bírák demokratikus testületeinek véleményével – igaz, ezt meg kellett indokolnia az alapvetően az ő ellenőrzésére létrehozott, választott tagokból álló OBT-nek, és be kellett szereznie a tanács egyetértését is. És éppen ez az, amivel Handó egyre kevesebbet vesződött: szakmányban nyilvánította érvénytelenné a pályázatokat, és az OBT-vel való konzultáció helyett „ideiglenesen” a saját embereit bízta meg vezetői feladatokkal. Amikor a pályáztatás mellőzését az OBT szóvá tette, Handó megsértődött, és képtelen jogi érvek mögé bújva egyszerűen levegőnek nézte a testületet: nem járt el az OBT üléseire, nem biztosította az iratbetekintést a tanács tagjainak, még irodát sem adott nekik, és az OBT-re vonatkozó információkat levetette a bíróságok hivatalos honlapjáról. A patthelyzet feloldásaként az OBT májusban Handó menesztését indítványozta az Országgyűlésnél. Ezt a blamázst a Fidesz már nem vállalta; inkább fél évet vártak azzal, hogy Handót „érdemei elismerése mellett” Stumpf István időközben megüresedett alkotmánybírósági székébe ejtőernyőzzék.
A magyar bírák többségét képviselő tanács tehát sikerrel lépett fel az autokratikus hatalomgyakorlás ellen – ez azzal együtt is biztató jel, hogy kívülről nem lehetséges megmondani, a Handó-féle önkény mennyiben a Fidesz elvárásai, és mennyiben saját bosszúvágya miatt alakult ki. Mindenesetre a főbíró felfelé buktatásával a kormánypárt nemcsak az Alkotmánybíróság NER-ben elfoglalt helyét rajzolta körbe ismét szép vastagon, hanem a bírói karnak is üzent. Az AB nem főnöke a bíróságoknak, ám sokatmondó, hogy olyasvalaki fogja elbírálni a bírói ítéletekkel szemben benyújtott alkotmányjogi panaszokat, illetve a bírák saját normakontroll-indítványait, akiről épp a bíróságok választott tanácsa mondta ki, hogy magasról tesz a fékek és ellensúlyok rendszerére.
Az egypárti kinevezettekkel feltöltött Alkotmánybíróságon nagy felbolydulást nem lehet várni egy újabb Fidesz-kompatibilis bíró érkezésétől. Ennél jóval izgalmasabb, hogy miként alakul a Handó utáni korszak a rendes bíróságokon. A bírósági pletykák alapján Répássy Árpád, Répássy Róbert volt fideszes képviselő és kétszeres államtitkár unokatestvére lehet a legesélyesebb az OBH-elnökségre. Ő – legalábbis eleinte – nyilván jobban kijön majd az OBT-vel, mint Handó, de ettől a probléma megmarad; a jogszabályokat kellene úgy igazítani, hogy következményei is legyenek a mindenkori OBH-elnök törvénysértéseinek.
Márpedig ilyen kormányzati javaslatról nem tudunk, Varga Judit igazságügyi miniszter legutóbbi bejelentése alapján egy készülő törvénytervezet a közigazgatási bíráskodást tenné „gyorsabbá és kiszámíthatóbbá” párhuzamosan azzal, hogy a kormány végleg eláll a szervezetileg különálló közigazgatási bíróságok tervétől. (Az újabb magyarázat szerint még véletlenül sem a nemzetközi nyomás hatására.) Arról viszont nem tájékoztatott a miniszteri közlés, hogy a kormány letett-e azon szándékáról is, hogy az OBH helyett az Igazságügyi Minisztérium alá rendeli a bírói kar egy részét vagy egészét. Ami nem mindegy, hiszen a bíróságok a jogállam talán utolsó (bár nyilván már nem hézagmentesen záró) védvonalai a NER-ben – vagyis ellenálló képességükre a jövőben is szükség lesz.
