Voltak vagy hatvanan-hetvenen, veszélyes behatolási kísérletükről videofelvétel is van, az ám csak az igazán hitelt érdemlő. Egész pontosan 3 perc és 32 másodperc a hossza, de rajta van minden; a röszkei határátkelő biztonsági kamerája rögzítette, tűpontosan. E dokumentum szerint a mondott három és fél perc alatt le is zajlott a nagy betörési kísérlet, jöttek, betörtek, elpucoltak. Zömmel visszatakarodtak Szerbiába, de szét is szóródtak, hetet e sorok írásakor is keres a rendőrség (miért pont hetet?). De visszatakarodásuk látszólagos, nem szabad ölbe tett kézzel hátradőlnünk, ma Röszkénél, jól értesült források szerint holnap pedig Tompánál támadnak majd. (A biztonsági kamera felvételeinek egyik nagy előnye, hogy minden tábla jól olvasható rajta: arra Szerbia, erre Röszke, a holnapin majd Tompát betűzhetjük ki.) Úgy tudni, ott lesznek Tompánál a röszkei támadók is, így a létszámuk meglehet, eléri majd a százat is. Mindezek fényében nyilvánvaló: veszélyben a haza, össze kell fogni, emberek!
Ám hogy e veszély súlyát fel tudjuk mérni, látnunk kell az egész képet. „Kirívó, erőszakos, csoportos áttörési kísérlet volt az éjszakai, amit fiatal férfiak hajtottak végre, szemmel látható rendezettséggel, emblematikus helyszínen” – mondotta reggel Bakondi miniszterelnöki megbízott a Pintér Sándor belügyminiszterrel és Papp Károly rendőr tábornokkal tartott rendkívüli sajtótájékoztatóján, ahol levetítették az említett filmet is, illetve Pintér elmondta, hogy ez a kerítés nem az a kerítés. Itt meg kell állnunk: ha bárhol a határőrizettel vagy a migránsveszedelemmel egy kontextusban találkozunk a kerítés kifejezéssel, nyilván nem egy szimpla drótfonatra gondolunk, amely kiskerteket választ el a békásszőlősi halastónál, hanem arra az éles pengékkel dúsan ellátott szögesdrótra, amely a külvilág számára Magyarország, a haza számára meg az Orbán-rezsim szimbólumává vált az utóbbi években. De a szalagcímekben ez egyre megy. Nem kell tehát nagyon megijedni, csak amennyire pont szükséges, erről – mily’ szerencsés véletlen – épp most közöl felmérést a Századvég: aggasztó a helyzet, de kormányunk a helyén van, ez a kerítés meg nem az a kerítés.
A rendőrség kiszállt, a fegyveres biztonsági őrök egyike még három figyelmeztető lövést is leadott, megúsztuk, mert szervezettek vagyunk, tudjuk a dolgunkat és helyén van a szívünk. De holnap újra támadás jön, s miért ne jönne holnapután meg azután is (még a független sajtó is száz, magát csapdában érző menekülőt számolt össze Magyarkanizsa vasútállomásán). Ilyen kiélezett helyzetben nagyon észnél kell lenni, még a legkisebb hiba, a legkisebb eltérés a bevált praxistól is szörnyű következményekkel járhat… Tehát, felteszem a kérdést, gyerekek, ki védi meg a hazát? Ne jelentkezzetek, mondjátok kórusban!
Habony Árpád hazatért Londonból. Még nagykövetet is kellett cserélni miatta, de megérte hazatrombitálni. A múlt héten már jól megtévesztette az ellenséget, amikor az – látván a gyöngyöspataiakkal (meg persze a bíróságokkal) szembeni keménykedést – azt kajabálta, hogy a migránskártya kifújt, új ellenség után néz Orbán, jönnek a cigányok. Persze jók a cigányok, a bírák a háznál, de a régi seprű tudja, hol a szemét. Orbán jobbszeme lát még tartalékot a migránsveszedelemben is. Az a fő, hogy támadják a magyar hazát! Az a fő, hogy legyen háború. Örökké.
