Maga a választás február 29-én esedékes, már hivatalosan is kampányidőszak van, az utak szélén megjelentek a plakátok, a pártoknak december 1-ig kell leadni a listájukat. Két hét sincs tehát hátra, és a Híd-Most arca, vezére, a szlovák parlament egyik alelnöke, a szlovákiai magyar politika vitathatatlan főalakja egyszer csak azt mondja, csókolom. Minimum szokatlan időzítés. Ha úgy tetszik, már az elkésettségében is szokatlan: Bugár visszalépésének (visszaléptetésének, még nem ismerjük a részleteket) híre kétségkívül a huszonötödik órában érkezett.
Olyannyira megkésve, hogy a dolgon, mármint a listavezetés elengedésén Robert Fico is közel két hónapja túl van, szeptember végén jelentették be, hogy a Smer listáját nem a pártelnök, hanem a hivatalban lévő miniszterelnök, Peter Pellegrini vezeti majd.
E visszalépések pedig semmi másról nem szólnak, mint az elmúlt évek kormányzásának kudarcáról: Robert Fico és társai bukásáról. S e társak között, adott esetben közvetlen párttársai mellett vagy azokat is lekörözve szerepel Bugár Béla, s vele a Híd-Most, a rendszerváltás utáni történelem voltaképpen egyetlen olyan külföldi magyar pártkísérlete, mely ígéretes lépéseket tett afelé, hogy a választópolgárok ne csupán azért szavazzanak rájuk, mert ők történetesen magyarok. Nem volt ilyesmire akárcsak ideig-óráig is életképesnek tetsző próbálkozás sem Romániában, sem Szerbiában, sem sehol, ahol esetleg szükség lett volna rá. És most pár év reménykedés után nyilvánvalónak látszik: Szlovákiában sem sikerült. A Híd a tavaszi európai választásokon már messze a vonal alatt teljesített, úgy veszítették el a képviseletüket, mintha ott sem lettek volna. Ám teljesen megérdemelten, s azon egyszerű oknál fogva, hogy túl közel kerültek, vagyis Bugár Béla túl közel került Robert Ficóhoz. S ezzel mindahhoz a végtelen mocsokhoz, mely nevezett politikusi működéséhez tapadt.
E mocsokkal Szlovákia népe az elmúlt hónapokban közvetlenül ismeretséget köthetett a Kuciak-eset vizsgálata alkalmából. Az egész világot sokkoló újságíró-gyilkosság megbízójaként első számú gyanúsítottá váló maffiózó, Marián Kočner viselt dolgainak feltárásakor ugyanis előkerült számos felvétel, mely mind-mind Robert Fico, illetve a pártja és kormánya szerfelett korrupt voltáról árulkodik. A nyilvánosságra került információkba bukott már bele bíró, ügyész, de még parlamenti alelnök is – nem Bugár, hanem Martin Glváč, ő pont a Smer képviseletében töltötte be a posztot. Hosszú huzavona – nép: mondjon le, nem mondok, tagtársak: mondjál már le, nem mondok – után végül úgy lépett le, mint annak idején Danton. Csak ő nem azt mondta, hogy Robespierre, követni fogsz. Hanem azt, hogy Bugár Béla, követni fogsz. Annak már nincs jelentősége sem a szlovák közélet tisztasága, sem a választási eredmények szempontjából, hogy Bugár odahagyja-e valóban a parlament alelnöki székét, vagy sem – eddig azt mondta, esze ágában sincs. De a dolgok manapság gyorsan változnak: a máig utolsó hangfelvételt csak hétfőn publikálta a Denník N. Glváč és Bugár rovásán is a Kočnerrel fenntartott kapcsolat szerepel. Bugár épp a Kuciak-gyilkosságot követő napokban futott össze nevezettel a Maldív-szigetek egy hangulatos reggeliző helyén – akkor, amikor Pozsonyban tombolt a kormányválság, és hatvanezer ember tüntetett Fico és Bugár távozását követelve (mondjuk, Béla távozott is: a szigetekre). Kočner a nyilvánosságra került felvételeken így emlékezik meg a találkozásukról: „Béla nem egy fasz, nyitva hagyta a kiskaput. Én még rá is mordultam.”
A hétfőn napvilágra került felvételen egyébként Kočner arról beszél egy másik ugyancsak módfelett rosszhírű üzletembernek, hogy Robóval (Ficóval) már lezsírozott mindent, és amíg az ő kormánya van hatalmon, ne piszkálja őt senki, mert ha ő úgy akarja, akkor Fico nem lesz többet miniszterelnök. Fico erre azt mondta neki, hogy tudja. Nos, Fico valóban Kočner miatt lett bukott miniszterelnök, bár ezt egyikük sem így tervezte.
Ugyan még messze nincs vége a történetnek, az elsődleges eredmény már borítékolható: Szlovákia három hónap múlva megszabadul a maffiakormányától, Ficóstul, Pellegrinistül és bizony, Bugárostul. S ezt nem csupán a mai közhangulatra alapozva jelenthetjük ki: voltak már korábban is biztos jelei. Az első a pozsonyi főpolgármester-választás volt, a második az európai parlamenti választás, a harmadik Zuzana Čaputová államfővé választása…
A főpolgármester megválasztásán már mi is túl vagyunk.
