A szerk.

Felsál a gondod

A szerk.

Levitték az egész és a fél disznó áfáját 27-ről öt százalékra, és ebben két dolog lehet jó. Egy, hogy aki eddig feketén, a pult alatt adott el fél disznót, és ezzel 27 százalék pluszt keresett, most a legalitással járó lelki nyugalomért cserébe számlára fog fél disznót árusítani, legfeljebb valamivel kevesebbet fog rajta. Kettő: aki saját magának adott el legálisan fél disznót, most a (nettó) fél disznó árának 22 százalékával lesz gazdagabb. Ha valaki nem magától vett fél disznót, hát, majd meglátjuk, hogy a legális féldisznó-árussal mire megy, a 22-ből mennyit tud magának kialkudni.

Ezek kibaszott jó hírek. Keresve se találunk több és jobb bizonyítékot arra, hogy az ország elindult felfelé. Száguld most már megállíthatatlanul.

Mondjuk a tokaszalonna ára a közértben ettől nem fog lemenni, mert a szalonna (és a parizer, a veronai, a rövid karaj) áfája megmaradt 27 százaléknak. Legfeljebb úgy csökkenhetne, hogy a húsgyár, ami az olcsóbb fél disznóból töpörtyűt csinál, a töpörtyűt olcsóbban adja a közértnek, a közért meg a töpörtyűt a városi parasztoknak, de hát hülye lenne a húsgyár meg a közért is olcsóbban adni. Amikor a szocpárt 2005-ben 20 százalékra csökkentette mindennek az áfáját, attól se mentek le az árak, csak lett tőle vagy 200 milliárd költségvetési bevételkiesés, meg hamar megint 25 százalékos áfa. Ha a kormány a húsgyáraknak akart egy jó napot, pláne az olyannak, amelyik faszán behúzta a vertikális integrációt, azaz mondjuk egy tulajdonosi csoport birtokol féldisznó-üzemet és töpörtyűgyárat is, akkor jól csinálta. Ez nem biztos, hogy baj, mondunk három nagy húsgyárat is: Kaposvár, Gyula, Pápa, amit úgy kell kivakarni a szarból, és még mindig jobb egy ilyen adókedvezmény, mint a direkt költségvetési vagy önkormányzati kápé. (Nem mintha kápé nem játszott volna, összesen és alsó hangon úgy négymilliárd.) És olyan is rég volt, hogy Csányi Sándor jól járjon egy kormányzati intézkedéssel, az is szentigaz. Ami az áfacsökkentés másik célját, a sertéstenyésztésben és az élelmiszer-kereskedelemben úgy általában súlyos költségvetési kockázatot okozó feketegazdaság kifehérítését illeti, hát, az vagy úgy lesz, vagy nem.

Ha nem mondják azt, hogy csatát nyertek a zsírrezsiháborúban, hogy a hús áfáját levitték, amivel könnyebb lesz a családoknak, és több pénz marad a pénztárcában, és hogy munkahelyek miriádjait is teremtik ezzel, akkor egy szót se szólnánk.

De mondják, mert szeretnek hazudni. Azt is mondták, hogy leviszik a többi élelmiszer, a csirke, a tojás, a zöldség, az ipari sajt, az étkezési bitumen meg a strucc áfáját is, de nem vitték, mert nem lett volna rá pénz. (A szocpárt még aláírást is gyűjtött az 5 százalékos élelmiszeráfáért: ehhez képest a kormányfő maga a megtestesült költségvetési felelősség.) Ezt némi habozás után belátták: és a nagy nekikészülésből és felfuvalkodásból és befeszülésből nem lett más, csak a végén ez a kis fing. A hús nem lesz olcsóbb senkinek, aki nem egyenesen az ólból vásárol. Akkor sem, ha mindenki hazaáruló, aki azt állítja, hogy a hús nem lesz olcsóbb senkinek.

Éljen Orbán Viktor, és kérek 15 deka félsertést, de ne a végéből!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.