A szerk.

Legyen háború!

A szerk.

Kedden hajnalban „agresszív migránsok szervezett csapata” törte át a kerítést.

Voltak vagy hatvanan-hetvenen, veszélyes behatolási kísérletükről videofelvétel is van, az ám csak az igazán hitelt érdemlő. Egész pontosan 3 perc és 32 másodperc a hossza, de rajta van minden; a röszkei határátkelő biztonsági kamerája rögzítette, tűpontosan. E dokumentum szerint a mondott három és fél perc alatt le is zajlott a nagy betörési kísérlet, jöttek, betörtek, elpucoltak. Zömmel visszatakarodtak Szerbiába, de szét is szóródtak, hetet e sorok írásakor is keres a rendőrség (miért pont hetet?). De visszatakarodásuk látszólagos, nem szabad ölbe tett kézzel hátradőlnünk, ma Röszkénél, jól értesült források szerint holnap pedig Tompánál támadnak majd. (A biztonsági kamera felvételeinek egyik nagy előnye, hogy minden tábla jól olvasható rajta: arra Szerbia, erre Röszke, a holnapin majd Tompát betűzhetjük ki.) Úgy tudni, ott lesznek Tompánál a röszkei támadók is, így a létszámuk meglehet, eléri majd a százat is. Mindezek fényében nyilvánvaló: veszélyben a haza, össze kell fogni, emberek!

Ám hogy e veszély súlyát fel tudjuk mérni, látnunk kell az egész képet. „Kirívó, erőszakos, csoportos áttörési kísérlet volt az éjszakai, amit fiatal férfiak hajtottak végre, szemmel látható rendezettséggel, emblematikus helyszínen” – mondotta reggel Bakondi miniszterelnöki megbízott a Pintér Sándor belügyminiszterrel és Papp Károly rendőr tábornokkal tartott rendkívüli sajtótájékoztatóján, ahol levetítették az említett filmet is, illetve Pintér elmondta, hogy ez a kerítés nem az a kerítés. Itt meg kell állnunk: ha bárhol a határőrizettel vagy a migránsveszedelemmel egy kontextusban találkozunk a kerítés kifejezéssel, nyilván nem egy szimpla drótfonatra gondolunk, amely kiskerteket választ el a békásszőlősi halastónál, hanem arra az éles pengékkel dúsan ellátott szögesdrótra, amely a külvilág számára Magyarország, a haza számára meg az Orbán-rezsim szimbólumává vált az utóbbi években. De a szalagcímekben ez egyre megy. Nem kell tehát nagyon megijedni, csak amennyire pont szükséges, erről – mily’ szerencsés véletlen – épp most közöl felmérést a Századvég: aggasztó a helyzet, de kormányunk a helyén van, ez a kerítés meg nem az a kerítés.

A rendőrség kiszállt, a fegyveres biztonsági őrök egyike még három figyelmeztető lövést is leadott, megúsztuk, mert szervezettek vagyunk, tudjuk a dolgunkat és helyén van a szívünk. De holnap újra támadás jön, s miért ne jönne holnapután meg azután is (még a független sajtó is száz, magát csapdában érző menekülőt számolt össze Magyarkanizsa vasútállomásán). Ilyen kiélezett helyzetben nagyon észnél kell lenni, még a legkisebb hiba, a legkisebb eltérés a bevált praxistól is szörnyű következményekkel járhat… Tehát, felteszem a kérdést, gyerekek, ki védi meg a hazát? Ne jelentkezzetek, mondjátok kórusban!

Habony Árpád hazatért Londonból. Még nagykövetet is kellett cserélni miatta, de megérte hazatrombitálni. A múlt héten már jól megtévesztette az ellenséget, amikor az – látván a gyöngyöspataiakkal (meg persze a bíróságokkal) szembeni keménykedést – azt kajabálta, hogy a migránskártya kifújt, új ellenség után néz Orbán, jönnek a cigányok. Persze jók a cigányok, a bírák a háznál, de a régi seprű tudja, hol a szemét. Orbán jobbszeme lát még tartalékot a migránsveszedelemben is. Az a fő, hogy támadják a magyar hazát! Az a fő, hogy legyen háború. Örökké.

 

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.