A szerk.

Rókázunk

A szerk.

Orbánnak valahogy nincs szerencséje Hadházy performance-aival. Négy éve is, amikor épp arról a szép magyar sikerről igyekezett beszámolni a parlamentnek, hogy „sikerült olyan bizottsági elnököt választanunk” az EU-ban, aki majd aztán… hogy majd aztán mi, azt sajnos sosem tudhattuk meg.

Ugyanis amikor a miniszterelnök épp itt tartott a mondandójában, arra a merész elhatározásra jutott, hogy itt a nagy pillanat, és ügyesen kikapom Hadházy kezéből azt a nagy táblát, amelyen az állt, hogy „muszáj hazudnia, mert túl sokat lopott”. Ez lett volna ám a huszárcsíny! De sajna nem lett az, mert nem sikerült kikapnia, csak kapkodott a tábla után egy kicsit. Megfogta, de kicsúszott a kezéből. A félresikerült akciót kínos elhallgatás, s az ismert kényszeredett vigyorgás követte, majd a jelenet legnyomorúságosabb pillanatában Orbán még a házelnököt is megkérdezte, hogy folytathatja-e. Ám Kövér László már akkor sem volt a régi, és kivárt; míg végül féltucatnyi nekibőszült fideszes honatya kerekedett az árván maradt főnök segedelmére. Tán emlékeznek, az egyikük még zászlót is ragadott, hogy azzal takarja a dulakodókat.

Ami azt illeti, arra a zászlóra a múlt héten is nagy szükség lett volna, hogy a hű katona eltakarhassa vele vezére újabb megszégyenülését. Azt a pár pillanatot, amikor Hadházy Ákos ismét olyan helyzetbe tudta hozni Orbán Viktort, hogy annak ne nyíljon módja valamelyik szerepe mögé bújni, hanem önmagát kelljen adnia. S ő adta is nagy riadalmában. Önmaga azonban nem állott akkor semmi, de semmi másból, csupán némi ízetlenkedésből, nagyon kispályás szitkozódásból és kétségbe­esett segítségkérésből. „Mondjátok meg neki ti is”, biztatta a szokott vigyorral a személyét környező sameszait. Ők persze nem mondták, hogy „sunyi, hazug, vidéki róka”, hanem a maguk – ugyancsak szerencsétlen – módján reagáltak. Az egyik nagy hevületében kocsmai verekedéssel kezdett fenyegetőzni, a másik meg arról kezdett prédikálni, hogy mennyi sok ember álma az, hogy parlamenti képviselő lehessen, őrizzük hát meg a komolyságunkat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.