A szerk.

Film+

A szerk.

"Szilveszterkor biztos irányt kap a nemzet / ha megszólal éjfélkor a Schmitt Pál / érezni fogod, bármit is ittál / hogy új szelek fújnak a köztársaságban" - énekelte a tavaly augusztusban a YouTube-ra felrakott felvételén egy Kozmosz nevű együttes. A jövőbe láttak.

Schmitt Pál és kommunikációs stábja mindjárt első nekifutásra megreformálta az újévi beszéd ősi műfaját - már Sólyomnak is voltak ígéretes kísérletei, de ennek még a közelébe sem ért. Valaki - akire minden bizonnyal mély benyomást tett Alekszandr Szokurov Orosz bárka (Ruszkij kovcseg) című, 2002-es játékfilmje - kitalálta, hogy úgy kell az elnöknek elmondani a beszédét, hogy közben bejárja a Sándor-palotát. Az orosz rendező az Ermitázsban mozgatja szereplőit, s kunsztjaikat speciális kézikamerával rögzítve mint végtelen vonulást, táncfolyamot tárja másfél órában a nagyérdemű elé. Schmitt is jön, jön, egyre jön felénk a palotában, meg-megállva, nem tudván, hova tegye épp a kezét, s mondja a magáét, kétségbeesett és zömmel sikertelen kísérleteket téve a hangsúlyozásra. Képzeljük el, milyen lenne ez 3D-ben! Jön, jön az emberek embere egyre ki a tévéből, ott van már szinte előtted, és vagy bekap, mint az alien, vagy csak kiveszi a kezedből a pezsgőspoharat, és hátba ver, "Szervusz, te nép!".

Az eredmény tök bénára sikeredett 3D nélkül is, se ritmus, se dinamika, csak a görcsös igyekezet süt a képekből. Amikor az amatőr szereplő lehetőséget kap a vásznon, és nagyon oda akarja tenni magát. Vajon hányszor vették fel, míg ilyen (nagyon kínos) lett? Ki rendezte? Ki mondta rá, hogy ez így jó?

Hacsak nem azért találták ki ezt a kis performanszot, hogy a nézők ne figyeljenek arra, mit mond Schmitt. Kösse le, varázsolja el őket a látvány, s ne azzal törődjenek, hogy jóságos atyjuk valami holdbéli nyelven dicséri őket. "S mindarról a munkáról, melyet megtettek, csakis a dicséret hangján szólhatok." Vagy - mindjárt a következő mondatban, hogy el ne bízzák magukat - feddi. "Csalfa lenne, ha nem ismernénk be, hogy van még teendőnk az új évben is." A szöveget kedden délután kopiztuk az elnök hivatali honlapjáról - s még mindig voltak benne helyesírási, stilisztikai hibák. E tény azért is sokatmondó, mert a kezdetben pusztán csak amatőr, esetlen produkció viharos gyorsasággal átment végzetesen tragikomikusba - amikor az elnök beszéde megjelent a köztársasági elnöki hivatal honlapján (keh.hu). Tele eszméletlen helyesírási hibákkal, csak a Himnusz első két sorában három (3) olyannal, amiből kettőt nyugodtan nevezhetünk kapitális vagy inkább elemi ostobaságnak.

Erre hiába mondja bárki is, hogy csak valami butuska gépírókisasszony bűne. Dehogyis. Ez Schmitt Pál ünnepi szövege, ez az "áld meg magyart, jókedvel" meg a többi. Ezt tudja Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke, és az ő stábja. Teli szájjal magyarok, aztán az első ünnepi alkalommal beletörlik a cipőjüket a nyelvbe, s rossz viccet csinálnak a Himnuszból.

És nem szégyellik magukat.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.