A svédek tavaly májusban kérték felvételüket, s ekkor Ankara elérkezettnek látta az időt néhány régi, Stockholmmal szemben felgyűlt sérelmének orvoslására. Svédországban úgy százezerre tehető a kurd bevándorlók száma, s erős a politikai jelenlétük is. Ha némi fedésben is, de többé-kevésbé háborítatlanul működhetett az országban a Kurdisztáni Munkáspárt, a PKK, amelyet viszont Ankara (és egy rakás nyugati demokrácia, köztük Svédország is) terrorszervezetként tart számon. Svéd politikusok gyakran paroláznak olyan kurd aktivistákkal, akiket a török kormány, okkal vagy anélkül, PKK-vezetőnek gondol – s nem is okvetlenül a kurd ügy iránti szimpátia okán teszik ezt, hanem mert a svéd parlamentben több kurd származású képviselő is ül. Svédország ezen kívül számos, Törökországban körözött kurd aktivista kiadatását tagadta meg (többnyire jó okkal); s pár éve akadályozza a svédországi török fegyvervásárlásokat is. Anélkül, hogy állást kéne foglalnunk a kurd ügy – hogy ne mindjárt szeparatizmust emlegessünk – igazságosságának tárgyában, vagy felmentenénk a bármikori török kormányt a kurd kisebbség elleni időnkénti katonai fellépés, az elnyomás megannyi formájának ódiuma alól, annyit talán leszögezhetünk, hogy Ankarának a saját, akár legitim biztonsági érdekeinek fényében lehettek orvoslásra váró panaszai Svédországgal szemben.
Az elmúlt egy év során mind Ankara, mind Stockholm – nyilvánvalóan az Egyesült Államok éber tekintete alatt –komoly diplomáciai erőfeszítéseket és kölcsönös engedményeket tett a helyzet rendezése érdekében; s bár ez utóbbiak pontos mibenlétét egyelőre nincs módunk összegezni, azt jól lájuk, hogy a végén csak sikerült dűlőre jutniuk egymással. Jegyezzük meg még azt is: minden kicsit is tájékozott megfigyelő jól láthatta, hogy ez a probléma előbb-utóbb meg fogja magát oldani. A két fél (illetve három: a harmadik Finnország volt) már tavaly júniusban aláírta a mostani egyezség alapjául szolgáló memorandumot, s meggyőző tavaszi választási győzelme után Erdoğan is késznek mutatkozott az alkura.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
