Az igazi hír nem az, hogy a Jobbik elnöke a parlamenti ülésszak nyitányát felhasználva végre nagy nyilvánosság előtt is zsidózhatott és cigányozhatott egy sort. Az sem, hogy mindezt a betiltott Magyar Gárda mellényében tette (a tavalyi alakulóülésen is abban feszített). Még csak nem is az, hogy az MSZP-politikusok hosszú idő után olyat cselekedtek, amivel fenntartás nélkül egyet lehet érteni: egyikük rendőrt hívott, a szocialista alelnök pedig amint tehette, azonnal rendkívüli házbizottsági ülést hívott össze a pimasz gesztus miatt - hiszen a jogerősen betiltott egyesület egyenruhájában grasszálni nyílt törvénysértés.
Az igazi hír az, hogy Kövér László házelnöknek egyetlen szava nem volt Vona Gábor akciójára (ellenben kikérte magának a hallgatását számon kérő MSZP-frakcióvezető megjegyzését), továbbá hogy Orbán Viktor miniszterelnök láthatóan buzgón jegyzetelt a jobbikos vezérszónok felszólamlásakor, és később is úgy tett, mintha minden rendben volna. (Talán azt gondolhatta, bőven elég, ha az elempés Schiffer András meg a szocialista Mesterházy Attila visszautasítja Vona retorikáját.) Pintér Sándor belügyminiszter aktivitásáról sem értesültünk lapzártánkig.
"A Magyar Gárdának is figyelembe kell vennie viszont a jogerős bírói határozatokat, a jogerős bírói ítéleteket. A belügyminiszter felel azért, hogy az országban a közrend és a közbiztonság fenntartható legyen és (...) ígérni fogom, és mindenkivel szemben, magunk betartjuk, és betartatjuk a törvényeket, betartatjuk a bírói ítéleteket. Aki ezt nem lépi át, azzal barátságban élünk, aki ezt átlépi, azzal szemben pedig a törvény erejénél fogva fellépünk" - Pintér Sándor e szavakat ugyanis nem hétfőn mondta egy rögtönzött sajtótájékoztatón, hanem tavaly májusban, még miniszterjelöltként a bizottsági meghallgatásán. Orbán Viktor sem kormányfőként beszél arról, hogy két pofonnal hazazavarja a szélsőjobbot - e bátor kijelentésre 2008 tavaszán ragadtatta magát (igen szűk körben egyébiránt); akkor, amikor ennek az égvilágon semmi tétje nem volt még.
A merészség mára valahogy elillant: a rettenthetetlen Kövér Lászlótól, akinek időnkénti szörnyű gondolatkísérleteit hívei rendre azzal mentegetik, hogy de a Laci a szélsőjobbal ugyanolyan kérlelhetetlen ám, mint a "balliberálisokkal", mindössze arra futotta, hogy a kezét széttárva eszköztelenségét hangoztassa. Ugyan már - azt, amit a szocialista Ujhelyi István alelnök megtett (az ülés felfüggesztése Vona egyenruhája miatt), ő is megtehette volna; és a rendőröket kihívó Török Zsolt képviselő is nyilván tudta, hogy azok be sem tehetik a lábukat a Házba, mégis úgy érezte, valamit csak tenni kéne már. De Kövér nem tett semmit, ahogyan Orbán, Pintér vagy más kormányoldali képviselő sem.
Elégtelen arra hivatkozni, hogy a 2009. júliusi jogerős bírói döntést a jogalkalmazók számtalanszor értelmezték úgy, hogy lehetőleg semmit ne kelljen tenni a betiltott gárda egyenruhában megjelenő tagjai ellen. 2010 tavasza óta ugyanis olyan kormányfője van Magyarországnak, aki szerint az akarat hegyeket mozgathat meg, és vannak olyan feladatok, amik kellő elszánással is elvégezhetők; és egy tavalyi televíziós nyilatkozata szerint például a közbiztonság "megteremtése" és a jogkövető magatartás kikényszerítése ilyen dolgok.
Hogy Orbán a gazdasággal eddig nem tudott mit kezdeni, az - legyünk megengedők - csak részben (bár egyre inkább) az ő hibája. Az viszont, hogy a szélsőjobb provokatív akcióival láthatóan nem is akar mit kezdeni, egyedül az ő felelőssége. Hiszen ahhoz nem kellenek forintmilliárdok és nem kell egyeztetni egy sor nemzetközi szervezettel. Elegendő lenne a saját szerepéhez való egészséges viszonyulás is, amiből egyenesen következne a demokratikus meggyőződés és a jogállam iránti mély elkötelezettség. Ezekről az értékekről azonban Orbán ugyanúgy szájalni képes csak, mint a soha nem látott gazdasági növekedést beindító csodaprogramról, meg a többi unalomig ismert fantazmagóriáról.
Nemcsak gyáva, de szánalmas, megvetésre méltó magatartás ez. És nem mellesleg a nyílt beismerése annak, hogy Orbán elsősorban kiknek a szavazataira számít hosszú távon.
