A nyáron a kormány a köznevelési törvény módosításával eltörölte azt a gyakorlatot, amely megengedte, hogy egy gyerek 6 helyett 7 éves korában menjen iskolába, amennyiben a szülők és az óvodapedagógusok ezt tartják jobbnak a fejlődése szempontjából. Az új törvény értelmében ha valaki adott tanév augusztus 31-ig betölti a 6. életévét, annak főszabály szerint irány a suli. Ez alól a szülő külön felmentést kérhet egy, a nyári törvénymódosításban nem nevesített központi állami szervnél – mint azóta kiderült, az Oktatási Hivatalnál (OH).
2020-ra egy plusz kiskapu is maradt: ha a szülő január végéig beszerzi az illetékes pedagógiai szakszolgálat véleményét arról, hogy gyermeke nem érett az iskolakezdésre, megkerülheti az OH-t. Míg a szakszolgálat korábban csak akkor mondott véleményt az iskolaérettségről, ha a szülő és az óvoda nem értett egyet a kérdésben, addig most ellepték a beadványok; Szél Bernadett független országgyűlési képviselő adatgyűjtése szerint a törvény hatályba lépésétől december 20-ig majdnem 20 ezer vizsgálati kérelem érkezett a megyei szakszolgálatokhoz. És aztán jött a káosz: a pedagógiai szakértők ugyanis megyénként teljesen eltérően értelmezték a feladatukat. Volt, ahol simán kiállították a szakvéleményt, volt, ahol az Oktatási Hivatalhoz irányították a szülőket, és volt, ahol azt mondták, nagyon szívesen eljárnának, de a január 31-i határidőig már nem lesz rá idejük.
Akiket elküldtek, azoknak maradt a hivatali út. Az OH a felmentési kérelmekre három lehetséges választ adhat: vagy engedélyezi az egyéves halasztást, vagy elutasítja a kérelmet, vagy úgynevezett „függő hatályú határozatot” hoz, azaz maga kéri ki a pedagógiai szakszolgálat véleményét. Hivatalos adatok nincsenek az eddigi gyakorlatról, de a Szülői Hang közösség felméréséből kiderül, hogy az OH az esetek több mint 75 százalékában továbbpasszolja a labdát, és csak igen kevés ügyben hoz kapásból elutasító határozatot. Persze ezek között is vannak problémásak, egy szülő például arról panaszkodott, hogy bár a gyereke jelenleg középsős az óvodában, az OH döntése alapján szeptembertől iskolába kell mennie. Azt nem tudjuk, a hivatal mennyire tekinti majd kötelező erejűnek a szakértői véleményeket, és sok bizonytalanságot tartogat a bírói gyakorlat is (a szülő az OH elutasító határozatát bíróságon támadhatja meg). Így erősen kétséges, hogy a folyamat végén a tárgyalóteremben tényleg szakszerű és igazságos döntés születik a 6–7 évesek tanügyi előmeneteléről.
A Fidesz egyéb oktatási rémtetteitől eltérően ennek a rendszernek még az ideológiai hátterét sem látni. Talán attól félnek, hogy miután egyre szigorúbban veszik a 3 és 4 évesek kötelező óvodába járatását, emiatt nem lesz elég óvodapedagógus. A szülők persze azt látják az egészből, hogy egy érzékeny és alapos megfontolást igénylő családi döntésbe nem a gyereket ismerő óvónő, hanem a Szalay utcában ücsörgő hivatali alkalmazott szól bele. És van még egy járulékos veszteség: a pedagógiai szakszolgálatoknak a sok közül csak egyik feladata az iskolaérettségi vizsgálat, hiszen nevelési tanácsadóként is eljárnak, fejlesztő tevékenységeket szerveznek vagy éppen a sajátos nevelési igényű gyerekeket diagnosztizálják. Ettől a fontos munkától veszi el az energiát a kormány újabb adminisztratív őrülete.
