A szerk.

Rókázunk

A szerk.

Orbánnak valahogy nincs szerencséje Hadházy performance-aival. Négy éve is, amikor épp arról a szép magyar sikerről igyekezett beszámolni a parlamentnek, hogy „sikerült olyan bizottsági elnököt választanunk” az EU-ban, aki majd aztán… hogy majd aztán mi, azt sajnos sosem tudhattuk meg.

Ugyanis amikor a miniszterelnök épp itt tartott a mondandójában, arra a merész elhatározásra jutott, hogy itt a nagy pillanat, és ügyesen kikapom Hadházy kezéből azt a nagy táblát, amelyen az állt, hogy „muszáj hazudnia, mert túl sokat lopott”. Ez lett volna ám a huszárcsíny! De sajna nem lett az, mert nem sikerült kikapnia, csak kapkodott a tábla után egy kicsit. Megfogta, de kicsúszott a kezéből. A félresikerült akciót kínos elhallgatás, s az ismert kényszeredett vigyorgás követte, majd a jelenet legnyomorúságosabb pillanatában Orbán még a házelnököt is megkérdezte, hogy folytathatja-e. Ám Kövér László már akkor sem volt a régi, és kivárt; míg végül féltucatnyi nekibőszült fideszes honatya kerekedett az árván maradt főnök segedelmére. Tán emlékeznek, az egyikük még zászlót is ragadott, hogy azzal takarja a dulakodókat.

Ami azt illeti, arra a zászlóra a múlt héten is nagy szükség lett volna, hogy a hű katona eltakarhassa vele vezére újabb megszégyenülését. Azt a pár pillanatot, amikor Hadházy Ákos ismét olyan helyzetbe tudta hozni Orbán Viktort, hogy annak ne nyíljon módja valamelyik szerepe mögé bújni, hanem önmagát kelljen adnia. S ő adta is nagy riadalmában. Önmaga azonban nem állott akkor semmi, de semmi másból, csupán némi ízetlenkedésből, nagyon kispályás szitkozódásból és kétségbe­esett segítségkérésből. „Mondjátok meg neki ti is”, biztatta a szokott vigyorral a személyét környező sameszait. Ők persze nem mondták, hogy „sunyi, hazug, vidéki róka”, hanem a maguk – ugyancsak szerencsétlen – módján reagáltak. Az egyik nagy hevületében kocsmai verekedéssel kezdett fenyegetőzni, a másik meg arról kezdett prédikálni, hogy mennyi sok ember álma az, hogy parlamenti képviselő lehessen, őrizzük hát meg a komolyságunkat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.