Schmitt Pál és kommunikációs stábja mindjárt első nekifutásra megreformálta az újévi beszéd ősi műfaját - már Sólyomnak is voltak ígéretes kísérletei, de ennek még a közelébe sem ért. Valaki - akire minden bizonnyal mély benyomást tett Alekszandr Szokurov Orosz bárka (Ruszkij kovcseg) című, 2002-es játékfilmje - kitalálta, hogy úgy kell az elnöknek elmondani a beszédét, hogy közben bejárja a Sándor-palotát. Az orosz rendező az Ermitázsban mozgatja szereplőit, s kunsztjaikat speciális kézikamerával rögzítve mint végtelen vonulást, táncfolyamot tárja másfél órában a nagyérdemű elé. Schmitt is jön, jön, egyre jön felénk a palotában, meg-megállva, nem tudván, hova tegye épp a kezét, s mondja a magáét, kétségbeesett és zömmel sikertelen kísérleteket téve a hangsúlyozásra. Képzeljük el, milyen lenne ez 3D-ben! Jön, jön az emberek embere egyre ki a tévéből, ott van már szinte előtted, és vagy bekap, mint az alien, vagy csak kiveszi a kezedből a pezsgőspoharat, és hátba ver, "Szervusz, te nép!".
Az eredmény tök bénára sikeredett 3D nélkül is, se ritmus, se dinamika, csak a görcsös igyekezet süt a képekből. Amikor az amatőr szereplő lehetőséget kap a vásznon, és nagyon oda akarja tenni magát. Vajon hányszor vették fel, míg ilyen (nagyon kínos) lett? Ki rendezte? Ki mondta rá, hogy ez így jó?
Hacsak nem azért találták ki ezt a kis performanszot, hogy a nézők ne figyeljenek arra, mit mond Schmitt. Kösse le, varázsolja el őket a látvány, s ne azzal törődjenek, hogy jóságos atyjuk valami holdbéli nyelven dicséri őket. "S mindarról a munkáról, melyet megtettek, csakis a dicséret hangján szólhatok." Vagy - mindjárt a következő mondatban, hogy el ne bízzák magukat - feddi. "Csalfa lenne, ha nem ismernénk be, hogy van még teendőnk az új évben is." A szöveget kedden délután kopiztuk az elnök hivatali honlapjáról - s még mindig voltak benne helyesírási, stilisztikai hibák. E tény azért is sokatmondó, mert a kezdetben pusztán csak amatőr, esetlen produkció viharos gyorsasággal átment végzetesen tragikomikusba - amikor az elnök beszéde megjelent a köztársasági elnöki hivatal honlapján (keh.hu). Tele eszméletlen helyesírási hibákkal, csak a Himnusz első két sorában három (3) olyannal, amiből kettőt nyugodtan nevezhetünk kapitális vagy inkább elemi ostobaságnak.
Erre hiába mondja bárki is, hogy csak valami butuska gépírókisasszony bűne. Dehogyis. Ez Schmitt Pál ünnepi szövege, ez az "áld meg magyart, jókedvel" meg a többi. Ezt tudja Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke, és az ő stábja. Teli szájjal magyarok, aztán az első ünnepi alkalommal beletörlik a cipőjüket a nyelvbe, s rossz viccet csinálnak a Himnuszból.
És nem szégyellik magukat.
