A szerk.

Rókázunk

A szerk.

Orbánnak valahogy nincs szerencséje Hadházy performance-aival. Négy éve is, amikor épp arról a szép magyar sikerről igyekezett beszámolni a parlamentnek, hogy „sikerült olyan bizottsági elnököt választanunk” az EU-ban, aki majd aztán… hogy majd aztán mi, azt sajnos sosem tudhattuk meg.

Ugyanis amikor a miniszterelnök épp itt tartott a mondandójában, arra a merész elhatározásra jutott, hogy itt a nagy pillanat, és ügyesen kikapom Hadházy kezéből azt a nagy táblát, amelyen az állt, hogy „muszáj hazudnia, mert túl sokat lopott”. Ez lett volna ám a huszárcsíny! De sajna nem lett az, mert nem sikerült kikapnia, csak kapkodott a tábla után egy kicsit. Megfogta, de kicsúszott a kezéből. A félresikerült akciót kínos elhallgatás, s az ismert kényszeredett vigyorgás követte, majd a jelenet legnyomorúságosabb pillanatában Orbán még a házelnököt is megkérdezte, hogy folytathatja-e. Ám Kövér László már akkor sem volt a régi, és kivárt; míg végül féltucatnyi nekibőszült fideszes honatya kerekedett az árván maradt főnök segedelmére. Tán emlékeznek, az egyikük még zászlót is ragadott, hogy azzal takarja a dulakodókat.

Ami azt illeti, arra a zászlóra a múlt héten is nagy szükség lett volna, hogy a hű katona eltakarhassa vele vezére újabb megszégyenülését. Azt a pár pillanatot, amikor Hadházy Ákos ismét olyan helyzetbe tudta hozni Orbán Viktort, hogy annak ne nyíljon módja valamelyik szerepe mögé bújni, hanem önmagát kelljen adnia. S ő adta is nagy riadalmában. Önmaga azonban nem állott akkor semmi, de semmi másból, csupán némi ízetlenkedésből, nagyon kispályás szitkozódásból és kétségbe­esett segítségkérésből. „Mondjátok meg neki ti is”, biztatta a szokott vigyorral a személyét környező sameszait. Ők persze nem mondták, hogy „sunyi, hazug, vidéki róka”, hanem a maguk – ugyancsak szerencsétlen – módján reagáltak. Az egyik nagy hevületében kocsmai verekedéssel kezdett fenyegetőzni, a másik meg arról kezdett prédikálni, hogy mennyi sok ember álma az, hogy parlamenti képviselő lehessen, őrizzük hát meg a komolyságunkat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.